Intő a hitelezőktől
2012-08-21 14:01:54
- Benedek István
Mint az várható volt, a román illetékesekre és távlatilag az adófizetőkre is nézve, lesújtó eredménnyel zárult a nemzetközi hitelezők augusztusi látogatása.
Mint az várható volt, a román illetékesekre és távlatilag az adófizetőkre is nézve, lesújtó eredménnyel zárult a nemzetközi hitelezők augusztusi látogatása. Az ország készenléti nemzetközi valutaalapi (IMF) hitelegyezményének hatodik felülvizsgálatáról egyelőre az IMF-küldöttség egy közleményt adott ki, amelyben az áll, hogy az intézmény szeptember végén esedékes igazgatótanácsi ülésén tesz jelentést a Romániában tárgyalt küldöttség, és ott döntenek majd további intézkedésekről.
Ennél több derült ki a hitelezők küldöttségvezetőjének az elmúlt napokban tett sajtónyilatkozataiból. Az intézmény romániai küldöttségvezetője áprilistól a holland Erik de Vrijer. A szakértő még a látogatás alatt bejelentette, hogy szeptembertől emelik a földgáz árát mind a háztartási, mind az ipari fogyasztók esetében. Később még három feltételt említett meg, amelyektől a jelek szerint akár az egész készenléti hitelegyezmény fennmaradása függhet: az önkormányzatok szintjén levő körbetartozások csökkentése, a Transgaz társaság 5%-os részvénycsomagjának áruba bocsátása és az Oltchim privatizációjának elindítása. Ezeken túl a kormánynak a progresszív jövedelemadózás visszavezetésére irányuló javaslatával sem értettek egyet a hitelezők, kiábrándítóan alacsony hatásfokúnak ítélték meg az európai pályázati pénzek lehívásának ritmusát, továbbá úgy találták, hogy lelassultak az intézményi reformok az országban, mely emiatt gazdaságilag teret veszít a régió többi államával szemben. És nem utolsósorban a politikai feszültségeknek a gazdasági légkörre vetülő negatív hatása miatt is megrótták szóban a román illetékeseket.
Ezek a jelek egyértelműen azt mondják, hogy a román gazdaság sokkal rosszabb állapotban leledzik, mint azt a balliberális kormány igyekezne elhitetni a közvéleménnyel. A látogatás kapcsán megjelent eddigi elemzésekből eléggé egyhangúlag azt lehet leszűrni, hogy hamarosan újabb adóemelések elé nézhetünk, a gázáremelésen túl is. Pontosabbat szeptember végén látunk majd e téren, de annyi biztos, hogy a helyhatósági választások előtt az adóprés lazításával kampányoló kormánynak nem csak a nyara ígérkezik forrónak.
De addig is, az adófizetőt a gáz drágulása fogja leghamarabb érinteni. Többrétűen is, hiszen a háztartási számla emelkedése mellett az ipari gáz drágulása is áremelkedésekben fog majd jelentkezni. Az energiahordozó áremelkedése megérdemel egy zárójelet, mert a politikum nagy buzgalommal beszél mellé ezzel kapcsolatban is. A mostani áremelést, úgy tűnik, kifejezetten a nemzetközi hitelezők nyomására hajtják végre, és ennek a hátterében az állhat, hogy az év elején a gázszolgáltatók által kért áremelést a választási harcban álló, majd azóta is politikai dzsungelháborút vívó kormányok nem léptették életbe. Ezáltal a román piacon szolgáltató multik egyes hírek szerint százmillió eurós nagyságrendű veszteséget szenvedtek, és nagyon valószínű, hogy ezt saját országaik politikai berkeiben is szóvá tették. A lobbi eredménye lehet az IMF-ukáz. (Hasonló fellépésre volt már példa a két évvel ezelőtti, fogyasztói hitelszabályokat szabályozó törvény vitájakor is, amikor az IMF a bankok érdekeit védte meg a hitelesekkel szemben, nem véletlenül, mert a valutaalap pénzét is ezek a bankárok adják nagy részben.)
Ennek az áremelésnek minden jel szerint nem sok köze van a következő években érkező dráguláshullámhoz, ami a gázárak liberalizálásának következménye lesz – ennek menetrendjéről e hasábokon már részletesen is írtunk. A politikum mostanság a gázárak liberalizálását is előszeretettel varrná a hitelezők nyakába, holott ezt kötelezettségként még az EU-csatlakozás feltételei között fogadták el. Tehát ha a politikum emberszámba venné az adófizetőt, akkor most nem egymás tárgyalási képességeit, vagy a kormányzati elődök hagyatékát kellene szapulni, hanem beismerni azt, hogy az energiapiac árainak liberalizálása – nem csak a gáz, hanem a villany is – az európai integráció feltétele volt. Azért pedig testületileg szórhatnának hamut a fejükre a haszontalan honatyák, hogy az EU-csatlakozásnak az energiadíjakban és más tereken jelentkező áráról az integráció előtt nem beszéltek világosan.
