2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Vásárhelyi Forgatagon a Budapesti Operettszínház művészei három alkalommal léptek fel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban.

Fotó: Nagy Tibor


A Vásárhelyi Forgatagon a Budapesti Operettszínház művészei három alkalommal léptek fel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A vendégjátékot a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően láthatta a marosvásárhelyi közönség, és a magyar kormány képviseletében az augusztus 31-i előadáson jelen volt dr. Latorczay János, a magyar Országgyűlés alelnöke. Ugyancsak a pénteki előadáson köszöntötték a szerző, Kálmán Imre Mexikóban élő lányát, akit a Szép város Kolozsvár dal szövege vonzott Erdélybe, ami vallomása szerint nagyon kellemes meglepetést, feledhetetlen élményt jelentett számára. 
Az első előadást megelőző délelőttön A chicagói hercegnő előzményeiről, kulisszatitkairól Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának és a sajtó képviselőinek kérdéseire a vendégek részéről Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója, Béres Attila, az előadás rendezője, a darabban fellépő sztárok közül Bordás Barbara, Dancs Annamari, Szulák Andrea és Dolhai Attila válaszolt. A rendezvényen jelen volt Portik Vilmos, a Vásárhelyi Forgatag főszervezője.
 
Kötődések 
Mint kiderült, a vendégek közül sokan sokféle módon kötődnek Marosvásárhelyhez. Az Oprettszínház főigazgatója a Művészeti Egyetemen tanult színházmenedzsmentet, és ott jár doktori iskolába. A rendező, Béres Attila, a miskolci Nemzeti Színház igazgatója bevallása szerint a mai napig városunkba jön haza, ahol felnőtt és a szülei élnek. Kezdő énekesként Dancs Annamari számára megtiszteltetés volt Marosvásárhelyen szerepelni, Szulák Andrea pedig egy sikeres fellépés nyomán emlékezik szeretettel a vásárhelyi közönségre. Megismerhettük továbbá a marosvásárhelyi származású Kincses Katát, az Operettszínház turnészervezőjét, aki zökkenőmentessé tette a vendégszereplést Pál Attilával, Kölcze Katával és Szabó Rékával a marosvásárhelyi színház részéről. Sokunknak különleges pillanat, nagyon vágytunk erre – mondta Lőrinczy György főigazgató, aki kiemelte, hogy az operett koreográfusa a Bukarestben felnőtt Bodor Johanna. Hadd tegyük hozzá, hogy sikeres workshopokat tartott a koreográfia szakos hallgatóknak, és a My fair lady előadás emlékezetes koreográfiája is neki köszönhető. 
 
Amerikai multimilliárdos lányok Budapesten
A Béres Attila rendezte operettet 2017-ben beválasztottak a Pécsi Országos Színházi Fesztivál (POSZT) versenyprogramjába, és díjazták az „elegáns és ötletes koreográfiát”. Az eredeti történetet, amely az 1928-as években két bécsi szerző alkotása volt, Lőrinczy Attila dramaturg írta újra. Az alaphelyzet szerint egy amerikai multimilliárdos női klub tagjai, Mary, a chicagói hercegnő és legjobb barátnője, Edith Rockefeller valamint a Rothschild-lány egy budapesti bárban találkozik Borisszal, egy balkáni ország, Sylvária trónörökösével. A herceggel azon vesznek össze, hogy a kelet-európai cigányzene vagy a dzsessz az igazi. A gazdag amerikai lány a herceg szerelmére pályázik, akit azonban az eladósodott kis hercegség megmentése érdekében egy másik nagyon gazdag és erőszakos balkáni ország, Moránia hercegnőjének szántak. „A darab nagy áthallással a mi életünkről is szól, egy humoros jelenetekben is bővelkedő érdekes képi világot teremtve” – összegezhetjük röviden az operettről szóló véleményeket. 
 
