A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt csíkkarcfalvi gótikus templom a 15. században épült. Erre az időszakra utal az 1796-ban talált küszöbkő, amelyen az 1444-es évszám szerepel. A templom oltár felőli keleti része az átépítések során változatlan maradt, és a 14. század végi építési stílusokra utal. Az építkezés az 1350–1450 közötti időszakra tehető. Feltételezhető, hogy korábban a templom helyén egy Árpád-kori templom lehetett. A fehér mészkőből faragott szentségház 1478-ban készült el. A templom építésével párhuzamosan a kaputorony is felépült, amelyet a 15. század végén vagy a 16. század elején fejeztek be. A tornyot 1720-ban magasították. 1796-ban a templomot barokk stílusban átépítették, a gótikus szentélyt azonban megtartották. Vámszer Géza szerint akkor építették a toronyra a mai ötödik emeletet, a barokk harangházat. 1850-ben a templomot és a tornyot bádogsisakkal fedték be.
A várfallal körülvett erődtemplom
Az erődtemplom egy szikladombon, 735 méter magasságban áll, udvarára a lőréses pajzsfallal ellátott kaputorony alatt lehet bejutni. Nyolc méter magas várfal övezi, melynek belső oldalán sértetlenül áll a fából épült gyilokjáró vagy vívófolyosó.
A várfalak védőfolyosójának kialakítása egyedülálló a Székelyföldön. A várfal lőrései – kevés kivétellel – összetettek, két‐három fülkével ellátott, tág kilövési szögekkel.
A kehely alakú, művészi kidolgozású késő gótikus keresztelőkút a 15. század második felében készült.
A mai templom kelet‐nyugati tájolású, kettős térfűzésű hajó és szentély együtteséből áll. Északon sekrestye, délen pedig portikusz csatlakozik hozzá. A hajó vakablakos nyugati oromfalának peremét ívelt barokk szegély díszíti, a déli oldalán egy keskeny feljáró vezet a karzatra.
A szentély felé eső végében egy oldalkápolnává alakított portikusz áll. A nyolcszög öt oldalával záródó szentély csúcsíves ablakait félkörívessé alakították át. Az északi oldalon a sekrestye kapott helyet, amely részben a szentély felé eső végéhez épült.
A sekrestye elfalazott szemöldökgyámos kerete, ami az 1958‐as restauráláskor került elő, a szentély északi oldalfalán látható.
A barokk főoltár olajfestménye Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja
A szentélyt gótikus boltozat fedi, bordái gyámokra támaszkodnak. Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy a gyámok egy meglehetősen magas hengertagból állnak, amely egy sokszögű lapra támaszkodik, alul pedig orsós taggal zárul. Az evangéliumi oldalon késő gótikus szentségtartó látható. A mellette lévő gyámkő szakállas, bajusz nélküli, fonott körhajú középkori férfifejet ábrázol.
A hajót a szentélytől csúcsíves diadalív választja el. Nyugati végében két, téglából rakott oszlopra és tíz faoszlopra támaszkodó karzat található.
Berendezéséből említést érdemel egykori barokk főoltára, amelynek középső olajfestménye Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, két oldalán pedig Szent István és Szent László képei láthatók. A hajóban még két késő barokk mellékoltár található.
Jelenlegi főoltára a 19. század második felében készült neogótikus stílusban. Szószéke késő barokk jellegű.
Alaprajz
A harangtorony középkori eredetű
A templomtól délkeletre, tőle megközelítőleg tizenhárom méterre áll a középkori eredetű harangtorony, amely egyben kaputoronyként is szolgál.
Az épületegyüttest tojásdad alaprajzú védőfal keríti, amelynek belső oldalán gyilokjáró fut körbe.
A kaputorony bejáratát alacsony, lőréses pajzsfal védi. Külső oldalán a bejárat mellett két, a torony falára merőlegesen épített támpillér áll, ezeknek ma is meglévő hornyolatába illeszkedett egykor a kaput elzáró rostély.
Az udvar felőli két pillér a toronyhoz viszonyítva átlósan helyezkedik el. A kapualj udvar felőli nyílása félköríves, a kifelé nézőt pedig védelmi meggondolásból leszűkítették.
