Erről jut eszembe

• 2012-06-05 15:20:10

• N.M.K.

Bent vagyunk a célegyenesben: vasárnap választunk. Az atlétikából ismert fogalom jutott eszembe, maradjunk is e nemes sport szóhasználatánál. A televíziós csatornák, a Gyémánt Liga közvetítései nyomán amúgy is gyakran találkozhatunk e sportzsargon kifejezéseivel.

Bent vagyunk a célegyenesben: vasárnap választunk. Az atlétikából ismert fogalom jutott eszembe, maradjunk is e nemes sport szóhasználatánál. A televíziós csatornák, a Gyémánt Liga közvetítései nyomán amúgy is gyakran találkozhatunk e sportzsargon kifejezéseivel. Szóval végéhez közeledik a helyhatósági választási kampány, az utolsó száz méteren vagyunk, a finisben. A futóversenyen ilyenkor már félrevonultak, kiálltak a „nyulak”, a versenyszámnak azok a benevezettjei, akik arra eléggé felkészültek, hogy a versengésen részt vehessenek, eredményeik szerint azonban a győzelemre teljesen esélytelenek, viszont rendezői vagy egyéb felkérésre arra vállalkozhatnak, hogy erejüket megfeszítve, egy darabig az élre álljanak, s így pörgessék fel a ritmust, tegyék érdekesebbé, látványosabbá, izgalmasabbá a csatát. Eközben a táv feléig, harmadáig ők is a figyelem előterébe kerülnek, de aztán szerepük lejártával eltűnnek, s csak azok maradnak a pályán, akik igazán erősek, valóban képesek nyerni. Bevallom, azt képzeltem, hogy ilyenszerűen bonyolódik le az a választási versenyfutás is, amelyet Marosvásárhely polgármesteri székéért folytatnak. Ezt sugallta az ésszerűség, a logika. Persze, tévedtem. Rég megtanulhattam volna, hogy mifelénk a politikában hiánycikk a józan ész! Illetve mégsem mindenkinél. A vásárhelyi román pártok politikusai, noha egyébként sok mindenben versengenek egymással, abban kellő időben ki tudtak egyezni, hogy úgy alakítsák a dolgaikat, hogy „nyulaik” a verseny fontosabb szakaszában már ne tébláboljanak a színtéren, vagyis ne legyen olyan jelöltjük, aki sok szavazatot szerezve, akadályozhatná az eddigi polgármester újraválasztását. Hogy tényleg bejön-e a számításuk, az több tényezőtől függ. De mindenekelőtt mi, vásárhelyi magyarok szólhatunk bele, miként alakul a végeredmény. Igaz, a magyarság nevében „sprintelő” esélytelen versenyzők sem korábban, sem később nem léptek vissza, s ezzel a színeinket legnagyobb sansszal képviselő jelölt előrehaladását gáncsolhatják. De még mindig nem késő, még most, a célegyenesben is megtehetnék, hogy elhagyják a futópályát. Naivságomban elejétől bíztam benne, hogy előbb-utóbb rájönnek, közösségünk érdekében mi a legmegfelelőbb versenytaktika. Ez sajnos nem történt meg. És bizonyára nem balgaságból. Más érdekeket tarthatnak fontosabbnak a város magyarságáénál. Annál inkább nekünk, a közönség szerepét betöltő nagyközösségnek, a marosvásárhelyi összmagyar-ságnak kell bizonyítanunk: olykor a szurkolótábor döntően hozzájárulhat versenyzője sikeréhez. Ne maradjon rajtunk a balgaság bélyege, miszerint ebben a nyerési lehetőséget talán utoljára kínáló helyzetben saját érdekeinket sem tudtuk felismerni, összefogás helyett ismét felapróztuk erőinket. Biztatásul egy össznépi szlogen: Sírjon az ő anyukájuk!