Romániának papíron Luca Niculescu a miniszterelnöke. A frissen beiktatott kormány első napjait figyelve azonban egyre inkább Sorin Grindeanu látszik kormányfőnek. A PSD elnöke kijelöli a feladatokat, határidőt szab, bejelenti, hogyan ellenőrzi majd a végrehajtást. Niculescu nevét viseli a kabinet, de a gyakorlati utasításokat a szociáldemokrata pártközpontban írják.
Grindeanu október 26-án már azt közölte: a kormány felelősségvállalással vigye át a közigazgatás és az állami apparátus reformját, mégpedig márciusig. Hetente egyeztet a miniszterelnökkel a kormánynál, havonta értékelik az ágazati teljesítményt, fél év múlva az egész kormányzást. Ez persze hivatalosan „csak” javaslat és politikai egyeztetés. A szereposztás mégis beszédes: a pártelnök kiosztja a feladatot, a kormányfő szolgaként végrehajtja.
Burkolt hatalomátvétel ez, amelyből leginkább a burkolat figyelemre méltó. A szociáldemokraták kormányoznak, miközben a kirakatban egy független miniszterelnök áll. A sikerre ráírható a párt neve, a kudarcra a kormányfőé. A PSD miniszterei természetesen felelősek a döntéseikért; a politikai konstrukció mégis alkalmat kínál arra, hogy a párt a hatalom mellé menekülőutat is kapjon.
Különösen kényelmes ez annak a pártnak, amelynek bőven volna mivel elszámolnia. A Ciolacu vezette koalíció 2024-es választási évében az államháztartási hiány a GDP 9,3 százalékára nőtt. Az Európai Bizottság szerint a közszféra bérkiadásai 21,5, a nyugdíjakat is magukban foglaló szociális kiadások 19,5 százalékkal emelkedtek. Az emelések társadalmi indokoltsága nem pótolja a fedezetüket. Aki tartós kötelezettségeket vállal fenntartható bevételek nélkül, az a következő évek adófizetőinek pénzét osztogatja.
A számla aztán megérkezett: adóemelésekkel, befagyasztott jövedelmekkel, megszorításokkal. A PSD pedig most úgy léphet fel a bajok orvosaként, mintha a kór előidézéséhez semmi köze nem volna. Ha most a közbeszédben minden vita az előző kormány megszorításairól szól, lassan mindenki elfeledkezik róla, miért is volt egyáltalán szükség a megszorításokra. Így lehet politikailag megúszni a felelőtlen pénzszórást: a következményeket mások nyakába varrni, majd visszatérni megmentőként.
A szociáldemokratáktól ez a mutatvány kísértetiesen ismerős a múltból. Tăriceanu két kézzel osztogató 2007–2008-as kisebbségi kormányát a PSD kívülről tartotta életben. Aztán a PSD 2008 végén beült Boc koalíciós kormányába, majd 2009 októberében – már a válság közepén – kivonult belőle. Így a legsúlyosabb, 2010-es megszorításokat már nélküle hajtották végre. A közalkalmazotti bérek 25 százalékos megvágása és az áfa 24 százalékra emelése Boc nevéhez tapadt. A PSD 2012-ben, Ponta vezetésével, a megszorítások ellen fellépve tért vissza.
A PSD most ismét a bajok orvosaként lép fel, miközben a legutóbbi osztogatás következményeit kezelendő piszkos munkát Bolojan már elvégezte. Niculescu függetlenségének az lesz a próbája, tud-e nemet mondani a pártnak. Addig ez a burkolt hatalomátvétel túlságosan is ismerős: az osztogatásnak gazdája van, a számlának csak címzettje. Az adófizető.
