Egy pofon még nem világvége?

Jóval gyakoribbá vált tavaly Romániában a gyerekeket érő bántalmazás – hívta fel a figyelmet nemrég a „Mentsétek meg a gyermekeket” szervezet. Az elmúlt év január-szeptember közötti időszakában országos viszonylatban több mint tízezer esetet jegyeztek, amikor kiskorú vált bántalmazás áldozatává, az esetek zömében, 9652 alkalommal az erőszakosság a családban történt. A szakemberek szerint sajnos a társadalom elfogadóan viszonyul a néha elcsattanó pofonokhoz, fenékre csapásokhoz, vagy akár a gyerekeket érő lelki terrorhoz, kimagyarázván, hogy a szülők nevelő célzattal fordulnak ezekhez a módszerekhez. Hol a határ a fegyelmezés és bántalmazás között? Milyen hatással van a gyerek fejlődésére, lelkivilágára, ha azok bánnak vele mostohán, akik a legközelebb állnak hozzá? – többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Fogarasi Gyöngyi szociálpedagógussal, iskolai tanácsadóval. 

A „Mentsétek meg a gyermekeket” szervezet adatai szerint Romániában tavaly január és szeptember között több mint tízezer bejelentés érkezett amiatt, hogy egy gyereket bántalmaznak, 9652 esetben családi körben. Ennek ellenére mindössze 1092 esetben indult bűnügyi eljárás az elkövető ellen. Az életkori eloszlást illetően, tavaly a leggyakrabban, 3334 esetben a 10-13 éves korosztályhoz tartozó kiskorúakat ért bántalmazás, őket követi a 14-17 éves korosztály, szintén valamivel több mint háromezer esettel. A 6-9 évesek köréből 1683 gyerek vált áldozattá, 1831 esetben pedig 3-5 év közöttieket bántalmaztak. A „Mentsétek meg a gyermekeket” szervezet szakemberei szerint sajnos magas a társadalmi elfogadottsága az enyhébb fizikai bántalmazásnak, mint pl. a pofon, hajhúzás, fülhúzás, valamint a lelki terrornak, mint a gyerek megalázása, trágár szavakkal való illetése, és emiatt, ha egy kívülálló szemtanúja is annak, amikor ezek a családban történnek, nem jelenti. Ugyanakkor legtöbb esetben akkor sem jelentik ezeket az eseteket, amikor a bántalmazásra a nyilvánosság előtt kerül sor, ugyanis nevelő célzatú viselkedésnek minősítik, amely a gyerek fegyelmezését szolgálja. A tapasztalat azt mutatja, hogy miközben mindenki megbotránkozik, ha egy csecsemőt vagy kisgyereket bántalmaznak, minél nagyobb gyerekről van szó, például 5-6 évnél idősebbről, annál kevésbé szúrnak szemet a bántalmazás enyhébb formái, ugyanis a köztudatban az él, hogy a gyerek viselkedésével biztosan rászolgált arra. A szervezet közleményében rámutatnak arra is, hogy előfordul, hogy ha a pedagógusok észre is vesznek bizonyos jeleket, de a gyerek nem panaszkodik, és „amúgy vidámnak tűnik”, nem tartják annyira súlyosnak, hogy azt jelentsék. Egy felmérésben megkérdezett pedagógusok közül, akik elismerték, hogy látták már, ahogy a szülő felpofozza a gyemekét, vagy meghúzza a fülét, senki sem jelentette az esetet, hanem ő maga megpróbálta simogatással, kedvességgel kárpótolni a gyermeket ezekért a sérelmekért. A szervezet ugyanakkor rámutat, sajnos a járvány szülte korlátozások újabb és újabb olyan helyzeteket teremtettek, amelyek az erőszak táptalajául szolgálnak, az Országos Rendőr-felügyelőség adatai szerint csak az elmúlt év első felében 329 feljelentés érkezett kiskorúak ellen irányuló szexuális erőszak miatt, és az ügyészségtől szerzett statisztikák értelmében ezeknek az eseteknek mintegy fele megoldatlan maradt. 

Évente mintegy ezer eset van Maros megyében

Maros megyében tavaly gyerekek bántalmazásáról 811 bejelentés érkezett a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság sürgősségi beavatkozási szakosztályához, ez 21 százalékkal kevesebb, mint előző évben, amikor 1032 esetet jegyeztek – tudtuk meg Deak Elidától, a gyermekvédelmi hatóság igazgatóhelyettesétől. A 811 esetből 686-ban elhanyagolás, 20 esetben fizikai bántalmazás, 13 esetben lelki terror, 35 esetben szexuális erőszak áldozata volt a gyerek, négy esetben munkára, 50 esetben pedig koldulásra kényszerítettek kiskorúakat. A gyerekek ellen irányuló bántalmazások 63 százaléka vidéken történt. 

