Rendhagyó beszélgetés egy könyvbemutatóról

A gyergyói örmények

A július végén, augusztus elején tartott Egyfeszt rendezvénysorozaton került sor a gyergyói magyar örményeket bemutató kötet bővített változatának a bemutatójára. 

Dr. Puskás Attila, az Erdélyi Magyarörmények Szövetségének elnöke a Népújság kérdésére beszélt a szövetség céljairól, illetve a bővített kiadványnak a bemutatójáról. 

– 2013-ban létrehoztuk az Erdélyi Magyarörmények Szövetségét, ami több egyesület, illetve magánszemély ernyőszervezete. A szövetség egyik célkitűzése az volt, hogy ne csak a hagyományos örmény közösségekben élőket – Szamosújvár, Erzsébetváros, Szépvíz, Gyergyószentmiklós – fogjuk össze, hanem megszólítsunk olyanokat is, akik a második diaszpórában élnek – Tordán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Maros- hévízen. 

Tudjuk róluk, hogy ők nem olyan mértékben értesültek örmény történésekről, nem olyan mértékben ismerik a saját múltjukat, mint például a gyergyószentmiklósiak, szépvíziek, szamosújváriak, akiknek templomuk működött a kommunizmus idején, és megismerték valamilyen formában az örmény múltat, saját örmény identitásukkal korábban szembesültek, és tudomást szereztek bizonyos adatokról. 

Ennek az információnyújtásnak az egyik formája volt az a kiadványsorozat, amely első körben a gyergyószentmiklósi örmények bemutatásával foglalkozott. Az volt a célunk, hogy a gyergyószentmiklósi örmény közösség bemutatása után mutassuk be a szépvízi, szamosújvári, erzsébetvárosi közösségeket is. 

A sorozat első kötete Gyergyói örmények címmel 2014-ben jelent meg, és a kor igényeinek megfelelően alapvetően egy színes, inkább ismeretterjesztő, mint tudományos kiadvánnyal próbálta az örményeket megismertetni az olvasóval.

A könyv annak idején az általánostól közelített a részletek felé, bemutatásra került elsősorban az örménység, majd nagyon fontos volt az egyházról, az írásbeliségről beszélni, azaz az örmény identitás alkotóelemeiről, ahhoz hogy eljussunk a helyi közösséghez, bemutassuk a gyergyói örmény közösséget és templomát.

– A könyvben receptek is találhatók...

– Mivel a kultúrának része a gasztronómia is, arra gondoltunk, hogy ebben a könyvben recepteket is megjelentetünk, képmelléklettel, hogy az érdeklődő esetleg el is tudja készíteni, és lássa, hogy is néz ki egy ilyen étel. Ez volt a 2014-es állapot, ami – lehet mondani – úttörő volt, ilyen jellegű kiadvány nem jelent még meg Erdélyben. Nagyon sokan megvásárolták, és bízunk abban, hogy sokan megismerték így a gyergyói örményeket. 

– Öt év után jelentettek meg egy újabb bővített kiadványt.

– Később más kiadványok is megjelentek, viszont 2019-ben született meg az az igény, hogy bővítsük az első kötetet, hiszen az öt év leforgása alatt még nagyon sok adat előkerült a gyergyói örmény közösségről, így jónak tartottuk ezeket megjelentetni egy második, részletesebb kötetben.

Rádöbbentünk, hogy az örményeket nem csupán a magyar olvasóközönségnek kell bemutatni, hiszen nemcsak magyarok látogatják ezt a templomot, hanem románok is érdeklődnek az örménység iránt. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a saját történelmünket mi fogalmazzuk meg számukra, ezért ezt a kiadványt lefordíttattuk román nyelvre. És megszületett egy kétnyelvű, magyar–román kiadvány, illetve egy külön magyar és külön román kiadvány, az Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya támogatásával. 

– Miben más ez a második kiadás?

– Elsősorban a fotóanyaga teljesen más, sikerült újrafényképezni bizonyos tárgyakat, illetve az öt év alatt egyre több helyen lehet drónfelvételeket látni, több kép készült madártávlatból, ami mindenképpen emeli ennek a könyvnek a színvonalát. 

Természetesen bizonyos adatok is bővültek, hiszen 2014 óta megújítottuk a harangokat, a színes ablakokat sikerült 2017–18-ban teljes mértékben restaurálni, a kolozsvári Egri István művész restaurálta őket; kiderült többek között, hogy a templomnak három orgonája volt, megismertük a templom orgonáinak a történetét.

A Csobot-hegyi kápolnát is sikerült felújítani. A Csobot-hegyen két kápolna található egymás mellett, a római katolikus és az örmény katolikus – a pestisjárvány után épített fogadalmi kápolnáról van szó –, tehát változott az egyházközség épített örökségének az állapota is, és ezt is próbáltuk megjelentetni ebben a kiadványban. 

Azt lehet mondani, hogy egy, a korigénynek megfelelő, szép, színes, aktuális helyzetet bemutató, új képekkel illusztrált lett ez az új kiadvány, és két újabb recepttel bővült a kötet.