25 év emlékei a Sapientián

*Dr. Tonk Márton, dr. Dávid László, dr. Kása Zoltán, dr. Szép Sándor, dr. Hollanda Dénes (balról jobbra) (Fotó: Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kar)

Mégis lett magyar nyelvű mérnökképzés Marosvásárhelyen! 

Október 1-jén, csütörtökön közösségi nappal indította jubileumi programsorozatát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az évforduló alkalmából felelevenítették többek között az egyetem létrehozásának körülményeit és a Hallgatói Önkormányzat megalakulását, és ízletes bográcsételek is készültek. 

A jubileumi program részeként a nap folyamán két kerekasztal-beszélgetésre is sor került. 14 órakor sapientiás történelemóra kezdődött, amelynek keretében az egyetem történetének fontosabb pillanatait, meghatározó személyiségeit és közösségi emlékeit idézték fel. A beszélgetés résztvevői dr. Dávid László egyetemi tanár, rector emeritus, dr. Hollanda Dénes emeritus professzor, dr. Kása Zoltán egyetemi tanár, emeritus professzor, illetve dr. Szép Sándor egyetemi tanár, emeritus professzor voltak. A meghívottakat dr. Tonk Márton egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora kérdezte. 

Dr. Hollanda Dénes nyugalmazott emeritus professzor elmondta, hogy 1990-ben, a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem dékánjaként azt javasolta a szenátusnak, hogy az almérnöki szakot alakítsák át mérnöki szakká, román és magyar nyelven, fele-fele arányban. A javaslat eljutott a minisztériumba, ahol a miniszterhelyettestől azt a választ kapta, hogy „Marosvásárhelyen sosem lesz magyar nyelvű mérnökképzés”. Így az egyetemen végül csak a román nyelvű mérnökképzés indult el, dr. Hollanda Dénest pedig javaslata miatt minden vezetői pozíciótól ellehetetlenítették. A professzor úr azonban nem mondott le a magyar nyelvű képzésről, kutatásai során pedig rátalált a román törvénykönyv azon cikkelyére, amely még 1921-ben kimondta, hogy alapítványok magánegyetemeket hozhatnak létre. Így született meg a magyar nyelvű magánegyetem ötlete, amely végül 2001-ben, a Sapientia Alapítvány égisze alatt indult el, és amit ma Sapientia EMTE-ként ismerünk. A professzor hangsúlyozta, hogy véleménye szerint nem az a fontos, hogy kinek mekkora szerepe volt az egyetem létrehozásában, hanem az, hogy létrejött egy magyar nyelvű felsőoktatási intézmény, ahol az erdélyi magyarság anyanyelvén tanulhat.

Dr. Dávid László egyebek mellett kiemelte, hogy arra az összetartó, ütőképes és jól felkészült szakmai közösségre a legbüszkébb, amelyet az elmúlt évtizedekben sikerült kiépíteni. Úgy véli, a kezdeti nehézségekhez és bizonytalansághoz képest szinte leírhatatlan, ami ma van. Az egykori rektor néhány személyes példán keresztül fejtette ki, hogy mindig is úgy érezte: a Sapientia EMTE abban különbözik más egyetemektől, hogy itt elsősorban nem a hatalom szavával, hanem emberséggel igyekeznek megoldani a problémákat. Mint mondta, ez leginkább akkor jelentett kihívást, amikor az egyes karokat közös nevezőre kellett hozni, és az egyéni döntést felül kellett írnia a közös érdeknek. Dr. Dávid László úgy fogalmazott: „A Sapientia sokkal több, mint egy autokrata intézmény, itt sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, és ez nagyon szerethetővé teszi”.

Dr. Szép Sándor többek között elmondta, hogy amikor csatlakozott az egyetem oktatói csapatához, nagy élmény volt számára az intézményt jellemző lelkes és tenni akaró fiatalság és közösség. Kiemelte, hogy a kezdetekben az egyetemen oktató professzorok többsége más városokból, illetve Magyarországról érkezett, és más-más elképzeléssel viszonyultak az egyetemhez. Ezeket az elképzeléseket szép lassan össze kellett hangolni. Mint mondta, a vezetőség és az oktatók mellett a hallgatóknak is fontos szavuk volt abban, hogy milyen irányba fejlődött az egyetem. 

