Feladta a leckét a király az ország vezetőinek. Keddi parlamenti beszédében a 90. születésnapját ünneplő Mihály király több mint hatvan év teltével beszélhetett újra a román törvényhozás előtt. Az uralkodó felhívta a figyelmet: olyan vezetőkre lenne szüksége Romániának, akikre felnézhetnek az emberek, olyan valóban demokratikus intézményekre, amelyeket nemcsak a törvények szerint irányítanak, de amelyekben a kötelességtudat és az erkölcs is otthonra lel, hiszen morál és hit nélkül nincs jövő, önérdek és gyávaság, önzés, hatalomvágy nem irányíthatja életünket.
Feladta a leckét a király az ország vezetőinek. Keddi parlamenti beszédében a 90. születésnapját ünneplő Mihály király több mint hatvan év teltével beszélhetett újra a román törvényhozás előtt. Az uralkodó felhívta a figyelmet: olyan vezetőkre lenne szüksége Romániának, akikre felnézhetnek az emberek, olyan valóban demokratikus intézményekre, amelyeket nemcsak a törvények szerint irányítanak, de amelyekben a kötelességtudat és az erkölcs is otthonra lel, hiszen morál és hit nélkül nincs jövő, önérdek és gyávaság, önzés, hatalomvágy nem irányíthatja életünket. A politikát kétélű kardnak nevezte, amelyet, ha megfelelően „forgatnak”, garantálja a demokráciát és az emberi valamint szabadságjogok érvényesítését, az elhibázott, illetve az erkölcsi szabályokat semmibe vevő politika ellenben nagyon sok rosszat tehet az állampolgároknak.
Véleménye szerint az utóbbi húsz esztendő elhozta a demokráciát, és elindította a prosperitást, az ország sokat fejlődött az utóbbi két évtizedben, viszont vérlázítónak nevezte a nyugdíjasok és betegek megalázását, ami az 1989 előtti időkre emlékezteti. Eljött az ideje, jelentette ki, hogy húsz év után a parlament szakítson a múlt túlkapásaival, az intézményekben nem lehet helye a demagógiának, önzésnek, önkényeskedésnek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a múlt tisztelete nélkül nem lehet jövőt építeni, és emlékezni kell mindazokra, akik a hazáért áldozatot hoztak. Egyebek között rámutatott, hogy az országnak szüksége van infrastruktúrára, autópályákra, légi- és vízi kikötőkre, fejlett mezőgazdaságra, iskolákra…
Akinek füle van a hallásra, megszívlelheti Mihály király intelmeit. Sajnos, pontosan azok hiányoztak a beszédről, akiknek a leginkább nyitottaknak kellene lenniük az idős uralkodó bölcs szavainak a befogadására. Így az államfő és a kormányfő füle is süket maradt, ők az ország jeles vezetői, a diplomácia legelemibb szabályaira fittyet hányva, távollétükkel tüntettek.
Persze, nem volt kötelező sem az államfő, sem a kormányfő jelenléte, bár nem esett volna csorba a tekintélyükön, ha megadják a tiszteletet annak az idős embernek, akinek köszönhetően Románia nyertesen került ki a második világháborúból. Távolmaradásukkal pontosan azt bizonyították, amitől az exuralkodó óva intett: kicsinyes, szűklátókörű, egoista politikusok, akiket kizárólag saját érdekeik vezérelnek.