Az előadás hazaérkezett 
– Nagyon szeretjük ezt az előadást, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy az igényes marosvásárhelyi közönség hogyan fogadja – hangsúlyozta a sajtótájékoztatón az Operaház főigazgatója, Lőrinczy György. – Szeretem a várost, az itteni társulatot, és az elmúlt években olyan élményt, tudást kaptam lelkileg és szakmailag, amit soha nem fogok tudni eléggé meghálálni – mondta, és vallomását azzal fejezte be, hogy nagyon örül annak, hogy „ezt a különleges előadást” elhozták Marosvásárhelyre.
Béres Attila rendezőt lelkes matematika szakos tanárként a Caligula helytartója című darabban látta először statisztálni – emlékezett Gáspárik Attila, majd elmondta, hogy széles utat járva be Amerikától Oroszországig, a világ több országában, köztük minden jelentős erdélyi színpadon is rendezett, és jelenleg a miskolci színház főigazgatója. Miért pont operettet rendez, hiszen színészhallgatóként nem a zene volt az erőssége – vette viccesre a rendezőnek szegezett kérdést Gáspárik Attila.
A válaszban elhangzott, hogy végzős rendezőként az első fergeteges sikert a Valahol Európában című zenés előadással aratta, ami elindította ezen az úton. 
Jó érezni a marosvásárhelyi színház ismert illatát, végigsétálni a főtéren, itthon lenni, akkor is, ha Budapesten lakik és Szentpéterváron rendez, ahol örömmel nyugtázta, hogy Oroszországba is el lehet jutni Marosvásárhelyről, amely a Köteles utcával örök viszonyítási pontot jelent számára – válaszolta a továbbiakban a rendező. Béres Attila kiemelte, hogy nagy öröm számára egy olyan előadással visszatérni, amire nagyon büszke. Majd visszaemlékezett arra, amikor Lőrinczy György feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha két vagy három zenekar játszana az előadásban. Ebből kiindulva tudták elképzelni Lőrinczy Attila dramaturggal azt, hogy hogyan kell A chicagói hercegnő történetét színpadra vinni. A mondottakat az Operettszínház főigazgatója azzal egészítette ki, hogy az ismeretlen Kálmán-operettekből egy sorozatot játszó berlini Komische Opera vezetőjének vendégeként értesült egy Kálmán-kutató zenetörténésztől a zeneszerző egyik leveléről, amelyben barátjának azt írta, hogy szeretné A chicagói hercegnőt három zenekarral megvalósulni látni. Így hát Kálmán Imre alapötletéből kiindulva döntötte el, hogy megpróbálják a zeneszerző álmát megvalósítani. 
A darabban előforduló beszélő neveket tekintetbe véve a balkáni ország Moránia melletti kis kelet-európai hercegség Sylvária, amelynek képviselői Budapesten találkoznak, akkor el lehet mondani, hogy az előadás hazaérkezett – jegyezte meg a rendező. 
 
