Családorvos ismerősöm tette fel a kérdést, hogy a közel 300 idős ember és krónikus beteg közül, akik a védőoltásra fegyelmezetten feliratkoztak, kinek adja be a 15 darab influenza elleni oltóanyagot, amit a közegészségügyi igazgatóságon át a szaktárca kiutalt számára.
Családorvos ismerősöm tette fel a kérdést, hogy a közel 300 idős ember és krónikus beteg közül, akik a védőoltásra fegyelmezetten feliratkoztak, kinek adja be a 15 darab influenza elleni oltóanyagot, amit a közegészségügyi igazgatóságon át a szaktárca kiutalt számára. Hogyan lehet kiválasztani azt a néhány személyt, aki beolt, és mit mond majd azoknak, akiknél súlyos szövődményeket okoz, ha esetleg megbetegednek, illetve a hozzátartozóknak, ha a tüdőgyulladás netalán végzetes lesz az idős beteg számára. Igazat kell adnom neki, hisz a légúti megbetegedésnek becézett járvány, ami elsősorban a gyermekközösségekben, de a felnőtt lakosság körében is fertőz hetek óta, a magam és környezetem példája alapján nem csak egy egyszerű náthát vagy torokfájást jelent. A hirtelen jelentkező és több napig tartó, esetleg az antibiotikumos kezelés ellenére is visszatérő magas láz és a különféle kellemetlen szövődmények arra utalnak, hogy talán mégiscsak influenzáról lehet szó. A fertőzés országos szinten egy nagyobb városnyi lakosságot érintett, s egy kisebb városnyit tenne ki a 16.000 nyilvántartásba vett tüdőgyulladásos beteg. Egyelőre mégsem beszélnek „grippéről”, mivel az oltóanyag csak a napokban érkezett meg. Félreértés ne essék, nem a megyei illetékesek nyilatkozatait kifogásolom, hisz ők azt mondják, amire utasítást kapnak. De miután az évek óta ismétlődő kampányok során belesulykolták a lakosságba, hogy az oltóanyag milyen fontos védelmet jelent, nem kellene ilyen fél-, dehogy fél-, negyed- vagy még annál is sokkal kisebb „megoldással” borzolni a gyógyszerügyben amúgy is felkavart közvéleményt. Azt is megértem, hogy az egészségügyi minisztérium megnyirbált költségvetéséből egyelőre nem futotta több oltóanyagra, s az ígért egymillióból csupán negyedmilliót sikerült beszerezni. Csakhogy jobb lenne ezt őszintén beismerni, s akkor kiosztani az oltóanyagot, amikor az igényelt mennyiséget biztosítani tudják. Hogy az elmúlt évekhez hasonlóan ne a családorvosokat hozzák kellemetlen helyzetbe, akik karácsony és újév táján, amikor a lakosság jelentős része már túl volt a fertőzésen és az ünnepekre készült, valósággal lesben álltak az injekcióval, s bárkit, aki a rendelőbe tévedt, beoltottak, hogy ne maradjon a nyakukon a későn érkezett vakcina. Hogy ne maradjon a gyógyszergyártók és -forgalmazók nyakán, a későbbiekben netalán az is kiderülhet, hogy a madarak és a sertés után egy újabb állat, teszem fel a szamár nevéhez kötik majd a járványt, amitől fenyegetőbb hangsúlyt kap a ránk leselkedő veszedelem.
