Torboszló élni akar

Szombaton falunapot rendeztek a százharminc fős Torboszlóban. A maroknyi bekecsalji közösség jól szórakozott, és ezt évről évre megismétlik támogatással vagy anélkül is.

 Kevés pénzből, és akár egy fél nap alatt is lehet jól szórakozni, hiszen nem a sok színes program, hanem a közösség a fontos – bizonyították be a kis faluban, ahol szombaton délben a központban találkoztak az érdeklődők, és be is gyújtottak az üst alá. S mivel egy hónappal ezelőtt a torboszlói csapat a nyárádmagyarósi falunapon is ott volt, most visszahívták a szomszéd falusiakat, hogy azok is megmutathassák, mennyire értenek a gulyásfőzéshez. Ebéd után pedig nem mindennapi szórakozásban volt részük a falubelieknek: bár vannak lovaik, ezúttal a rotakapákat hozták elő a fiatalok, és azzal neveztek be a versenyre. Első hallásra azt gondoltuk, hogy kert őszi megdolgozásában fognak szorgoskodni a jelentkezők, de csakhamar kiderült, hogy járműként vezették utcára a gépeket, mindeniket kis utánfutóval. Öt fiatal nevezett be, elsőként az akadálykerülésben mutatták meg ügyességüket, majd a gyorsasági próba következett, végül a járgányok erősségét kellett bizonyítaniuk egy ellenfelük gépestől való elhúzásában. A nagy érdeklődés mellett zajló megmérettetések után a zsűri a legtöbb pontot Bíró Zsoltnak ítélte, őt követte Marton Sándor és Bíró Zoltán – tudtuk meg Bíró Bélától, aki hozzátette: a fiatalok ötlete volt ez a verseny, hiszen egyre több az ilyen gép a faluban, ezért most meg szerették volna mutatni, hogy nemcsak kerti eszközként lehet használni őket.

A vesenyre szinte a falu összes lakója összesereglett, a kisgyerekektől az idősekig, még a nők is. 

Később a dr. Madaras Sándor marosvásárhelyi idegsebész által a faluban létrehozott Csűrmúzeumot tekintették meg. Az egyik régi parasztportát felújították, annak a csűrjében talált otthonra az orvos fél évszázad alatt létrehozott hatalmas magángyűjteménye, ahol falvédők, festett kerámia, számos hagyományos népi foglalkozás megannyi eszköze, darabja sorakozik, Erdély székely, szász és román vidékeinek tárgyai három helyiségben berendezve: polgári szoba, szász konyha és székely falusi élettér.

Késő délutánra az utcai hangulat is emelkedetté vált, a hegedű és a harmonika mellett két csoportban is nótára gyújtottak az idősek és fiatalok, este pedig bálba várták azokat, akik mulatni akartak.

Nyárádmagyarós község polgármesterét az ünneplők között találtuk. Az elöljáró garatulált a falubelieknek az érdekes program megszervezéséért, de amit igazán fontosnak tartott kiemelni, hogy számos erdélyi magyar településsel ellentétben ebben a kis faluban megállni és megfordulni látszik az elöregedés, örvendetes, hogy gyarapodik a többgyermekes fiatal családok száma, így a település nem a kihalás, hanem az élni akarás biztató jeleit mutatja évek óta. A közösség nemcsak igényli, meg is tudja szervezni a falunapot. Egyetlen fájó pont, hogy egyes szülők a gyerekeiket a nyárádszeredai óvodákba, napközibe íratják, ezért jelenleg Torboszlóban nincs óvodai oktatás – mutatott rá Kacsó Lajos.

Fotó: Gligor Róbert László

Sajnálja a helyzetet a falut a magyarósi önkormányzatban közel harminc éve képviselő Kacsó Gergely tanácsos is, akinek a gyerekei két évtizede még itt tanultak, de az elemi iskola után ma már az óvoda is zárva van. Pedig hét-nyolc olyan fiatal család is van, ahol két-három kisgyerek szaladgál, tehát a falu él és élni akar. Ezt mutatja az is, hogy Torboszlóban minden évben rendeznek egy hasonló alkalmat, amikor a nagyvárosokban lakó elszármazottak is hazatérnek. Az önkormányzat támogatja a faluközösséget, de az idei támogatást más célra használták fel a torboszlóiak, ezért a hétvégi programot önerőből szervezték meg, bekapcsolódtak a fiatalok is, akik a helyi tanácsos segítségére voltak.

Az elszármazottak is örülnek az évente sorra kerülő torboszlói rendezvényeknek, ahová nemcsak a jó programok csábítják haza őket. Összetartó kis falu, egy-egy ilyen alkalom mindenkit kimozdít otthonról, hogy jól érezze magát falustársai között – mondta el lapunknak a Marosvásárhelyre elszármazott Benedekfi Sándor.