Készülőben az új erdőtörvény. Ahogy Romániában lenni szokott, ellentmondásos hírek jelentek meg az új törvénnyel kapcsolatosan. Egyesek szerint törvényes lesz az erdőirtás, mások pedig egyenesen börtönbüntetést követelnek akár egyetlen lábon álló fa kivágásáért.
Fotó: Vajda György
Készülőben az új erdőtörvény. Ahogy Romániában lenni szokott, ellentmondásos hírek jelentek meg az új törvénnyel kapcsolatosan. Egyesek szerint törvényes lesz az erdőirtás, mások pedig egyenesen börtönbüntetést követelnek akár egyetlen lábon álló fa kivágásáért. Dr. Kelemen Atillával, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnökével – akinek, úgymond, van „régisége” a törvény megalkotásában, hiszen az úgynevezett Lupu-törvény kezdeményezői között is ott volt, és talán a legtöbbet dolgozott Vasile Lupu képviselővel a törvény kidolgozásán – az új erdőtörvény hiányosságairól, pozitívumairól beszélgettünk.
– Valóban együtt dolgoztam Lupu képviselőtársammal az erdőtörvény kidolgozásában. Persze, a folyamatosan érkező módosítások és módosítgatások néha úgy el tudják fedni az eredeti törvényt, hogy a végén mi sem ismerjük fel a saját törvényünket. Az évek során, 2000-től errefelé sok ilyesmi történt.
El kell mondanom, úgy érzem, óriási harc dúl itt, az USL két prominens létrehozója, a Szociáldemokrata, illetve a Liberális Párt mindegyike a maga fazeka alá akarja húzni a parazsat. A bizottságban is nyomon követhető volt, hogy egyfajta szociáldemokrata-liberális harc folyik az erdészeti törvény módosítása helyett.
Van néhány olyan dolog, amelyekben elvileg megegyezhetünk: például az, hogy az állami erdészet elszámoltatása ugyanolyan rövid pórázon legyen, mint a magánerdészeteké. Ez egy olyan érv, amivel egyet tudunk érteni. A PSD részéről nagyon támadják, mert az úgynevezett kiváltságoktól ez a törvény megfosztaná őket.
– Egy liberális képviselő, a mezőgazdasági szakbizottság tagja, azt mondta, hogy ő nem megszüntetné, de a sokféle állami erdészetet, Romsilvát kettőre redukálná. Több állami erdészet is létezik?
– Vannak az állami erdészetek és a magánerdészetek, amelyeket a törvény értelmében az állami erdészetek mintájára kell létrehozni. Ebben a törvényben nagyon megnehezítették ezeknek a dolgát, és úgy érzem, ahelyett, hogy egy olyan törvényt tennénk a parlament elé, amely operatívabbá és eredményesebbé teszi az erdők adminisztrálását, illetve védelmét, ebben a törvényben rengeteg olyan kis bürokrata piszkálódás van törvénycikkelyek szintjén, amelyek, véleményem szerint, nagyon meg fogják nehezíteni az erdők adminisztrálását.
Azt például támogatni tudom – és ez az eddigi törvényben is benne volt –, hogy ha tarvágást vagy kitermelést hagy jóvá egy erdészeti kitermelési terv, utána rögtön kötelező legyen két éven belül az újraültetés, mindegy, hogy állami erdészetről vagy magánerdészetről van szó.
– Csakhogy ezt nem követték eddig, és ma már azért van annyi üres domboldal mindenütt szerte az országban…
– Senki nem követte a vágásokat, és nem erdősítették újra ezeket a területeket, ami óriási veszteség a nemzetgazdaságnak. Egy tízéves késés azt jelenti, hogy nem 80 év múlva lesz vágható erdő azon a vidéken, hanem csak kilencven vagy száz év után. Ezt meg kell oldani.
Avval is egyet tudok érteni, és ilyen jellegű intézkedés is van ebben az új törvényben, hogy sokkal szigorúbban kell követni a levágott famennyiséget.
– Külön kellene beszélni a korrupciós tényezőkről, mert volt, aki 80 köbméterre rendelkezett fakitermelési engedéllyel, és levágott százat vagy százötvenet.
– Így van. Ezt természetesen valakinek ellenőriznie kellene, és a kárt valakinek meg kellene fizetnie. Ez sem így történt. Most ebben a törvényben megpróbálják ezt szabályozni. Én úgy látom, hogy a bürokrácia útvesztőiben el fog veszni ez a jó szándék is.
Egy másik vitás, és véleményem szerint nem megoldott kérdés az erdészeti területeknek a kiváltása. Tehát ha valaki építkezni akar, ezt a törvény most már úgy határozza meg, hogy csak az erdő szélén lehet.
– Ez így rendben is lehetne, de mi történik akkor, ha valaki tényleg komoly turisztikai fejlesztést céloz, és sípályát akar építeni?
– Ahhoz beljebb kell mennie, hogy ezeket a létesítményeket felépítse. Erre a törvény a jelenlegi formájában nem ad módot.
Külön érdekesség, hogy kétszeres, háromszoros, ötszörös erdőterületet kell betenni a kivágott helyett. Sok esetben nem tudom, honnan lehetne. Hiszen a nemzeti erdőalap fix. Illetve változó, de pontosan tudni az erdészeti paramétereket. Az erdők körvonalát akár GPS-ről is, légi felvétellel ellenőrizni lehet. Ez nem olyan, hogy nyújtom az erdőt, és kiveszek öt hektárt, de beteszek ötvenötöt helyette. Erre nem ad választ ez a törvény.