A szűkítés falazatában található lőrés megléte igazolja, hogy a bejárat leszűkítésére még a védelmi meggondolásokat igénylő korszakban, tehát legkésőbb a 18. század elején kerülhetett sor.
A kapualj oldalfalain, jobb és bal oldalon egy‐egy hosszan végignyúló párkány látható, amely feltehetően a kapualjat lezáró egykori csúcsíves vagy félköríves dongaboltozat boltindításának maradványa.
A torony és a várfalak jól megfontolt terv szerint egyszerre épültek
A torony úgynevezett belső toronyként csatlakozik a várfalakhoz, és ebben a csíkkarcfalvi vár eltér bármelyik másik erődített székely templomtól.
A torony külső fala azonban nemcsak egybeesik a várfalakkal, hanem szervesen egybe is épült azokkal.
Hasonlóképpen, egyidős voltuk mellett szól az első emeletnek a védőfolyosóra nyíló két ajtaja is, amelyek nem későbbi kivágásként, hanem az építéssel egyidejűleg kerültek a falakba, jelezvén, hogy a torony és a várfalak jól megfontolt terv szerint, egyszerre épültek.
Az első emelet falait északi és nyugati irányban egy‐egy keskeny, magas lőrés töri át. Ezek közül az egyetlen kifelé nyíló, a keleti, kissé ki van tágítva, valószínűleg rajta keresztül húzták föl vagy engedték le a két külső támpillér hornyolatában futó rostélyt.
A toronyba a védőfolyosóról lehetett feljutni, ahová északi külső oldala mellett elhelyezett fagrádics vezet.
Második emeletének keleti, északi és nyugati oldalán egy‐egy kőrés nyílik, déli falán egy mind ez ideig ismeretlen rendeltetésű ajtónyílás található.
A harmadik emelet oldalfalait nyílás nem töri át, a negyediken azonban négy nagy elfalazott csúcsíves ablak nyomai tűnnek föl.
Szintén a már említett szerző, Gyöngyössy János tud arról, hogy az egykori ablaknyílásokat elzáró fal vékonyabb, mint a torony fala, benne mind a négy égtáj felé egy‐egy – barokk tornyoknál gyakran alkalmazott – enyhén ovális körablakot nyitottak.
Az ötödik és legfelső emeletén – a harangházon – négy félköríves záródású hangablak látható.
A torony falazott magassága a bejárat előtti szinttől mérve huszonöt méter, építőanyaga terméskő. Órapárkányos, sokszögű bádog gúlasisakkal.
A földszint és az első két emelettel együtt közel tizenegy méter magas, vastag falaival és erőteljes övpárkányával szemmel láthatólag elkülönül a felső szintektől. Ez a rész kétségtelenül középkori eredetű.
A harmadik és negyedik emelet valamivel később épülhetett. A mai harangház 18. századi magasítás.
A vártemplom búcsúját Nagyboldogasszony ünnepén tartják
A székely falvak templomainak megerősítését a török és tatár betörések tették szükségessé. Csíkkarcfalva lakosságát ezen események döbbentették rá arra, hogy életüket és megtermelt javaikat a fatemplom és favár nem védheti meg az ellenségtől. Az erődtemplomot körülvevő várfalak 15–16. századiak. A templomot Csík legmagasabb négy öles várfala veszi körül, fedett gyilokfolyosóval és lőrésekkel. A kőből épült várfalak ovális alakban kerítik be a templomot.
A védőfolyosó megoldása más székely templomvárak gyilokjáróihoz képest teljesen egyedi.
A gyilokjáró tetőszerkezete, valamint udvar felőli tornácos mellvédje újabb keletű. A védőfolyosó udvari falára fémre festett stációképeket helyeztek el a 18. század végén.
A vártemplom búcsúját Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én tartják.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
Kőből rakott vártemplom. Vár és templom. Ezek így illenek össze. Ez a sorrend meg is maradt napjainkig. Előbb volt a szirtre épített hajdani végvár, majd a lelkek védelmét biztosító istenháza.
Ezzel megérkeztünk Nagyboldogasszonyfalvára, a későbbi Harcfalvára, annak is régvolt templomához. Mindez a mai Csíkkarcfalva.