A statisztikák szerint az utóbbi években több mint kétszeresére nőtt a gyerekek ellen irányuló bántalmazások gyakorisága, ugyanis míg 2015-ben és 2016-ban átlagban évente négyszáz eset jutott a hatóságok tudomására, 2017 óta minden évben meghaladta az ezret a bejelentett bántalmazások száma. 

A bejelentések nyomán indult eljárás végkifejletét illetően 744 gyerek a családban maradt, 67 kiskorút pedig sürgősségileg kiemeltek a családból, és a védelmi rendszerben helyeztek el. 69 esetben indult bűnügyi eljárás a bántalmazó személy ellen, ebből 20 esetben tettlegesség, 35 esetben szexuális erőszak miatt. 

Egyetlen pofonnak sem kellene elcsattannia!

– állítja Fogarasi Gyöngyi iskolai tanácsadó, akit arról kérdeztünk, hogy miképpen hat a bántalmazás a gyermek lelkivilágára. 

– Gyakran hallani szülőktől, hogy ha néha elcsattan egy-egy pofon, amikor a gyerek rosszalkodik, vagy meghúzzák a haját, fülét, vagy éppen a fenekére csapnak, az nem bántalmazás, hanem a nevelés természetes velejárója, sok szülő hangoztatja, hogy bizony ő is kapott kiskorában, és mégis „ember lett belőle”. Hol a határ, amikor egyértelműen bántalmazva van a gyerek, lehet-e ártatlan nevelési módszer egy-egy pofon?

– Nincs határ kevés és esetleg már túl sok pofon között, egyetlen pofonnak sem kellene elcsattannia. A verés nem nevelési módszer, a szülő tehetetlenségének eredménye, nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem érti a gyereke viselkedését, de sajnos legtöbbször ez egy elfogadott minta, a társadalom jóváhagyja, elfogadja még a fizikai bántalmazást is. Olyan esettel is találkoztam, amikor a szülő mosolyogva azt ecsetelte, hogy a Biblia is megengedi a gyerekek verését, ez igenis hatékony nevelési módszer. Ha középiskolás gyerekeket megkérek arra, hogy emeljék fel a kezüket azok, akik kaptak már pofont, olyankor szinte a teljes osztály felemeli a kezét, a pofon okaként megjelölve azt, hogy „rossz volt”. Nagyon kevés gyerek mondja azt, hogy sosem ütötték meg a szülei, ez is alátámasztja azt, hogy mennyire toleráns a társadalom a fizikai agressziót illetően.

 – Mit szűr le a gyerek magának abból, ha bántalmazva van, milyen hatással van a fejlődésére, viselkedésére, biztonságérzetére?

– Az általános hozzáállás az, hogy ettől csak gerincesebbek, erősebbek, kitartóbbak lesznek a gyerekek. Sajnos ez egyáltalán nem fedi a valóságot, a gyereknek csökken az önbizalma, alacsonyabb lesz az önértékelése, hiszen pont az bántja őt, akiben meg kellene bíznia, akitől védelmet, támaszt kellene kapjon, így magát okolja, magában keresi a hibát, rossznak, értéktelennek érzi magát, esetleg nem tartja magát szerethetőnek, vagy úgy gondolja, hogy a szeretet ilyen. Társaival agresszív, alsó tagozatos gyerek anyukájával beszélgettem, aki sírva vallotta be, hogy bizony az apuka is agresszív, sőt már ő is agresszív apával nőtt fel. Ez a példa nagyon jól mutatja azt, hogy az, aki kisgyermekkorban elfogadja az agressziót, mint a szülői szeretet velejáróját, felnőttkorában is toleránsabb lesz az agresszív megnyilvánulásokkal. A gyerek, a serdülő sokszor a szorongása leküzdésére tovább viszi az agresszív mintát, előfordul az, hogy állatokkal, kisebb, gyengébb gyerekekkel válik agresszívvá, vagy problémái megoldására az agresszív modellt húzza elő, hiszen nincs neki más. 

– Hosszú távon fennáll-e a veszélye annak, hogy elkezdjen titkolózni, hazudozni azért, hogy elkerülje a büntetést? 

– A bántalmazott gyerek legtöbbször álmegoldásokat alkalmaz, megtanulta, hogy nem fogadják el, nem értik meg az érzésit, gondolatait, nincs egy asszertív kommunikációra épülő kapcsolata a szülőkkel, így elkezdhet titkolózni, elrejteni azt, ami miatt őt rossznak ítélik meg. 

– A szakemberek szerint a bántalmazott gyerek általában nem beszél a vele történtekről, ezért a pedagógusoknak, iskolapszichológusoknak óriási szerepe van abban, hogy felismerjék a jeleket, és fény derüljön ezekre az esetekre. Melyek azok a jelek, amelyekből a gyerekkel kapcsolatba kerülő szakember arra következtethet, hogy a kiskorú bántalmazás áldozata?