A beszélgetés végén dr. Tonk Márton arra kérte a meghívottakat, hogy „szolgáljanak útravalóval” az egyetemnek. Dr. Hollanda Dénes szerint rendkívül fontos lenne feleleveníteni a kezdeti lelkesedést, amely napjainkban lankadni látszik, dr. Szép Sándor pedig a hatékonyabb tanszéki kommunikáció fontosságára hívta fel a figyelmet. Dr. Dávid László kiemelte, hogy a következő generációknak meg kell őrizniük az elmúlt két és fél évtizedben felépített értékeket, míg dr. Kása Zoltán egy varázsütéssel a régóta betervezett B épület felépítését valósítaná meg, hogy újabb laboratóriumokkal és kutatótermekkel gazdagodhasson az egyetem infrastruktúrája. 

Hagyományokat teremtettek a hallgatók

A rendhagyó történelemórát követően egykori sapientiás hallgatók osztották meg az egyetemi éveikhez és a közösséghez kapcsolódó személyes történeteiket. A beszélgetés résztvevői Bodó Előd Barna, Kali István, Magyari Boglárka, Portik Vilmos és Rigmányi Eszter voltak, akik hallgatóként nemcsak tanulmányaikban, hanem az egyetemi közösség életében is aktív szerepet vállaltak. A beszélgetést dr. Domokos József egyetemi docens, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának dékánja moderálta. 

A meghívottak többsége az egyetem első éveiben volt hallgató, így ahhoz a generációhoz tartoztak, amely megalapozta a diákéletet. Portik Vilmos elmondta, hogy a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elindulásának legnagyobb és leghangosabb támogatója dr. Hollanda Dénes volt, aki teljes vállszélességgel kiállt amellett, hogy a diákok maguknak szervezzék meg a hallgatói életet a karon belül. Ezt követően születtek meg az olyan események, mint a gólyatábor, a gólyabál, a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK), majd az első ballagás és az azt megelőző közös kocogás. Bodó Előd Barna kiemelte, hogy az egyetemi büfé megalapítása szintén a HÖK feladata volt, Rigmányi Eszter pedig rámutatott, hogy azért volt izgalmas rendezvényeket szervezni, mert a diákok tudták, hogy „üres a lap, és amit elkezdenek, abból akár hagyomány is lehet”. Kali István hozzátette, hogy amikor a campus felépítése veszélybe került, a diákság jótékonysági eseményt rendezett a Kultúrpalotában annak érdekében, hogy ők is hozzájárulhassanak az épület felépítéséhez. A beszélgetésben részt vevők közül legfrissebben végzettként Magyari Boglárka elmondta, hogy bár az évek során történtek változtatások – a kocogást követő szalonnasütést például néhány éve felváltotta a közös gulyásozás –, és más újdonságok is megjelentek, mint például a filmestek vagy társasjátékestek, az említett rendezvények a mai napig az egyetemi élet szerves részét képezik. 

A beszélgetésből egyebek mellett az is kiderült, hogy az első években a tanárok és diákok együtt tanultak, míg napjainkban a hallgatókat már egy rutinos és jól felkészült tanári gárda várja. Ugyanakkor a résztvevők egyetértettek abban, hogy az oktatók közvetlensége és segítőkészsége az évek során megmaradt, és nagymértékben segíti a diákok fejlődését. 

Futball, film és finom falatok

A nap folyamán a Marosvásárhelyi Kar tanszékeinek dolgozóiból, valamint az adminisztráció munkatársaiból és a Hallgatói Önkormányzat képviselőiből összeállított csapatok főzőversenyen mérhették össze tudásukat. Bár a résztvevők nagy versenylázban égtek, a hangulat mindvégig remek volt. A bográcsételeket médiában dolgozó szakemberek – Ambrus Laura, Bereczki Szilárd, Doru Borșan és Zsombori Nóra –, valamint az egyetemi étkezde munkatársa, Szabó Melinda értékelték. A zsűri döntése alapján az első díjat az adminisztrációs csapat érdemelte ki, amely az elismerő oklevél mellett egy, a Sapientia logójával ellátott fakanalat is kapott, hogy megőrizhesse a kulináris dicsőség emlékét. 

Az eredményhirdetést követően az érdeklődők megtekinthették a Drakula halála című filmet, amely Lajthay Károly 1921-es, ugyanazt a címet viselő, elveszett némafilmjének újraértelmezése. A nap folyamán több sporttevékenység is zajlott, amelyek iránt szintén nagy volt az érdeklődés. Többen csocsóztak és pingpongoztak, a futballbajnokság pedig a kora esti órákig eltartott. A szurkolók a nap folyamán minden mérkőzést hangos ovációval kísértek. A közösségi napot a Hallgatói Önkormányzat által szervezett szabadtéri buli zárta.