Gyergyószárhegy egyházközséget először 1494-ben említették a korabeli dokumentumok. A falu első temploma 1235-ben épült. A mai templom ősének építkezési idejét ugyancsak a 13. századra datálják. A 15. században a korai Árpád-kori templom helyébe gótikus templomot építettek. A templom déli oldalán kőbe vésve az 1400-as évszám olvasható, amely valószínűleg az átépítés dátumát jelzi. A gyergyószárhegyi római katolikus templom a romanika és a késő gótika egyik szép emléke.
Emlékeztető
Gyergyószárhegynek már a középkorban temploma volt, ugyanis 1494‐ben Lázár Miklós VI. Sándor pápától búcsút eszközöl ki a szárhegyi templom javára. A Domus Historia szerint Van Gondys utrechti egyetemi tanár szakvéleménye, hogy a templom őse 13. századi.
Ezzel összhangban a helyi hagyomány a templom keletkezési idejéről az 1235-ös dátumot őrzi. Az Árpád-kori templom a 15. században részben vagy egészben helyét a gótikus templomnak adja át, pontosabban 1400‐ban.
1488‐ban épült a torony, amelynek dátuma szintén bevésve látható. Abból a korból származik a torony alatt lévő két csúcsíves ajtókeret, a poligon záródású szentély, ugyanazt a kort idézik a szentély hálóboltozatának maradványai. 1729‐ben a templomot újjáépítették, csak a szentély és a torony maradt meg az egykori műemlékből.
Az altemplomban a Lázár család tagjai vannak eltemetve. A templom előtt értékes kőkeresztek találhatók, a legrégebbi az 1660‐as évekből származik.
A Szármány-hegyi kápolna
A Szármány-hegyi kápolna a 15. században épült a Szármány-hegy déli nyúlványán, nyolcszázhetven méter magasban.
A nagybaconi Balló család építette Szent Antal tiszteletére. Jelenleg az Urunk színeváltozása búcsút tartják itt.
Régi feljegyzések alapján valószínű, hogy egy régi kápolna helyére épült.
A fenyvesekkel övezett hegy tetejéről, ahol a kápolna áll, szép kis kilátás nyílik a Gyergyói-medencére.
Ez a kápolna a szárhegyi emberek számára egy zarándokhely volt, amit egy évben többször is meglátogattak. Imádkoztak az Istenhez a faluért, a faluban élő emberekért, hogy megvédje őket minden veszedelemtől. A kápolna fontos volt számukra, egy menedék, ahová bármikor kimehettek imádkozni.
A legenda szerint 1225 nyarán, a tatárjárás idején is menedéket nyújtott a kápolna. A nép Szent Lászlót hívta segítségül és kiáltotta:
„Segíts, Uram Isten és Szent László!”
Szent László, amikor meghallotta, felkelt a sírjából, és segített a népnek legyőzni a tatárokat.
Egy régi monda szerint élt egy jövendőmondó asszony, akit Bákainénak hívtak. Jövendölései folyamatosan beteljesedtek.
A régészeti szempontból is értékes padlózat
A kápolna a késői gótika jegyeit hordozza, a köríves ajtó felett egy csúcsos gótikus kőfaragvány van, amire még Orbán Balázs is felfigyelt.
A tetejében egy kereszt és a toronyban egy kis harang van. Belsejében van egy oltár, két sorban padok és a falakon freskók.
A padlózat téglából van, ami régészeti szempontból nagyon értékes. A kápolna mellett egy kődarabban egy patkónyom látszik, ami a mondák szerint a jövendőmondó Bákainé lovának a patkónyoma.
Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke 1992 óta a kápolnát műemlék épületként tartja nyilván. A kápolna az idők során javításokon ment keresztül, de próbálták megőrizni eredeti formáját.
Mai napig is elfogadható állapotban van, és búcsút tartanak augusztus hatodikát követő vasárnap.
A Tatárdomb
A Tatárdomb nagy érték a szárhegyiek számára, hisz itt is bebizonyították őseink, hogy bátorsággal és furfanggal le tudják győzni az ellenséget, akármilyen sokan is vannak azok.
A szárhegyiek nagyon büszkék erre az emlékre. Szárhegy és Ditró között halom emelkedik ki a térségből, mely hallatlan hőstettek emlékét őrzi.