Ez a ma is lélegző kicsiny Székelyföld része, amely a múltjából táplálja önmagát. Az a sok érték és kincs máig ott van, marad és tündököl. Ki hallott még olyant, hogy a regékből visszaköszönő Kőműves Kelemenné, a blatnicai Révay legenda vagy a budatini Szunyogh család kőfalban rejlő befalazott ismeretlenjei Karcfalva templomfalaiból is kiléphettek? Ez az ősi székely magyar hitvilágtól nem távoli, rossz szellemet elűző, veszedelemtől megvédő, embereket befalazó szokásmód itt is visszaköszönt.
Ferenczi István régész 1943-ban megjelent elemző írásában, illetve Szádeczky-Kardoss Lajos 1927-es, Székelyföldről szóló monográfiájában két korabeli hivatkozással erősíti meg a hely kiapadhatatlan szellemi és kultúrkincset rejtő mondavilágát.
Kincsesbánya ez a Karcfalva
Hajdani helyi Némethy József főesperes-kanonok, majd plébános Farkas János a Csíki székely krónikában tárgyszerűen a következőket nyilatkozzák: „…midön ezen Templomnak kőfalait rontatnám, találtatott az észak felől való részének a’ fala között, belé rakatott egy ember fen álva… a’ kézi között egy pár Patkó…” Ilyen, a faragott székely kapuzábékra felszegzett patkóval a mai napig is találkozunk. Helyi mendemonda szerint a bécsi kincstári raktárakban veszhetett nyoma ennek a féltve őrzött csontváznak. Vagy az ugyanitt talált kő, a Johannes Minister titokzatos feliratával.
Kincsesbánya ez a Karcfalva. A falak tövében késő bronzkori, kora vaskori míves bronzüstöt, csészéket, szépen megmunkált dísztőrt/kést is találtak.
Sajnos nem említették kellő pontossággal a lelet vételének helyét. Előkerült még talizmánértékű „…küs Bálvány Ló forma…/bronz/matéria lehetett, a’ mint a’ mesterséges munkának rajzolása mutatta…”
A szintén innen származó iratokat az Erdélyi Tudós Társaságnak adták át „…vala a’ Tatár khan levelit is in originale, és a Török Tsászár articulussit midőn békességéert kötött a’ magyarokkal…”
Tovább búvárkodva természetesen még több történelmi értéket is innen származtathatunk. Például Teleki József az 1799-ben írt Úti jegyzésében éppen az akkortájt felújított Nagyboldogasszony vártemplom tövében a következő helytörténeti kuriózumról számol be: „…Látod itt a szerencsétlen Báthori András mise mondo kötössét, most egy oltár takarója. Ugyan az ő kehelit; a’mellyen ez az irás van: Presbiteri …1540. A templom régi, ajtaja es volt de bé meszelték…” Vagy a mostani művészettörténészeknek is fejtörést okozó volt szentélyfal külső oldali festett részlete. Ilyen és ehhez hasonló régiségek parádéját találjuk csak ezen kis csíki székely településen.
A katolikus Felcsík tündöklő vártemplomának értékei és rejtett örökségei
Talán mindent el is hihetnénk a sok ránk hagyott mondákból, például a templom padozata alól induló titkos alagutat a Székaszó-patakáig vagy talán el a dögkútig. A sors játéka, hogy míg előtárulhatott egy, a templom északi falából kifalazott lószerszámos alak, addig a templom volt déli szemöldök- vagy küszöbkövét egy püspöki vizitációra készülődvén éppen visszafalaztak az ismeretlen jövőbe.
Így egy egészen kézzelfogható érték még mindig ott lappang befalazva a templom rejtekében, amelynek a 13–14. században használt arab számjegyei nagyon sok kutatót vagy éppen hozzá nem értő utókori kontárt vittek tévútra.
A már visszafalazott kő három darab alul nyitott, hurkolt 8-as számjegye valójában 444, vagyis 1444-es évszámot jelölt. Mindez fedi is a valóságot, hiszen a pápai tizedjegyzék korai templomának helyén épült a mai templomos vár elődje.
Ilyen egy kőből rakott vár és templom. Ennyi értéket és örökséget rejt a katolikus Felcsík eme tündöklő vártemploma.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila történésznek. A mai képeket és az illusztrációkat Mayer Jácint műemlékfotográfus és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldték el a szerzőnek. Összeállításunkat – a szakemberek véleményezésével a jövő heti lapszámunkban még kiegészítjük!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