A másik kérdés, amiről rengeteg vita volt, és úgy gondolom, hogy még lesz, a faértékesítés. Mert a törvény csak feldolgozott fát, tehát rönkfaeladást tesz lehetővé. Ez rendkívül nehézkes, hiszen eddig a kitermelést azok végezték, akik megnyerték a licitet az erdőre. Vagy volt saját kitermelő gépparkjuk, vagy alkalmaztak. Ha most úgy gondoljuk, hogy kimondottan az út mellé kihordott rönkfát tudják az erdészetnek értékesíteni, nagyon megnövelheti az árat, mert több kézen is átmehet, amíg a fa kikerül az erdőből. Ez tarvágások esetén például talán alkalmazható lesz, még akkor is, ha komoly árnövekedéshez vezethet. De mi történik az úgynevezett tisztító vagy egészségügyi vágás esetén: kiveszek innen egy elöregedett fát, aztán 50 méterről egy másikat. Ha ezt a kis területű magánerdészeteknél is csak így engedélyezem, rendkívül megnehezíti a magánerdészetek dolgát, az állami erdészet sem fogja tudni operatívan végezni. Tehát ez egy másik olyan kérdése a törvénynek, amit meg kellene oldani.
Ezek mellett számtalan dolgot felsorolhatnék. Úgy látom, hogy az erdészeti törvény – legalábbis a jelenlegi formájában – ahelyett, hogy könnyítene, nehezíteni fogja a dolgot.
– Eddig az állami vagy magánerdészetekről beszéltünk. De van-e olyan, hogy egyéni tulajdonos? Ha például valakinek van egy, öt, akár tíz hektár erdeje, akkor saját hasznára, tüzelésre vághat ki?
– Elvileg igen, de a gyakorlat a törvény értelmében itt is nagyon bonyolult, mert még az egyhektáros területre is kitermelési tervet kell készíteni. A kitermelési terv ilyen kis egységekre lebontva természetesen nem működik. Akinek van egy egyhektáros erdeje, az benne kell legyen vagy egy közbirtokosságban, vagy létre kell hozza a környezetével, illetve a szomszédokkal azt a magánerdészeti struktúrát, amiről a törvény rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy elkészíti a kitermelési terveket, jóvá kell hagyatni, és akkor lehet vágni. Minden évben, mindenkinek joga van arra, hogy például a tűzifát biztosítsa magának télire.
– Ha nem tartozik senkihez, akkor nem vághat, és megfagyhat az erdeje mellett?
– Akkor valakinek el kell készítenie ezeket az okmányokat, és egy erdészeti kitermelési tervet, amihez szakember kell. Nem csak arról van szó, hogy most kivágunk húsz szál fát, hanem arról is, hogy kötelező újraerdősíteni. Ez az egyhektáros tulajdonosra is vonatkozik, ami rendkívül meg fogja nehezíteni a dolgot.
Ennek a törvénynek a legnagyobb sírásója véleményem szerint a túlzott elbürokratizálása mindennek, ami az erdészet körül van, pedig nem kellene sem a kék eget, sem a vizet feltalálni. Magánerdők működnek a környezetünkben is, akár Németországot, akár Ausztriát veszi az ember mintául. Ezeket meg lehetne oldani, csak sokkal komolyabb hozzáállásra lenne szükség.
Persze, a szakemberek véleménye nagyon súlyosan esik a latba ezeknél a kimondottan szakmai törvényeknél.
– Azt mondta beszélgetésünk elején, hogy a két vezető kormánypárt érdekei feszülnek egymásnak.
– A baj az, hogy az erdészetben óriási érdekek feszülnek egymásnak. Sok esetben tapasztalom, hogy azért szól bele mindenki, és nincs mindenkiben meg a jóérzés, hogy ha nem értek hozzá, ne szóljak bele. Ez rendkívül veszélyessé teszi.
Amivel kezdtem, azzal is fejezem be: azáltal, hogy két ilyen nagy párt, mint a Szociáldemokrata és a Liberális Párt, egymással vetélkedik – a miniszter asszony a liberálisoké, a Romsilva pészédés –, az ellentétes érdekek kiolthatják egymást, és a jó része elveszhet ennek a törvénynek, s megmarad benne a túlzott bürokrácia.
– Mindent egybevetve: egy rosszabb törvény jöhet ki, mint a jelenleg hatályban levő?
– Mint mondottam, van egy-két dolog benne, amit akár el is lehetne fogadni. De nagyon le kellene tisztítani. Sajnálom, de a bizottságban és a parlamentben is az az új módi, hogy az ellenzék véleményére senki sem figyel. A hetvenszázalékos többség délibábja elvette az emberek eszét, nagyon sok esetben flottul lesepernek mindent, ami kívülről jön, még akkor is, ha használható lenne. A törvényhozás nagyon komolyan megsínyli, ha ez tovább folytatódik.
– Mikor lehet ebből törvény?
– Azt nem tudom megmondani. A kormányon lévők szeretnék még ebben a ciklusban befejezni, de abból alig pár nap van hátra, és azalatt nem hiszem, hogy törvény lesz belőle. A bizottság tárgyalt róla, elvileg sok vita volt, de végleges formát még nem láttunk.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