1658 augusztusában a tatárok betörtek Maroshévízre, Ditrót és Szárhegyet is el akarták foglalni, de ezt Gábor deák vezetésével, az asszonyok segítségével a gyergyóiak megakadályozták.
A harcban 1750 ellenség pusztult el, négyszázötven a halom alatt nyugszik. Sajnos tizenöt gyergyói is meghalt.
Ezt az eseményt leírja a Libererum natabilium histori domus című könyv, és Jókai Mór is a Puskás Kalári című, száztizennyolc szakaszos, 1898‐ban megjelent versében:
Mikor ezerhatszázötvennyolcat írtak,
Szép Erdélyországban hej, de sokat sírtak!
Százezerre ment, ki rabszíjra lett fűzve,
S lófarokhoz kötötten Krímiáig űzve.
A székelyek furfangja
A székelyek segítségére volt furfangjuk, ugyanis a mezőn fazekakat rejtettek el, néhányat pedig botokra raktak. Az ellenség azt hitte, hogy azok mind emberek, és hogy támadnak. Menekülni próbáltak, de a szárhegyiek megtámadták őket. Erről az eseményről fennmaradt egy monda, melynek címe Gáborfi, és a tatárok legyőzéséről szól.
Gáborfi egyszerű írástudó ember volt, aki a gyergyói alkirálybíró gyermekeit tanította. A Lázár-kastélyban élt, nem volt katonaember. Ditró és Szárhegy között állította fel embereit. Ekkor még itt mocsaras terület volt, és ez megkönnyítette a szárhegyiek dolgát.
Puskás Kalára hőstette
Az esemény elbeszéléskor illik megemlíteni Puskás Kalárát, azaz mai szóhasználatban Klárát, aki egy ditrói asszony volt, és nagy hőstettet vitt végbe.
Bár állapotos volt, beállt harcolni a tatárok ellen. Hetet leszúrt, aztán vígan hazament, és a néphit szerint szült három fiúgyermeket. Jelenleg fák veszik körül a dombot, amit már sűrű fű borít. Előtte egy emlékmű áll, amely megemlíti a 3000 ismeretlen székely hős és Gábor deák nevét.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
Hajdan volt régi költő barátommal, aki Szárhegyről származtatta családfáját, többször üldögéltünk az akkori Szentgyörgyi István színészképző intézet melletti sokablakos utcai szalonjában, és beszélgettünk ősei történelméről. Tőle tudtam meg, hogy szigorú renddel szabályozva a község alsó részén csak káposztát, míg például az Alfalvi és Német út közötti részen csak kukoricát volt szabad termeszteni.
Az akkor összerakosgatott képekből egy gondolat emelkedik ki, hogy fordítva közelítettük meg a hely nevezetességeinek időrendi kialakulásait. Máról indultunk vissza a múltba.
Ugyanezzel a megközelítéssel nézem a mai Szármány-hegyi templomerőd kockáit. A mai teljes egységet mutató képben valami kis zavart csak találok, mégis, a magaslat délről nyugatra tartó elhelyezését elfogadva, öröm felnézni erre a büszke alkotásra. A zavar oka ez a korábbi korokból lerakódott vegyes művészeti sokrétűség egységes egészének képe, a sokszínű tökéletesség.
Tehát korban visszalépegetve például a hatvanas évek elején a templombelsőben több jó kivitelű falfestmény került elő, korábban a kőkarzat mellvédjén magyaros népi vakolatmotívumok jelentek meg, valószínűleg az 1844-es átalakításkor meg empire stílusú szószékkel bővült, egy előző átalakítása során már barokk jegyű két mellékoltárát hasonló főoltár fogja össze, ugyanígy a nyugati toronysíkja is barokkos hagymakupolát kapott.
A Szádelői-hasadék mélyén várakozik Szent László a seregével
Gyergyó általános ismertetésénél megemlítettem, hogy az 1332–34-es pápai tizedjegyzék csak egy egyházközséget említ Gyorgio és Georgio név alatt, de nem említi meg a falut, a községet s így azt feltételezhettük, hogy mivel három papot említ, három község tartozott egy közös egyházközségbe, s ez Szentmiklós, Szárhegy és Alfalu lehetett, amelyek egyformán solvit III. banalest fizettek.
