2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ha Anglia legnevesebb egyetemeiről esik szó, először Oxford és Cambridge említtetik meg. Vagy humorosan Oxbridge néven egyszerre mindkettő. Cambridge lakosai és diákjai viszont a Camford közös elnevezéshez ragaszkodnak, hogy saját fontosságukat hangsúlyozzák. Oxford és Cambridge olyan híres Angliában, mint az olasz egyetemek között Bologna és Pádova, vagy a német Göttinga, a flamand Utrecht, a párizsi Sorbonne, az amerikai Yale és Princeton.

Vajon miért olyan híres a mai napig Oxford egyeteme? Miért ér olyan sokat az itt szerzett diploma? Miért jó névjegykártya bárhol a világon az oxfordi tanulmányút? Egyáltalán: mi a rejtély kulcsa? Amikor a választ keressük, mindenekelőtt fontos megismerkednünk az Oxfordi Egyetem, a kollégiumi rendszer és az oktatás történetével, hogy megértsük a középkori hagyományokra épülő rendszer sajátosságait.

Oxford egyetemét több mint nyolcszáz évvel ezelőtt alapították. A pontos évszám nem ismert, csak az bizonyos, hogy 1188-ban már említést tesz róla az egyetem egyik professzora, Gerald of Wales. Akárcsak a többi korabeli európai egyetem esetében, létrehozásának fő célja az volt, hogy a meglevő és a leendő egyházi embereket teológiára, jogra, matematikára, természettudományra és retorikára oktassa. Egyébként VIII. Henrik egyházi reformját követően, egészen az 1850-es évekig, az Oxfordi Egyetem növendékeinek és tanárainak az Angliai Protestáns Egyház tagjainak kellett lenniük. Ma már nem érvényes ez az egyházi jelleg és megkülönböztetés.

Eleinte az egyetem szétszórt közösségekből állt össze. Mind a mesterek, mind a tanítványok szobákat béreltek a város különböző részein; fogadókban laktak, jobbik esetben együttesen béreltek egy-egy házat. Itt laktak és egyúttal itt tanítottak, tanultak. A deákok többsége középosztályú családok értelmes gyermekeiből került ki, akik csakis így futhattak be papi, esetleg politikai pályát. 

A deákok jelenléte érezhető feszültségeket keltett a városban. Sok városlakó nem nézte jó szemmel az egyetem növekvő hatalmát, tekintélyét és arroganciáját, valamint a tudásra vágyó fiatalok furcsának vélt modorát, haladó szemléletét, akár nyegleségét. A lakosok és a deákok között számtalan esetben kisebb-nagyobb összetűzésekre került sor, amit a „város és a talár” (town and gown) közti súrlódásként szokás emlegetni. A legsúlyosabb incidens időpontja 1354. február 10-e: a véres összecsapásoknak 62 deák esett áldozatul, az életben maradottakat pedig elűzték a városból. Igaz, kemény sarcot fizetett mindezért Oxford, mert II. Edward király olyan alapokmánnyal látta el az Oxfordi Egyetemet, amely az elkövetkező évszázadokra bebiztosította függetlenségét és hatalmát.

Az oktatás évszázadokon át hét évig tartó alapozásból, majd teológiai, jogi vagy orvosi tanulmányokból állt. Az érdekesség kedvéért az első hét évben az alábbi tárgyak szerepeltek a tanrendben: hét „művészet” (nyelvtan, logika, retorika, zene, aritmetika, geometria, asztronómia), három filozófia (morális, metafizikus és természettudományi), két nyelv (görög és héber). 

A középkori egyetem feje – ma is – a kancellár (Chancellor), hivatalos nyelve pedig a latin volt. Székhelyéül jó ideig a Szent Mária-templom szolgált, amelyhez hozzáépítették az akkori Convocation House-t, amely minden egyetemi megmozdulásnak otthont nyújtani hivatott. Helyhiány miatt ebbe a szűknek bizonyuló terembe rendezték be a Duke Humphrey által az 1430-as években adományozott könyvtárat is. Sajnos ez a felbecsülhetetlenül értékes gyűjtemény a reformáció áldozatává vált, csak kevés könyvet sikerült átmenteni a Merton College könyvtárába.

A XVII. században aztán kibővült az egyetem, hiszen ekkor épült a Bodleian könyvtár és a hozzá tartozó Sheldonian Theatre, az új egyetemi ceremóniák helyszíne. Az Oxfordi Egyetem igazi nagyságát 1850–1914 között érte el, amikor a „viktoriánus nemzeti nagyság eszközeként” emlegették. Jelenleg 41 kollégiummal rendelkezik, hat közülük csak a továbbképzést szolgálja. De hát mit nevezünk egyetemnek? És pontosan mi a kollégium?

 Az Oxfordi Egyetem csak a felső irányítást látja el, miközben a diákok és tanáraik valamely kollégiumhoz tartoznak. Az egyetem a kollégiumok felett álló intézmény, amely a maga templomával, központi könyvtáraival, hivatalaival és a gyakorlati tevékenységek lebonyolításához szükséges épületekkel, laboratóriumokkal rendelkezik. Nincsen campusa, erejét a kollégiumok laza és független szövetsége adja. Kizárólagos feladata ünnepélyes keretek között beíratni a tanulmányokra jelentkező és a kért feltételeket biztosító egyetemistákat, időnként levizsgáztatni őket (csakis egy külön vizsgáztató épületben), végül pedig a diplomaosztó ceremónia alkalmával átnyújtani nekik a végzést igazoló oklevelet. Ennek megfelelően meghatározza a tanrendet, megszervezi az egyes karokat, rendezi a számlákat, tartja a kapcsolatot más szervekkel. A tulajdonképpeni oktatást azonban nem vállalja fel. Legfeljebb különböző jellegű előadásokat és találkozókat szervez, és biztosítja a diákélet kibontakozását. Ezenkívül továbbképző feladatokat is ellát: magiszterré, doktorrá és díszdoktorrá avat. Ötféle doktorátust ad, a klasszikus rendszer szerint, mindegyiknek más-más a viselete: teológiai tudományok, jogtudományok, filozófiai tudományok (ma már ide tartoznak a természettudományok is, így az orvosok akadémiai doktori címe is ez), irodalomtudományok, zenetudományok.

A kollégium a diák mindennapjait jelenti. Itt lakik, itt étkezik, itt tanul, itt találkozik a mesterével, itt imádkozik, itt szórakozik. Mindezeknek megfelelően bármely klasszikus oxfordi kollégium kötelező részei: a bentlakási szobákat és az oktatási termeket magába foglaló épületrészekkel övezett négyszögletes udvar (Quad); a középkori jellegű ebédlő (Dining Hall), amelyben tölgyfa asztalok, sok száz éves portrék és hangulatos asztali lámpák a mindennapos kellékek; az önmagában is műemlék kolostor (Chapel); az értékes gyűjteménnyel rendelkező könyvtár (Library); továbbá zöld pázsit, kert, akár távolabb levő sportpálya. 

Minden kollégium más, sajátos a nevelőereje, eltérőek a hagyományai, különböző a programja. Egyesek gazdagabbak, mások hozzáférhetőbbek. Egyesekben több a politikusnövendék, másokban a teológushallgató vagy az orvosis diák, de egyikük sem kizáró jellegű a választott szak szerint. Hiszen a kollégium tagjának lenni nem érdeklődési területet, hanem azonosulást jelent. Azzal a szellemiséggel, amelyet az adott kollégium képvisel. Így válik minden oxfordi kollégium ember- és szakemberformáló közösséggé.


Az oxfordi kollégiumi rendszer, amelyhez hasonlót csak Cambridge-ben figyelhetünk meg, a XIII. század első felében a városba érkező, tanulni és tanítani vágyó szerzeteseknek köszönhető. A rendházak szálláshelyül szolgáltak a diákoknak, majd később mentesültek az egyházi befolyástól. A legelső oxfordi kollégiumok Durham adakozó püspökének és John Balliol pénzadományának tulajdoníthatóan jöhettek létre. 1410-től a király és az egyház támogatásával elérhetővé vált, hogy az oxfordi diákoknak kötelező módon bentlakóknak kellett lenniük. A kezdeti időkben a kollégiumokban kizárólag továbbképzés folyt, a középkorban ugyanis tizenhat év volt szükséges a legmagasabb tudományos cím elnyeréséhez, és eközben nemcsak a ranglétrán, hanem tudásban is gyarapodnia kellett a kandidátusnak. Miután a XIV. század végétől egyszerű diákok is beiratkozhattak Oxford kollégiumainak többségébe, kialakult az a felfogás, hogy a kollégium egy közösségi ház. 

