Beszélnek kormányképviselőink e-businessről, e-egészségügyről, e-közigazgatásról és a többi. Arról, hogy e felgyorsult világban a technikával lépést kell tartani, az információ megszerzésének gyorsan kell történnie, a számítástechnika bevezetése költség-megtakarítást, a bürokrácia csökkentését célozza, hogy az informatika, elektronikai adatbázisok nélkül ma már el sem képzelhető az adminisztráció vagy üzleti világ.
Beszélnek kormányképviselőink e-businessről, e-egészségügyről, e-közigazgatásról és a többi. Arról, hogy e felgyorsult világban a technikával lépést kell tartani, az információ megszerzésének gyorsan kell történnie, a számítástechnika bevezetése költség-megtakarítást, a bürokrácia csökkentését célozza, hogy az informatika, elektronikai adatbázisok nélkül ma már el sem képzelhető az adminisztráció vagy üzleti világ.
A meghirdetett nagy célok, határidők azonban menet közben elhalnak, illetve a változás túl lassú. Gondoljunk csak az egészségbiztosítási pénztárakat integráló SIUI informatikai rendszerre, amely 2010 végén megbénította a biztosítóházak tevékenységét, de ma sem működik rendesen, nem érhetők el az országos adatbázisok és nem követhető átlátható módon a biztosítottak által befizetett összegek útja, mert az egészségügyi biznisz nagy tortáját szeletelgetőknek nem érdekük, hogy így legyen. Az e-egészségügy ennél is nagyobb, komplexebb rendszer, amelynek bevezetéséről, fontosságáról év elején éppen a távközlési tárca vezetője beszélt. Nos, apró lépéseken kívül nagy változás ma sincs. Az egészségügynél maradva, a felsőfokú végzettséget igazoló oklevél mellett a „kiváló” adatbázissal rendelkező egészségügyi minisztérium egyszerű igazolást is igényel az oklevelet kibocsátó tanintézettől bizonyos személyi okiratok kiadása végett, arról nem is beszélve, hogy az iratok kibocsátását a miniszteri rendelet szerinti egy hónap helyett jó, ha 6-7 hónap alatt megkapják az érintettek.
De közelebbről a polgármesteri hivatalt is említhetnénk, ahol például elhunyt nevére küldenek ki értesítést, vagy éppenséggel az Országos Útügyet, amely a megbírságolt és a bírságot határidőben törlesztő személyeket hónapok múltán szólítja fel annak bizonyítására, hogy kifizették a pénzbüntetést, sőt, a kártérítést is, és figyelmen kívül hagyva a nyugták bemutatását, a helyi önkormányzatoknak küld átiratokat, amely a maga során az adófizető polgárokat fenyegeti kényszervégrehajtással. Hogy mivel foglalatoskodik munkaidőben az az alkalmazott, aki az útügyi igazgatóságnál szép fizetés ellenében a beérkezett pénzek útját kellene kövesse, nehéz elképzelni. Értesüléseink szerint több százezer ilyen felszólítást küldtek ki országos szinten, csak Marosvásárhelyen vagy kétezret. Több százezer levélpapír, levélbélyeg, postaköltség, közalkalmazottak munkaideje ezek megírására, elküldésre, kézbesítésére. Gazdag országban élünk, amely megengedi magának a luxust, hogy levelekkel, felszólításokkal, fenyegetésekkel, kényszervégrehajtókkal bosszantsa rendes adófizető polgárait, akik lassan már nem hisznek semmiféle e-blablában…
