Csütörtöki kimenő
A hétköznapokhoz bármiféle jelzőt lehet társítani. A politikum (a regnáló hatalom) leginkább a dolgost kedveli, ebben találja meg önnön üdvét és célját, amikor az emberiséget tevékenységében ragadhatja meg és el, ekképpen láttatja, és reményt sugall, hogy még sok ilyen következik egymásra időben, térben és pénzben (bokáig).
Másik oldalról viszont a hétköznapok jóformán elmaradhatatlan társítása a szürkékhez köti a napokat. Szürke hétköznapok virradnak reánk mondjuk újév után, vagy a nagyobb ünnepek elteltével, amikor vissza kell térni a dolgosba, ami szürke, egyhangú, nagyobb megrázkódtatásoktól mentes. Ilyenkor az ember csak másodnaponként borotválkozik, a reggeli sminkelés rövidebb, visszafogottabb, nélkülözi a különleges rafinériákat. Járnak buszok, és késnek a vonatok.
Na persze, a szürke hétköznapok iskolai évet jelentenek: biflázást, felmérőt, feleltetést, dolgozatot, házikat, hosszú órákat és rövid szüneteket. Ja, és vannak a különórák, mert csak azoknak áll a zászló, akik keményen repesztenek hét napon át, már most készülnek a jövőre, amely egyszerre csillogó és ijesztően ismeretlen.
Pedig a nagy dolgok is rendszerint hétköznap történnek meg. Amerikát Kolumbusz egy csütörtökön fedezte fel 1492-ben, rendszerint pénteken indítanak háborút az agresszorok, és nem vasárnap szokták kikiáltani a köztársaságokat. Hétfőn lépnek életbe az új törvények (vagy valamely hónap első napján), a fekete péntek is ilyen hétköznapot robbantó kísérlet a kereskedelmi szféra részéről. Hétköznap mondják ki a törvényszékek a válást, és hoznak ítélet bármilyen ügyben. Vasárnap az igazság nem szolgál. Pihen.
Hétfőn a múzeumok zárva tartanak, viszont nyitva vannak a boltok. Kultúrturista ilyenkor kénytelen a külső látványokra hagyakozni, vagy legrosszabb esetben betér egy nagyáruházba, és szívét csordítva bámul mindarra, amit ma már otthon olcsóbban (kissé silányabb kiadásban) is megkaphat. Hétfőn egyes országokban az üzletek délfelé nyitnak, miután vasárnap késő estig várták tetőtől talpig villanyfényben a vásárlókat.
Kifejezetten szeretem a hétköznapokat. (Egyéni vélemény.) Ilyenkor az emberek természetesebbek. Na igen, ingerültebbek is. De hétköznap lehet dolgokat intézni. Ilyenkor a posta, a hivatalok működnek, a hivatalnokok nyüzsögnek, nyűgölődnek, gördülnek vagy akadályoznak. Hétköznap működnek a liftek. Vasárnap rendszerint elromlanak. Egy másik hétköznapra adnak időpontot – sohasem ünnepnapokra – a hivatalok, orvosi rendelők, kórházak, üzleti tárgyalók.
A nyugdíjasok és betegek hétköznap kevésbé magányosak. Ekkor sokkal inkább akad, akivel az ember összefuthat. Kifizetheti a közfogyasztási számlákat az erre hajlandó boltokban, van kivel szóba elegyedni az utcán, a buszmegállóban, bemenni a régi munkahelyre, ahol még szívesen fogadják, és kávéval vagy teával kínálják az embert. A beutaltakat, a befektetett pácienseket felkeresi az osztályos orvos, gyakran benéznek a nővérek, új beteg jön a kórterembe, kivizsgálásra viszik, igaz, hogy szombat-vasárnap jönnek a rokonok, de a vasárnap este a legkeservesebb. A kibocsátás is hétköznap a leggyakoribb.
A történettudomány, a szociológia vagy a folklórtudomány egyes irányzatai kifejezetten a különböző korok és embercsoportok hétköznapjait vizsgálják, arra kíváncsi a kutató, hogyan éltek, mit ettek, kivel házasodtak, és miket szerettek vagy utáltak, hol dolgoztak, mennyit és mennyiért, hogyan laktak, mennyibe került egy kiló kenyér vagy rizs, mikor és hogyan haltak meg, miféle szokások, hiedelmek járták akkoriban, és hová jártak iskolába, miről írtak leveleikben, mitől féltek, min nevettek reggel, délben vagy este. A szigorúan hétköznapi közemberek.
Hétköznap nem fáj úgy, ha esik az eső, vagy vihar tombol, hétközi napokon több hírrel szolgálnak a tévék és az internet. Hétfőtől péntekig naponta jő a postás. Élénkebb az utca forgalma, rengeteg mindent megfigyelhet az ablakhoz szegezett hivatásos bámészkodó.
Hétköznap az ember eltervezi az ünnepnapokat. Mit főz, mit süt, hogyan terít, kit hív meg, hová ruccan ki szeretteivel vagy egyedül. Szombat-vasárnap terveli ki a szabadságának eltöltési technikáját, úgy trükközik, hogy minél hosszabb legyen, és lehetőleg hivatalos munkaszüneti napok is kerüljenek a szabadság kebelébe, amely így több hétköznappal hosszabbodhat, akár egy hetet is.
Na persze, bármely szürke vagy dolgos, rendes évközi és unalmas hétköznapból lehet ünnepet teremteni. Egyéni természet, kedv, szerencse, ügyesség és hajlam kérdése csupán. Meg némi anyagi háttér sem megvetendő.
