Jobbágytelkéről Londonba és vissza

Egyre többet hallani arról, hogy a fiatalok idénymunkát keresni külföldre mennek, majd ott is maradnak. Vannak azonban ritka kivételek, amikor az ott megkeresett pénzt itthon fektetik be, a nehézségek ellenére is.

Fotó: Vajda György

Egyre többet hallani arról, hogy a fiatalok idénymunkát keresni külföldre mennek, majd ott is maradnak. Vannak azonban ritka kivételek, amikor az ott megkeresett pénzt itthon fektetik be, a nehézségek ellenére is. Így tett a jobbágytelki Bakó Vera, aki négy hónapig gyerekfelvigyázóként, majd takarítóként dolgozott az angol fővárosban, majd a megtakarított pénzzel mezőgazdasági vállalkozást indított szülőfalujában, Jobbágytelkén.

– A családom nem akart kijönni Angliába, ezért, bár maradtam volna, hazajöttem. A karácsonfalvi Fazakas Miklósnál láttam, hogy milyen szép termést valósított meg a fóliasátrakban, ekkor döntöttem el, hogy a kint keresett kicsi pénzemmel itthon fóliasátrakat állítok fel és zöldségtermesztéssel foglalkozom – meséli a fiatal vállalkozó a kezdeti lépéseket.

Csíkfalván pályázati pénzből beiratkozott egy hat hónapos kertészeti tanfolyamra, közben tavalyelőtt két fóliasátrat, majd tavaly még egyet állított fel. Jelenleg háromban paradicsomot, paprikát és uborkát termeszt. De a gazdaság jóval nagyobb ennél: 15 hektáron gazdálkodnak, ahol egy hektáron kukorica, ugyanannyin búza van, a többi pedig kaszáló, hogy az állatoknak (hét szarvasmarhának, több tinónak) takarmányt biztosítsanak. Az 540 négyzetméteres fóliasátor mellett szabad kultúrában fél hektár hagymát és paprikát is termeszt. Egyelőre nem akarja bővíteni, mert mezőgazdasági gépeket szeretne vásárolni. Az értékesítéssel is a gazda foglalkozik. Azt mondja, mire más felkel, addig ő hazatér a piacról, ugyanis hajnali 5 órakor szokta vinni a termékeket a nyárádszeredai piacra. Emellett két év alatt kialakult a klienskör és legtöbben tőle, otthon vásárolják fel az árut. Ebből sokat küld testvé-réhez Budapestre is, ahol igen keresett az erdélyi zöldség. A bevételt eddig mezőgazdasági gépekre fordította. Fiával együtt dolgoznak, néha, amikor nagyobb előkészítő munkálatok vannak, napszámosokat is fogad. A szakmunkát azonban senki másnak nem adja át. Aki nem megfelelő hozzáértéssel és szeretettel kezeli a növényeket, ne is vállalkozzon ilyesmire – mondja, majd hozzáteszi: igen fontos az állandó képzés, továbbképzés, sokszor segítették túl a nehézségeken azok a szakmérnökök, akiket megkérdezett, ha valami gond merült fel.

Ki kellett építenie az öntözőrendszert is, ami nem volt könnyű. Sikerült a vízellátást megoldania a közeli patakból, meg a szomszédtól. Az idéntől a vezetékes hálózatra csatlakoztak. Ez is nagy segítség.

Bakó Vera kihasználta a túlélő farmoknak járó pályázati lehetőséget. Ezenkívül földalapú támogatást kap, az állatok után is jár némi segítség, s az értékesítésből származó pénzzel együtt – miután elkészül a költségvetés – nyereséggel zár. Kemény munkával, szakmaszeretettel megéri kertészkedni – mondja büszkén, majd rövid beszélgetésünk után visszalép a fóliasátor alá, mert ebben a szakmában nincs megállás…