Az operett menő műfaj – vallanak a szereplők
A darabbal, a szöveggel, a rendezővel való találkozásról a Mary hercegnő szerepét eljátszó Bordás Barbara – aki a frivol amerikai milliomoslány szerepéhez képest nagyon szerénynek és halknak látszott – elmondta, hogy várandósként a szegedi Szabadtéri Színpadon dolgozott együtt Béres Attilával, és fiatal anyaként nagyon jó volt A chicagói hercegnőben visszatérni a színpadra.
– Szubrettlelkű primadonnának érzem magam, nagyon szeretem a humort, és ahol lehet, ki is használom. Örültem, hogy ebben az előadásban nem mindig csak a klasszikus operettjátékot kell megjelenítsem… Ez a szerep annyira kötődik a személyiségemhez, hogy sokszor nem is éreztem a határt, hogy hol vagyok én, és hol van Mary.
A kérdésre, hogy elismert és viszonyítási pontot jelentő szólistaként hogyan lehet együtt dolgozni másokkal, az amerikai milliomoslány, Edith Rockefeller szerepét játszó Szulák Andrea kijelentette:
– Nagyon fontos momentuma az életemnek, hogy tudok, merek és nagyon szeretek csapatjátékos lenni, és a színház megment a szólista magányosságától… Ha egy csapat méltónak tart arra, hogy együtt focizzunk, én berúgom a gólokat, ahogy csak lehet. Hozzátette, hogy a hiúsága is kapott egy nagy ajándékot azzal, hogy a dramaturg és a rendező egy szerepet formált számára az eredeti darab mindössze hat mondatához képest. Első munkája Béres Attilával, a Cigányszerelem című operett felért egy kurzussal. Ez azért fontos, mert ezt a műfajt hosszú évek, évtizedek óta próbálják temetni, különféle kísérletek zajlottak a megmentésére, újraértelmezésére, újrafogalmazására. Ami véleménye szerint nem szükséges. Ha az operettet megfelelő szakmaisággal, gondolatokkal töltik meg, és az előadásokat jól megrendezik, akkor a közönség nem fogja „avíttnak, cikinek, porosnak” érezni. Erre A chicagói hercegnő jó példa, hiszen a fiatalokat is ráébreszti, hogy az operett mai gondolatokkal, üzenetekkel, zenékkel, játszási módokkal menő műfaj.
Közös fellépésekre emlékezett vissza Dancs Annamariról szólva Gáspárik Attila, aki bevallása szerint szurkolt a tini sztárként induló énekesnek, aki egy rendkívül nehéz műfajban találta meg a helyét.
– Sepsiszentgyörgyi születésű lányként hosszú utat tettem meg a vidéki színpadoktól a Budapesti Operettszínház csilláros nagyterméig… – mondta Dancs Annamari, majd hozzátette: Marosvásárhely mindig a szíve csücske volt, ahol nagyon sokszor énekelt könnyűzenét a főtéren, fent a várban. Az első nagy élménye 1998-ra datálódik, amikor a Marosvásárhelyi Rádió kabaréműsorában kapott egy fantasztikus lehetőséget, és a Nemzeti Színház nagyszínpadán kezdő énekesként Rómeó és Júlia erkélyjelenetéből énekelt egy dalt. A szólóhoz egy tehetséges fiatal színész, Béres Attila mímelte a gitározást – utalt a rendezővel való első közös munkájukra Dancs Annamari, aki az operettben a Sylváriával szomszédos ország Moránia hercegkisasszonyát alakítja. A lehetőség, hogy az Operettszínház előadásában felléphet, megfogalmazhatatlan élmény számára – szólt meghatódva Dancs Annamari, aki igazgatója szerint ebben az előadásban bizonyítja színésznői tehetségét is.
Dolhai Attila kérdésre válaszolva elmondta, hogy sok szerelmes ifjút, bonvivánt játszott az utóbbi időben, aminek minden előnyét élvezte a színpadon és az utcán is, de egy ponton túl, egy bizonyos korban a művész többre, másra vágyik. Béres Attila bízott rá először olyan szerepet, ami nem a szépfiúról, hanem egy szélsőségesen kemény, szikár figuráról szól, és felfedezte, hogy ez mennyire más. Tetszik neki a változás, és reménykedik abban, hogy a nézőknek is.
 