A középkorban kialakult kollégiumi rendszer ma is szinte változatlan formában érvényes Oxfordban. Csak ott módosult vagy egészült ki, ahol feltétlenül megkívánta ezt a fejlődés. A kollégiumi rendszer különös rendje és hierarchiája, az egyes kollégiumok sajátosságai, a mai kor kihívásai bizony nem teszik könnyűvé és egyértelművé ennek a rendszernek a megértését. Az oxfordi kollégium nemcsak bentlakást, menzát jelent, ahol több-kevesebb nevelőtevékenységet folytatnak, hanem annál sokkal több. Hiszen benne és általa folyik a tulajdonképpeni egyetemi oktatás.

A kollégiumokhoz különböző címet viselő aktív és tiszteletbeli tagok tartoznak, ennek megfelelő az öltözetük. A legrövidebb talárt (gown) a commoner hordta, aki a fizető gazdag diákok közül került ki, tehát nem a tudását minősítő ösztöndíj juttatta ide. A jó eredményű fiatalok viszont ösztöndíjat kaptak, régen elsősorban az egyháztól, gazdag emberektől vagy különböző közösségektől. Ők a scholarok, az ösztöndíjasok. Mivel manapság az állam különböző mértékű ösztöndíjat ad minden hazai egyetemistának (csak a nagyon gazdagokat nem illeti meg), így ez a két fogalom egybeolvadt.

A kollégium legkiválóbb diákjaiból lesznek aztán a fellowok, akiknek a független testülete egyúttal a kollégium önkormányzati szerve. Közéjük tartoznak az aktív tanárok, valamint a más vidéken élő, egykor az illető kollégium padjait koptató híres emberek, közismert személyek. A kollégium tagjai természetesen igénybe vehetik a könyvtárat, az ebédlőt, a társalgót és egyéb szolgáltatásokat. Jogaik és kötelezettségeik nemcsak a címüktől függenek, hanem kollégiumonként is váltakoznak. Szemléltetésképpen egyes helyeken a kollégium pázsitjára csak a fellowok tehetik a lábukat. Máshol magasabban álló, külön asztal illeti meg őket az ebédlőben, a főhelyen. Megemlítendő, hogy Qxford kollégiumai, egyeteme összesen huszonnyolc brit miniszterelnököt nevelt, oktatott ifjúkorában, köztük az utóbbi ötöt is.

Az oktatás három nyolc-kilenc hetes évharmadra korlátozódik, amelyek az egyházi naptárból eredő saját elnevezéssel rendelkeznek: Michaelmas, Hilary, Trinity. Ez azt jelenti, hogy az oxfordi egyetemista tulajdonképpen alig több mint fél éven át „iskolaköteles”. Igaz, ezenkívül a választott szakja függvényében gyakorlatokat végez, könyvtárakat böngész, a mestere által feladott munkákon dolgozik. A világ megismerésével törődik, miközben érdeke, hogy tudással vérteződjön fel. Kihasználja azt a lehetőséget, hogy a szakma elismert képviselői fordulnak meg körülötte. Az oktatás alapja az úgynevezett „tutorial”, vagyis a néhány személyes szeminárium, amikor a diák hetente legalább egyszer-kétszer találkozik a tanárával (tutor). A tutorial kettesben vagy legfeljebb még egy-két diák jelenlétében zajlik, ilyenkor bármiről elbeszélgethetnek, ami a hallgatót érinti. Az elméleti és a művészeti szakoknál minden egyes találkozásra a diák valamilyen írott esszét, dolgozatot vagy alkotást készít el, többnyire a tutora előzetes irányítása alapján, amelyet a találkozás alkalmával alaposan elemeznek. Habár ezt a rendszert a középkorban a társadalomtudományok és a művészetek elsajátítására találták ki, a mai Oxford természettudományi oktatásából sem marad ki a tutorokkal való heti találkozó.

Íme a rejtély kulcsa! Az oxfordi egyetemi-kollégiumi rendszer erős motivációra és önkezdeményezésre épül, bátorítja a független gondolkodást és munkát. A hallgató a szó szoros értelmében egyetemi tanulmányokat folytat, miközben az iskola (a kollégium) észrevétlenül is neveli, embert formál belőle. 

* Az Egyesült Királyságról készült sorozatunk 6. része

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató