Bizakodó megújulás Makfalván

*Baráti csevegés a méltatások után a makfalvi kultúrházban       
Fotó: N.M.K.

„Az újrakezdés vakmerő reménye legyőzte itt az ostromló halált…” Nem meglepő, ha nagyenyedi emlékekkel felvértezett lelkes marosvásárhelyiként Áprily Lajos híres verssora jutott alulírott eszébe múlt vasárnap délben Makfalván. A községközpont zsúfolásig telt művelődési háza másokat is ilyen pátoszos nosztalgiázásra késztethetett, főleg azokat, akik ismerik a Nagy Pál Alkotótábor zaklatott történetét. De prózaibban megközelítve is örvendetes, hogy ilyen sokan tisztelték meg érdeklődő jelenlétükkel a XXIX. alkalommal megszervezett Nagy Pál Alkotótábor zárókiállítását. Arra lehetett következtetni, hogy több éves szünet után is komoly tényező a település életében ez a közel fél évszázada indult művészeti kezdeményezés, és ma is eleven a nyaranta megszervezett összejövetelek szellemi kisugárzása. Ennek is köszönhető, hogy ismét akadtak olyanok, akik átvegyék a szervezés stafétabotját, és újrakezdjék az alkotó táborozások sorát, amelyet hat évvel ezelőtt a világjárvány szakított meg. A helyi Wesselényi Művelődési Egylet vezetői – Tőkés Brigitta elnök és Péterfi Levente alelnök – elszántan vágtak bele a szervezésbe, és a községi polgármesteri hivatal, az önkormányzat és az egyház hathatós támogatásával, ügyszerető támogatók segítségével vált lehetővé, hogy a jelenlegi válságos körülmények ellenére is új életre keljen ez a főnix-sorsú művésztelep. Remélhető, hogy jövőre, majd azután is lesz folytatás. A záróeseményen megszólalók megfogalmazták az ezzel kapcsolatos szándékaikat. Ebbe persze sok minden beleszólhat. A résztvevők tekintetében az életkor.

Az idei táborozáson a helyhez, hagyományokhoz ragaszkodó festők, szobrászok, keramikusok, fotósok vettek részt. Közelebbről, távolabbról érkeztek, helybeli tehetségek is kapcsolódtak hozzájuk. Hiányoztak jól ismert törzsvendégek, a kényszerszünet idején többen elhunytak, vagy az egészségi állapotuk nem tette lehetővé a mostani utazást, esetleg más művésztelepeken gyűjtötték az élményeket. A 29. makfalvi táborozás korelnökei Sz. Kovács Géza segesvári festőművész és a falu szülötte, Suba László tordai szobrász, keramikus volt. A kerámia egyébként központi szerepet kapott az idei összejövetelen. A házigazdák a feledésbe ment, de nagy hagyományú makfalvi fazekasság jelenkori megújítását is célba vették. Vass Áron egykori agyagszobrász életművéről sem feledkeztek meg. Kádár-Dombi Péter életteli, humorba ágyazódott agyagszobrai, Vitos Hajnal hangulatos kerámiái, Bálint Csaba korongolt edényei, dísztárgyai mindenki figyelmét megragadták. A fő ihletőnek mégis elsősorban a Kis-Küküllő menti táj, a természeti szépségek, különlegességek, a néprajzi, építészeti látványosságok bizonyultak. Csata Jenő, Moldován Zsolt, Molnár Krisztina, Radó Endre, Csata Áron, Farkas Rozália Aranka állványokra helyezett képei ennek jegyében vonzották magukhoz az érdeklődőket. A kolozsvári Károly-Zöld Gyöngyi nem lehetett ott, de a kincses városból küldött képével bizonyította Makfalva iránti hűségét. A fiatal formatervező, Seprődi Kinga formabontó törekvéseivel, az eddigi táborozásokba újat hozó tematikájával, hangvételével tűnt ki. Hasznosan kamatoztathatták festő tehetségüket a táborban ezúttal is jelen levő tanulók, a záróeseményt dallal is színesítő Cofari Henrietta, valamint Hegyi Henrietta.

A meglepően népes közönség bizonyára azzal is magyarázható, hogy korosztályos összejövetel is hazaszólított több elszármazott makfalvit. A műtárgyak körül kialakult hangulatos, baráti csevej, otthoniak és hazatérők párbeszéde talán újabb tábortámogatók tekintetében is bizakodóbbá teheti a szervezőket.