Két kultúra találkozása és küzdelme
A Népújság kérésére a régen elfelejtett operett felfedezésével kapcsolatosan elhangzottakat Béres Attila rendező a következőkkel egészítette ki:
– A színház főigazgatója felkért, hogy olvassuk el Lőrinczy Attila drámaíró barátommal a darabot, és rájöttünk, hogy tulajdonképpen nem létezik. Nincs történet, de van egy hihetetlenül jó alapszituáció, amelyben két kultúra találkozik egy semleges terepen, és megküzd egymással, ami már magában megér egy történetet. Ezt az alapsztorit kezdtük el kibontani, lebontani emberekre, mert a sok egyéb között egy színházban a legfontosabb, hogy ki milyen szerepet tud eljátszani.
– Hogy mennyi maradt meg az eredeti műből, erre a kérdésre a választ a főigazgató egészítette ki, Lőrinczy György elmondta, hogy a prózai párbeszédek 90 százaléka újraíródott, de a sztorivezetés az eredeti maradt, a zenének pedig körülbelül a hetven százaléka is eredetileg A chicagói hercegnő zenéje, így a legjobb slágerek és a finálé is, amikor összecsap a két zenei stílus. A többit a legjobb Kálmán-zenékből a szerző lányának speciális engedélyével szerkesztették az operába. A Szulák Andrea által előadott zeneszámok is Kálmán-muzsikát jelentenek, csak egy kicsit „megbolondítva”. Ez nem idegen a zeneszerzőtől, mert divatos szóval Kálmán Imre volt az első „crossover” zeneszerző, aki a korbeli kor klasszikus zenéjét hihetetlen érzékkel keverte a népzenével és a dzsesszel. Az eredeti darabhoz képest az előadásba van még egy hatásos szerep építve, Kalocsai Zsuzsa, a színház legendás primadonnája nagyhercegnőként jelenik meg, és kapott egy másik Kálmán-operettből egy szép számot új szöveggel. 
Az előadás műfajával kapcsolatos érdeklődésünkre az ideiglenesen kinevezett főigazgató kifejtette: az Operettszínház zenei tanácsa a színház vezetésére benyújtott pályázatában megfogalmazta: nem biztos, hogy különbséget kell tenni operett és musical között, „a lényeges az, hogy érvényes zenei színház szülessen nagyon magas színvonalon”.
Hogy miért bízta Bodor Johannára a koreográfiát, ami telitalálat volt, és ezt bizonyította a POSZT-on nyert díj is, Béres Attila azt válaszolta, hogy ez a huszadik közös munkájuk. Majd elhangzott, hogy Bodor Johanna művészi nagyságát bizonyítja, hogy a néptánc, valamint a szteppbeteték kidolgozására az adott területeken jártas két kollégáját kérte fel, miközben művészileg az egészet összefogta. 
 
Az üzenet 
A darab üzenetéről érdeklődve Lőrinczy György főigazgató egyebek mellett úgy válaszolt, hogy az a jó darab, amelynek minden néző számára kicsit más, egyéni az üzenete. Mivel megígértem, hogy ezt az előadás után megbeszéljük, és ezért a marosvásárhelyi színház megajándékozott az utolsó pótszékre szóló jeggyel, amit utólag is nagyon köszönök, a nagy ünneplés után mégsem akartam zavarni a főigazgatót. Így hát ezúton szeretném megjegyezni azt, ami egyszerű nézőként a darab végére bennem kikristályosodott. Bár egyre inkább tanúi vagyunk manapság annak, hogy az amerikai pénzmágnások vezetik a világot, amit a darab szerint már a múlt század elején is tudtak, a mi határon túli történetünk azt bizonyítja, hogy az önazonosságunkat garantáló értékeinkről a megváltónak ígérkező pénz és az egyre „tiszavirág-életűbbé” váló szerelmi érzés bűvöletében sem érdemes lemondani, mert akkor végképp elveszünk. Ez nem zárja ki, hogy az éppen divatos zenei irányzatokkal is lépést tartsunk, a kettő ugyanis jól megfér egymás mellett, de fölösleges összekeverni őket, hiszen a szórakozás típusától függ, hogy mikor melyikkel élünk. 
Az operett zenéjét Marosvásárhelyen 16 zenész, egy cigányprímás és egy ötfős dzsesszzenekar biztosította, ezzel indult az Operettszínház a négy előadásból álló turnéra, amelynek utolsó állomása volt Marosvásárhely. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató