Előzetes hűhó nélkül fű sem nő, hó sem hull nálunk, megszokhattuk, hogy majd minden itteni történésnek természetes velejárója a zűrzavar. Hogy is várhattuk volna el, hogy egy olyan, közösségi sorsokat átírni képes eseményt, mint amilyen a ma kezdődő népszámlálás, konfliktusoktól mentes, szélcsendes időszak előzze meg?
Előzetes hűhó nélkül fű sem nő, hó sem hull nálunk, megszokhattuk, hogy majd minden itteni történésnek természetes velejárója a zűrzavar. Hogy is várhattuk volna el, hogy egy olyan, közösségi sorsokat átírni képes eseményt, mint amilyen a ma kezdődő népszámlálás, konfliktusoktól mentes, szélcsendes időszak előzze meg? Félretájékoztatások és azok cáfolása, rosszul értett vagy módosított – ki tudná pontosan eldönteni? – állítások, visszalépések – mindez része megszámláltatásunk előjátékának. Pedig az illetékeseknek lett volna idejük időben tisztázni, egyértelművé tenni a részleteket. Azt is, hogy a tanároknak számlálóbiztosságuk két hetében nem jár szünidő – a tanítók esetében mindössze három napról van szó, a kisdiákok ugyanis jövő héten vakációznak –, és az előírt normát a napi munka mellett is teljesíteni kell, még akkor is, ha a számláló nem rendelkezik szuperbiztosi képességekkel, és nem is annyira őrült, hogy a teljesítendő küldetés érdekében felöltse az éjszakai látogató szerepét. A lakosság számbavételére jelentkező személyek félretájékoztatása – a megkérdezettek nemzetiségének bejelölésére vonatkozóan – bizonyára szintén megpecsételte a népszámlálással szembeni közhangulatot. Még szerencse, hogy az utolsó előtti percben tisztázódott a helyzet, számos, ideiglenesen külföldön dolgozó magyar maradt volna ki egyébként a jövőnk körvonalait meghatározó statisztikákból. A népszámlálás eredményei természetesen a többségi lakosság szempontjából sem mellékesek, bár vannak, akik ezt így gondolják. Egy augusztusi felmérés szerint a románok több mint fele azt nyilatkozta, más – francia, német, svájci – nemzetiségűnek vallja majd magát októberben, mégpedig azért, mert úgy gondolja, nemzetiséget „cserélve” nem néznek majd rá hívatlan vendégként a schengeni övezetben. Erre az – enyhén szólva eszement – eszmefuttatásra pedig még a legfelsőbb körökben is reagáltak. Az erdélyi magyarság tudatában kell legyen annak, hogy magyarságának vállalása nemcsak önmagával szembeni kötelesség. Hatványozottan így van ez egy olyan időszakban, amikor – minden, multikulturalitást ünneplő, toleranciára intő kezdeményezés ellenére, nagy mértékben a gazdasági helyzet hatására – egyre inkább kiéleződnek a konfliktushelyzetek. Egy olyan időszakban, amikor egy magyar nyelvű tábla ellen is képesek hadjáratot indítani egyesek, és – a húsz százaléknál alacsonyabb kisebbségi jelenlét következtében, a törvény értelmében – győzelmükhöz kétség sem fér.