Viszont az 1567-es adóösszeíráskor Zent Mijklos hetvennyolc, Zarhegy negyvennhyolc és Al ffalw csak negyvennégy kapuval szerepel, tehát már ekkor mind a három külön néven fordul elő, és az ekkor elsorolt nyolc gyergyói község közül ez a három a legnagyobb kapuszámmal.
A Szádelői-hasadék mélyén várakozik Szent László a seregével. Hétévente megnyílik a föld, és akkor meg lehet látni őket, ám nem szabad hozzájuk szólni. Már közeleg az idő, amikor előjönnek megsegíteni a magyarokat.
Valószínű, hogy az első, Árpád-kori szárhegyi templom itt a mai helyén volt. A hely igen alkalmas lehetett, mert jó száraz emelkedésen, a Szármány-hegy nyugati és déli oldalán van a mai plébániatemploma.
A templom külső falán, az eresz alatt egy korai romanika stílusú, csavart párkánydísz futott végig, amelynek véletlenül a sekrestye padlásterében lehet látni egy megmaradt szakaszát. Ezenkívül van egy késői romanika stílusjegyű, kőből faragott keresztelőkútja is a templomnak.
Egyébként a templom a 15. században csúcsívessé lett, majd 1730-tól kezdve fokozatosan barokká alakították át. Hasonló a helyzet a Szármány tetején lévő kápolnánál, amely késő gót ablaktöredékein kívül a múltból nem sokat őrzött meg.
A 13. századi első temploma is e helyen állhatott, de sajnos igen kevés tárgyi bizonyítékunk van erre. Az északi fal felső szélén, az eresz alatt látható ugyan egy, a román korra jellemző párkánytöredék, de az a sekrestye feletti sötét padlástérben s nehezen hozzáférhető.
A Lázár-kastélyhoz hasonlóan ennek az épületnek a története is állandó újjáépítések históriája
A másik Árpád-kori emlék sem bír nagy bizonyító erővel, mivel az egy mozgatható, költöztethető, kőből faragott keresztelőkút.
Kehely alakú, de aránylag tömzsi, tehát nem vehető gótikusnak, különben is a felső részén, a medencénél, két sorban bevésett „cikcakkos” szalagdísz fut körül. Ez a háromszög alakú díszítés gyakori volt ebben a stíluskorban.
A második építési korszakban, 1488-ban a régi helyett egy tágasabb gót stílusú templomot építettek. Ebből sem sok maradt meg, de mégis igazolja annak létét. Szentélye poligon záródású, és hajdani csúcsíves ablakainak kitördelt kőmaradványai még láthatók.
A déli portikusz falában elhelyezett kőlap felirata szerint 1730-tól kezdték a templom nagyszabású átalakítását a harmadik építési stílusban, a barokkban. Ezt nemcsak kívülről tették meg nagy buzgalommal, hanem belülről is, mert főoltára és két mellékoltára tipikusan barokk ízlésű.
A katolikus erődtemplomot a hagyomány szerint 1235-ben szentelték fel. A romániai rendszerváltás után műemlékké nyilvánított templom a Bánya-dombnak nevezett magaslaton áll, ahol a helyi hagyomány szerint egykoron márványbányák működtek.
A Lázár-kastélyhoz hasonlóan ennek az épületnek a története is állandó újjáépítések históriája, aminek eredményeként napjainkban több stílusirányzat jegyeit egyesíti.
Az udvarházat fejlesztő Lázár (I.) Andrásnak a szárhegyi erődtemplom bővítésében is fontos szerepe volt. 1494-ben búcsúengedélyt szerzett VI. Sándor pápától a gyergyószárhegyi egyház számára, ezzel biztosította az építkezések anyagi fedezetét.
A templomot a reformáció erdélyi térhódítása idején is döntően a katolikusok használták. A reformátusok csak egészen rövid időre szerezték meg; az átmenet ugyanakkor mégis súlyos következményekkel járt, mivel 1590-ben elégették a díszes oltárokat.
A 18. században aztán a katolikus templomot többször is átépítették – például új tornyot is kapott –, aminek eredményeként a gótika stílusjegyeit ma már csak néhány épületelem őrzi.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
.JPG)
.JPG)
.JPG)
