Idős emberek ünnepe

A ráncok azt jelentik, hogy nevettek, a sebek azt, hogy éltek

Mint minden évben, a Gyulafehérvári Caritas idén is jó hangulatú műsorral ünnepelte meg a deres halántékúakat. Ami viszont igazán elismerésre méltó, az az, hogy nemcsak október elsején, az idősek világnapján fordulnak feléjük, hanem az év minden napján: otthoni idősgondozó-szolgálatuk munkatársai segítő kezet nyújtanak azoknak, akikhez esetleg senki más nem kopog be, nappali központjaikban pedig rendszeres tevékenységekbe igyekeznek bevonni az időseket, enyhíteni a magányukat, és elősegíteni azt, hogy hasznosnak érezzék magukat. 

Az időskor legnagyobb problémája talán a magány, az egyedüllét, hiszen nagyon sokan özvegyek, magányosak, a gyerekeik, unokáik távol élnek, nem látogatják őket, és eléggé el vannak szigetelődve. Ebből az állapotból igyekeznek programjaik által kizökkenteni a nyugdíjasokat a Caritas munkatársai. 

A Művészeti Egyetem Stúdió termében megtartott ünnepségen elsőként Kacsó Katinka műsorvezető, a Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Nappali Foglalkoztató Központjának munkatársa köszöntötte az ünneplőbe öltözött időseket, akik lehet, hogy ma már csak botra támaszkodva járnak, lehet, hogy remeg a kezük, ráncos az arcuk, de hosszú évek munkáját, tapasztalatát tudják maguk mögött, és ezért tisztelet jár nekik. 

– Az idő múlását nem kell minden esetben közellenségnek nézni, hiszen a ráncok azt jelentik, hogy nevettek, az ősz haj azt, hogy törődtek, a sebek azt, hogy éltek. Minden ráncnak, ősz hajszálnak megvan a maga története – szólt az idősekhez Kacsó Katinka, aki egy kis fához hasonlította az életútjukat. – Ahogyan egy kis fa is megvívta a maga harcait, merész csatáit a természetben, úgy Önök is nehézségek közepette felnevelték, majd útjukra bocsátották gyermekeiket, most pedig unokáik életét egyengetik türelemmel és alázattal – hangzottak a szemekbe könnyeket csalogató szavak. 

Az idősek nem idegenek, az idősek mi vagyunk...

– Az elöregedés századaként jellemzik a századunkat, mind kevesebb gyermek születik, az öregek száma pedig egyre nő. Az egyensúlynak ez a felborulása nagy kihívást jelent a mai társadalom számára – mutatott rá beszédében Ludescher László, a Caritas ágazati igazgatója. – A nyereségorientált kultúra azon van, hogy teherként, „kidobható nehezékként” láttassa az időseket, olyan rétegként, amely nemcsak nem termel semmit, de még nyűgöt is jelent. Szomorú látni az idősek félresöprését, ez bűn! Persze nem merik ezt nyíltan kimondani, a gyakorlatban viszont eszerint cselekszenek... Egy idősotthonba tett látogatásakor XVI. Benedek pápa a következőképpen fogalmazott: egy társadalom, egy civilizáció milyenségét az alapján is le lehet mérni, hogy miként bánik az idősekkel, milyen helyet biztosít számukra a közéletben. És ez így igaz, az egyes civilizációk között az idősekre való odafigyelés tesz különbséget. Egy civilizáció előrehalad, ha képes megbecsülni az idősei bölcsességét, tudását... Az idősek olyan férfiak és nők, apák és anyák, akik előttünk járták ugyanazt az utat, mint mi, ugyanúgy megvívták a mindennapi küzdelmüket az emberhez méltó életért, mint mi. Olyan férfiak és nők, akiktől sokat kaptunk. Az idősek nem idegenek. Az idősek mi vagyunk: előbb vagy utóbb megöregszünk, még ha nem is gondolunk rá – hangsúlyozta az ágazati igazgató, aki Ferenc pápát idézve hozzátette: ahol nem törődnek az idősekkel, ott a fiataloknak sincs jövője. – Kívánom, hogy érezzék a megbecsülést, az odafigyelést, hiszen ha Önök nem lennének, nekünk nem lenne sem jelenünk, sem jövőnk – zárta beszédét Ludescher László. 

Az időskor a szeretet pazarlásának az ideje

Balla Imre, a Keresztelő Szent János-plébánia segédlelkésze három szent példáját hozta el „ajándékba” az időseknek. Kalkuttai Teréz Anya arcáról idősen is mindig sugárzott az élet szeretete – mondta –, és arra biztatta a teremben ülőket, engedjék meg maguknak, hogy örvendezzenek az élet apró örömeinek. – Az időskor a szeretet pazarlásának az ideje, és nekünk, fiatalabbaknak, szükségünk van arra a szeretetre, amit Önök adni tudnak – fűzte hozzá a segédlelkész. 

Fogadott unoka vagy házikedvenc – nagy segítség lehet

Az érintés jelentősége időskorban – ezzel a címmel tartott igen tanulságos és számos gyakorlati jó tanáccsal fűszerezett előadást Köllő Orsolya pszichológus, aki szerint a szeretet legkifejezőbb eszköze, ha megérintjük, megpusziljuk egymást. Van, aki úgy fejezi ki a szeretetét, hogy szívességeket tesz a mellette lévőknek, mások ajándékokkal, de akadnak olyanok is, akik elismerő szavakkal, dicséretekkel jelzik, hogy fontos számukra valaki. A pszichológus rámutatott, az érintés iránti igényünk csecsemőkorunktól végigkíséri az életünket, kutatások bizonyítják, hogy erősebb lesz az immunrendszere annak a gyereknek, akit kisbabaként sokat vettek ölbe, simogattak a szülei. Az érintésnek ugyanis, amellett, hogy erősíti az immunrendszert, fájdalomcsökkentő hatása van, illetve segít távol tartani a depressziót, javítja az önértékelést, és javít az alvás minőségén. Ezért időskorban is fokozott figyelmet kell fordítani az érintésre, ugyanis sajnos sok nyugdíjas elveszíti a társát, a gyerekei, unokái távol élnek, tehát szűkül az a kör, amellyel rendszeresen találkozik és testi kontaktusba kerülhet az idős. Azonban a pszichológus szerint ezek pótlásaként számos dolog van, amihez folyamodhatnak az idősek, például ajánlott eljárni masszázsra, vagy éppen „örökbe fogadni” egy unokát, ha nincs saját, vagy esetleg távol él. – Ha van a környezetükben kisgyerekes család, ajánlják fel, hogy vigyáznak a gyerekre, amíg az anyuka elintéz egyet s mást, hiszen a gyerek érintése is pozitív hatással van ránk – hívta fel a figyelmet a pszichológus. De ugyanolyan jótékony hatása lehet egy házikedvenc, egy kutyus, egy cica szeretgetésének. Köllő Orsolya hozzátette, a Bibliában mintegy ötszáz alkalommal jelenik meg az érintés szó, és legtöbb esetben a gyógyítással van összefüggésben. 

Az ünnepség zárómozzanataként a nyárádszeredai Kis Bekecs néptáncegyüttes ifjú tehetségei színvonalas előadásukkal örvendeztették meg a közönséget.