Őszi hálaadás és szórakozás

Jókedvvel érkezett Szent Mihály

Szeptember végén, Szent Mihály vasárnapján nemcsak a katolikusok, hanem az unitáriusok is ünnepelnek – őszi hálaadást tartanak. A népéletben egy új időszak kezdete ez a nap.

A többségében unitárius vallású Vadadban (akárcsak a közeli Székelyhodoson) a katolikusok Szent Mihály-napi búcsúünnepet tartanak. A maroknyi vadadi katolikus gyülekezetben vasárnap délután egy órakor kezdődött az ünnepi szentmise, az unitáriusoknál viszont délben. A faluban ez ünnepnap, felekezetre való tekintet nélkül. Ma ugyan már kevésbé hangulatos, a fiatalok sem tartanak már ezen a napon szüreti bált, de attól még hazatérnek az elszármazottak is, hogy az itthoni rokonokkal, barátokkal együtt ünnepeljenek.

Az unitárius templomban őszi hálaadást tartottak: egy zsinati határozat értelmében a 18. század végétől szeptember utolsó vasárnapja (a Szent Mihály napjához legközelebbi vasárnap) az őszi hálaadás ünnepe. Alkalom arra, hogy összekulcsolt kézzel halk hálát mondjunk, bevalljuk bánatunkat-örömünket, Isten színe elé vigyük lelkünk gyümölcseit. Kiss Zsuzsánna lelkésznő az efézusi levél felszólítását választotta az ünnepi beszéd alapgondolatául: „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért!”. Hiába az erőfeszítés, a verejtékes munka, ha Isten nem adná rá áldását. Ez az ünnep arra is figyelmeztet, hogy nem jár nekünk minden alanyi jogon, hanem minden Isten ajándéka. Ilyenkor arra is rájön az ember, hogy mennyire gazdag, mennyi áldás van az életében – hangzott a tanítás, de a felszólítás is: nemcsak a jó termésért, a kövér esztendőért, degeszre tömött pénztárcáért kell hálát adni, hanem mindig mindenért.

Az úrasztala elé ilyenkor a föld terméseiből telt kosarat helyeznek, és úrvacsorát vesznek az unitáriusok: az együvé tartozás jelképe is, hogy egy kenyérből és egy borból részesülnek.

Tárlatot nyitottak

Az itthoniak és hazatérők istentisztelet után az iskolába tértek be, ahol az önkormányzat támogatásával kiállítás nyílt Kilyén Árpád festményeiből. A művész 1932-ben született Vadadban. Mivel a társas gazdaság erőltetett létrehozása megbontotta az addig összetartó falu rendjét, sokan elköltöztek, így került ő is – szinte még gyerekként – Marosvásárhelyre. Kilyén Árpád a szász települések szerelmese volt, sok festményének ez a témája, de a magyar kultúra és történelem számos alakja is megihlette, így a most kiállított festmények sorában Bocskai Istvántól Kós Károlyig, Liszt Ferenctől József Attiláig, Sütő Andrásig sorakoznak az alkotások. Festményeiben azonban visszaköszön egyfajta kétség, pesszimizmus, amit akarva sem tud álcázni. Az idős művész nemrég minden festményét, akvarelljét és grafikáját a csíkfalvi önkormányzatnak adományozta azzal a kéréssel, hogy ezeket mutassák be szülőfalujában. Művészeti munkássága és a községnek tett adományai elismeréseként Kilyén Árpádot az önkormányzat már 2013-ban Pro Csíkfalva díjjal ismerte el.

Utacabállal (is) ünnepeltek

A jobbágyfalvi-nyárádszeredai unitárius társegyházközségben áhítattal készültek az őszi hálaadás ünnepére, pénteken este a szeredai templomban a helyi Deák Farkas Általános Iskola Harmónia kórusa tartott hálaadó énekszolgálatot, vasárnap pedig mindkét közösségben úrvacsorás hálaadást tartottak. 

Az ünnepnap nemcsak ennyiből állt, az unitárusok hálaadó utcabált is rendeztek Jobbágyfalván. A helyi férfikórus szekérre ülve ének- és muzsikaszóval hívogatott mindenkit az alkalomra, délután pedig Jenei-Jakab Emese lelkésznő és Csüdör Imre helyi plébános megáldották azokat a kosarakat, amelyekben terményeket (gyümölcsöt, zöldséget, bort) hoztak az emberek a parókia elé. Ezt követően a helyi és a nyárádszeredai kórusok léptek fel, de mások is kaptak éneklési lehetőséget, közben az asztalokra zsíros kenyér, bor, szőlő került. Meglepően sokan gyülekeztek a kijelölt utcaszakaszon, s nemcsak a szomszédos településekről, hanem Marosvásárhelyről is érkeztek érdeklődők. A jó hangulatú alkalom találkozásra, beszélgetésre, mulatozásra és táncra biztosított lehetőséget. Kérdésünkre a tiszteletes asszony elmondta: az ötlet már két-három éve megfogalmazódott, hogy egy más, nem kultúrotthonban tartott bált kellene szervezni, és ez most valósult meg. A közösség nagyon jól fogadta a kezdeményezést, sokan segítettek az előkészületekben, és sokan eljöttek az utcabálra is. A lényeg az volt, hogy egyszerű, különösebb dísz nélküli bálon szórakozhassanak, a dekorációk is csupán a háztájból kikerülő természetes anyagokból (nád, kukorica, venyige, szalmabála) készültek, semmilyen anyagi ráfordítás nem volt, a kenyeret, fűszert környékbeli cégek ajánlották fel, a zsírt, bort a közösség tagjai.

Szent Mihály vasárnapja

A katolikus egyház szeptember 29-én Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. Őt tartják a mennyei seregek vezetőjének, ő az utolsó ítélet angyala, a jó és rossz cselekedetek elbírálója is, halálunk után lelkünket ő kíséri a túlvilágra, és hadakozik érte a sátánnal. Gyakran templomok, haranglábak, kápolnák, temetők védőszentjéül választották. Kultusza Szent László korától fogva terjedt el, sokáig parancsolt ünnep is volt a katolikus egyházban.

A nép úgy tartja, hogy Szent Mihállyal véget ér a nyári időszámítás. Régebb a Szent György-napkor legelőre kihajtott állatokat ilyenkor terelték vissza gazdáikhoz. Ez volt a gazdasági év és a betakarítás végét jelző nap, ekkor számoltak el a gazdák a pásztorokkal és szolgákkal, és fogadták meg őket a következő évre. Néhol a falubírákat is ekkor választották.

Szent Mihály napja a „kisfarsang” kezdetét is jelentette, a Szent Márton-napig tartó vígasságok, bálok, lakodalmak időszaka kezdődött el ekkor. Ez a nap dologtiltó volt, és számos időjárásjóslás is kapcsolódott hozzá. A hidegebb, őszi időjárás kezdete volt, amikor erre a napra a dér is leereszkedett, ilyenkor azt mondták: Szent Mihály fehér lovon jött, vagy „kicsapta a derest legelni”. Az időjárásban megfigyelhető fordulat miatt mondták azt, hogy „Szent György vetkőztet, Szent Mihály öltöztet”.