– A bántalmazás következményei nagyon összetettek, így az erre utaló jelek is. Sok esetben nehézkes a beilleszkedés, a gyerek visszahúzódó, nem kommunikál a társaival, alacsony az önbizalma, esetleg jómaga is agresszív. Mindezek még nem jelzik egyértelműen a bántalmazást, viszont a gyerek játékában, rajzaiban tükröződnek, ezek lehetnek segítő támpontok. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a serdülők elég gyakran elmondják, ha bántalmazás áldozatai, ha érzik azt, hogy biztonságos környezetben vannak.

– Romániában sajnos egy iskolapszichológushoz több iskola, több ezer gyerek tartozik. Ilyen körülmények között miként tudnak odafigyelni ezekre az esetekre is, a gyermekek hogyan kapják meg a megfelelő segítséget a szakembertől?

– Ez nagyon függ a gyerek életkorától, a vele dolgozó pedagógusok nyitottságától. Az a pedagógus, aki naponta látja a gyereket, észreveszi azt, hogy a háttérben valami meghúzódik. Amint mondtam, a serdülő jön akár magától is, bár leggyakrabban egy fedőproblémával, kisebbeknél sokszor a pedagógus jelzi. Sajnos a mi lehetőségeink az iskolában nagyon korlátozottak, akár akkor is, ha egyértelmű a gyerekbántalmazás, a mélyen toxikus környezet, a gyerekvédelem nagyon ritkán tud beavatkozni, a legtöbb esetben a helyzet változatlan marad, így kevés súlya van annak, amin dolgozni tudunk a kabinetben azzal a gyerekkel, aki visszatér a bántalmazó környezetbe. Sokat segítene a törvények szigorítása, komolyan vétele és persze a szülők érzékenyítése a téma iránt, akár a gyereknevelésről szóló beszélgetések a felnövekvő generációval, megelőzésként.

Felmérés a bántalmazás társadalmi elfogadottságáról

A gyerekeket érő bántalmazás társadalmi elfogadottságáról készít felmérést Egy pofon még nem a világ? címmel a Gyulafehérvári Caritas, csatlakozva egy több országban is készülő kutatáshoz. A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által összeállított, felnőtteknek szánt kérdőív kitöltésének népszerűsítését öt ország nonprofit szervezete vállalta fel.

„A gyerekek joga sokféle módon sérülhet, és gyakran sérül is. Minden gyereket megillet az erőszakkal szembeni védelem, mégis a mai napig egymilliárd gyereket ér bántalmazás a világon. Romániában minden órában két gyerek válik bántalmazás, erőszak áldozatává: 2003 óta országunkban törvény szerint zéró tolerancia van a bántalmazás minden formájával szemben, mégis széles körben elfogadott a bántalmazás számos formája, a szóbeli bántástól kezdve az úgynevezett »nevelő célzatú« pofonig. Az Egy pofon még nem a világ? című kutatás célja, hogy feltérképezze, mit gondol ma a társadalmunk a bántalmazásról, és milyen lehetőségei vannak a közösségi gyermekvédelem megvalósításának. 

A bántalmazás sokféle formája a mai napig számos helyen jelen van a közösségek legkülönbözőbb szintjein: a családokban, a gyerekekkel foglalkozó intézményekben, de akár rendszerszintű bántalmazásról is beszélhetünk. Az erőszaknak sokféle arca van, amit gyakran még felismerni is nehéz, hiszen a körülöttünk lévők tolerálják, vagy akár maguk is alkalmazzák a gyerekekkel szembeni erőszakos viselkedést. Egyáltalán mit nevezünk erőszaknak? Hol ér véget a fegyelmezés, és hol kezdődik a bántalmazás? Kihez fordulhatunk bántalmazás esetén? Mikor és hová kell jelezni? Mi a különbség a jelzés és az árulkodás között?

Ahhoz, hogy széles körben tenni tudjunk a gyerekeket érintő bántalmazások ellen, fontos, hogy közös nevezőre jussunk a fenti kérdésekben, hiszen akkor van lehetőség a bántalmazás ellen fellépni, ha egyetértünk abban, mikor van szó erőszakról.

Ennek érdekében csatlakozott a Gyulafehérvári Caritas a magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2021 tavaszán induló kutatásához, amelyben Románián és Magyarországon kívül további három ország: Albánia, Moldova és Szlovákia nonprofit szervezetei vesznek részt. A régiós kutatás célja, hogy szakembereink az eredmények alapján olyan javaslatokat fogalmazzanak meg a közösségek számára, amelyek növelhetik a gyermekek biztonságát, és segíteni tudnak a helyi közösségeknek a gyermekekkel szembeni bántalmazás megelőzésében, felismerésében és kezelésében.

A kutatás első fázisa egy online kérdőív, amelyben felnőtteket kérdezünk meg a gyerekekkel szembeni bántalmazás formáiról. A szervezet caritas-ab.ro honlapján elérhető kérdőív 2021. március 15. és április 30. között tölthető ki, 18 éven felüli felnőttek válaszait várják, a válaszadás önkéntes és anonim módon történik. A kutatás eredménye a Gyulafehérvári Caritas weboldalán elérhető lesz” – írja közleményében a szervezet.