Helyi termékek vására Nyárádgálfalván

Gyérül, de fiatalodik is a gazdatársadalom

A múlt hét végén ismét megszervezték a helyi termelők községi kiállítását Nyárádgálfalván: idén a gazdák és kézművesek csak szűkebb körben mutatták be a terményeiket és termékeiket, de ha a járvány elmúlik, nagyobb teret biztosítanak a kiállításnak – ígérik a szervezők.

A megszokottnál csendesebb körülmények között került sor a „zöldségkiállítás” néven ismert, de valójában községi termelői és kézművesvásár idei kiadására. Kevesebben is álltak asztalok mögé: a nyárádgálfalvi Bustya Edit és Marton Róbert zöldségekkel, Zsigmond Károly mézzel, a szentháromsági Vackán Dénes sajttal és ordával, a nyárádszentlászlói Takács József takarmányokkal képviselte a községbeli termelőket, a kézművesek pedig mind gálfalviak voltak: Kelemen Karola gyurma ékszerekkel, Zsigmond Albert faragott fatárgyakkal, Német Edit kéknyomatokkal, Német Zsolt bőrtáskákkal, özv. Nagy Margit és Nagy Rozmaring quilling képekkel és szárazvirág-kompozíciókkal érkeztek a vásártérre.

A változások ideje

Amikor az első kézműves- és helyitermék-vásárt megszervezték, úgy gondolták, hogy a községbeli termelőket összegyűjtik, hiszen lehet, hogy nem is ismerik egymást, viszont a vélemény- és tapasztalatcsere mindenkinek hasznára válik – idézte fel lapunknak a kezdeti időszakot Karácsony Károly polgármester. Tavalyelőtt egyik szeptemberi hétvégén termékkiállítást és vásárt, a következő hétvégén a berbécskiállítást szervezte meg az önkormányzat, ám a tavaly a vírusjárvány miatt elmaradtak a rendezvények, és idén csak a termelői kiállítást vállalták, mert a berbécsszemle nemcsak a községbelieknek, hanem jóval szélesebb közönségnek szólt volna.

Ha a termelőket vesszük szemügyre, vannak, akik lemorzsolódtak már, öregszenek, kevesebbet termelnek, már nem járnak piacra, de vannak új, fiatalabb termelők, és több a kézműves is. A takarmány is megjelent – mutat körbe a községvezető. A fiatalabb zöldségtermelők kinőtték magukat, lépni tudtak előre, újabb fóliasátrakat építettek, gazdaságosabban tudnak termelni, és ehhez hozzájárultak a Pro Economica Alapítvány pályázati támogatásai is. Az önkormányzat a maga lehetőségeivel próbálja segíteni a községbeli termelőket, kiadványaiban reklámfelületet biztosít számukra, az ismerősöket a helyi termelőkhöz irányítja vásárolni, a marosvásárhelyi és szovátai piacokon az ismerősök révén próbálja felhívni a figyelmet a nyárádmenti termékekre. Ha pedig a járvány elmúlik, a következő évben, szélesebb körben népszerűsítve, nagyobb vásárt szerveznek majd – részletezte a községvezető.

Megállnak a piacon

Bustya Edit közel tíz éve foglalkozik zöldségtermesztéssel konyhakertekben, fóliasátrakban. Az áru főleg a korondi és nyárádremetei piacokon fogy el, ahol már kialakult vásárlói köre van, de itthon, a faluban is vásárolnak tőle. Kiállításokra nem jár, csak a gálfalvira, és ilyenkor el is fogy az asztalra rakott zöldség. Az utóbbi időben viszont azt tapasztalta, hogy egyre kevesebb falubeli vásárol zöldséget, ami arra utal, hogy mind többen felhagynak azzal, hogy nagyobb mennyiségben raktározzanak el a kamrában télire savanyított, konzervált termékeket.

Takács József 2016-ban indította be takarmánykeverő mikroüzemét Nyárádszentlászlón, ma munkatársaival már folyamatosan dolgoznak 12 órás műszakban, és lefedik Maros és Hargita megye kisfarmjainak takarmányigényét. Főleg tejelő és hízó szarvasmarhák számára készül takarmány, de csirkéknek is. Csak természetes alapanyagokkal dolgoznak, amelyek nagy része a Nyárádmentéről származik, és igyekeznek a helyi termelőktől beszerezni a szükséges alapanyagokat: kukoricát, takarmánybúzát, árpát, szója- és napraforgó-pogácsa daráját keverik kalcium-karbonáttal és vitaminokkal. Nagy előnyük a nagytermelőkkel szemben, hogy kisfarmokat látnak el, és akár személyre szabott takarmányt is készítenek. A teljesen automatizált gépsor csupán öt alkalmazottat igényel, és a kialakított piac lefedi a mikroüzem teljes kapacitását.

Százhetven éves technika

Érdekes képeket állított ki szombaton Német Edit. A cianotípia nevű eljárás a vassó fényérzékeny tulajdonságán alapul, ezt 1840-ben fedezték fel, és a térképmásolásban alkalmazták. Német Edit ekoprint technológiával dolgozott, s ennek kutatása közben ismerte meg a rég elfeledett cianotípiát. Az Angliából vásárolt vegyszerek oldatával lekezelt papírra növényeket tesz, üveglappal fedve a napon hagyja, a napsugarak által érintett rész reakcióba lép. Edit másik eljárása, hogy az általa készített grafikákról negatívat másol, ezt hasonlóképpen eljárva napra teszi. Mindkét eljárás végén hideg vízzel mossa le a papírokat, ekkor jön elő a kék alakzat vagy kép. „Tulajdonképpen fényképezés fényképezőgép nélkül”– magyarázta érdeklődésükre a gálfalvi nő, aki nemrég Nyárádszeredában állította ki munkáit, de következik Marosvásárhely is – ígéri.