December farkában Csorba Győző szavaival indulok év határát átlépő sétámra, kedves Olvasóm, tarts velem, ha kedved tartja.
Egy, sajnos visszhang nélkül maradt esemény környékéről indulok. E hónap 18-án történelmi megállapodás született a biológiai sokféleség csökkenésének 2030-ig történő megállításáról. Több mint 200 ország – az USA és a Vatikán kivételével – írta alá Montrealban a Kanada és Kína által közösen rendezett, biodiverzitásról szóló Cop15 Konferencián azt a megállapodást, melynek célja, hogy az emberiség az évszázad közepére harmóniába kerüljön a természettel. Az elmúlt évtizedekben a kormányok nem teljesítették a természetvédelemmel kapcsolatban kitűzött céljaikat. Ezen a mostani megállapodással igyekeznek változtatni: nem az államok külön-külön, de együtt, és közös pénzügyi alapra támaszkodva próbálnák élhetőbbé tenni a világot. Az új alapot az ENSZ fő biodiverzitás-finanszírozási mechanizmusán belül hoznák létre. A megállapodás megvalósulása jelentős változásokhoz vezethet. Az évtized végére a bolygó 30%-át természetvédelmi területté kellene tenni. A megszavazott 500 milliárd dollár értékű, környezetkárosítás elleni ENSZ-támogatás azt szolgálná, hogy helyreállítsák a bolygó szárazföldi, belvízi, part menti és tengeri ökoszisztémáinak 30 százalékát. Napjainkban az ember okozza a Föld hatodik tömeges populációkihalását, amely a dinoszauruszok kora óta a legnagyobb fajpusztulás kezdete lenne.
Mindemellett a gazdag országok megállapodtak abban, hogy az évtized végéig 30 milliárd dollárnyi támogatást nyújtanak a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására.
Az első Biológiai sokféleség egyezményt az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) Nairobiban tartott konferenciáján fogadták el 1992. május 22-én, s az év december 29-től lépett hatályba. Az egyezmény azt a célt tűzte ki, hogy „2010-re világszinten jelentősen mérsékelni kell a biológiai sokféleség csökkenésének” ütemét. Kezdetben a biológiai változatosság nemzetközi napját decemberben tartották. Azonban „az év végi ünnepek miatt a világ sok országában problémát jelentett az eseményről kellő súllyal megemlékezni”, ezért az ENSZ 2000. évi közgyűlése úgy döntött, hogy május 22-re teszi át e világnapot.
Azaz az ENSZ ide-oda tologatta az általa pártfogolt – bolygónk szempontjából létfontosságú – egyezmény világnapját. Az orosz–ukrán–(USA) proxyháború árnyékából nézve kérdőjeleződik meg e mostani konferencia komolysága, s válik az eszméhez méltánytalanná.
Szendrey Júlia-emléktábla a romos ház falán
Ahogy méltánytalan az állapota annak az épületnek Keszthelyen, amelyben 1828. december 29-én Szendrey Júlia látta meg a napvilágot. Igaz ugyan, hogy apja gazdatiszti házában emlékszobáját avatták 2009. március 13-án, idén augusztus 1-jén, amikor felkerestük, megnézni csak a romos épület emléktábláját tudtuk. Az emlékszoba csak külön engedéllyel látogatható.
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon enyészet,
Szemlátomást jön a halál
És távozik az élet.
(...) Minden oly csöndes, hallgatag,
Mint haldokló körében,
Csak egy-egy hosszú sóhaj száll
S terül el a vidéken.
Melytől kórókká válnak át
A még virágzó ágak,
S mint omló könnyek, hullanak
Levelei a fáknak.
Máskor ily tájban elborult
Lelkem egész világa,
Ugy tetszett, részt kell vennem a
Természet halálába! (...)
Szendrey Júlia Ősszel című versét tíz évvel ama szeptember után írta, 1857-ben. Mily különbség s hasonlatosság, ahogy 1947 februárjában áradozik A Tiszában a természetről férje, az épp két évszázada, 1823. január 1-jén megszületett Petőfi Sándor!
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –
A magyar természettudomány-népszerűsítés nagy öregjének, Balogh Jánosnak a ’70-es évek közepétől kezdődően rádióműsor-sorozatai (Magnóval a világ körül, Muzsikáló természet, Bioszféra expedíció) épp eme idézettel indultak.
Minden oly csöndes, hallgatag – Mely nyelv merne versenyezni véled
December 31. I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe. Uralkodásának idejére (314–335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja: Nagy Konstantin császár intézkedései az egyházat az állam első intézményévé emelték. De csak a XVII. században valósult meg, hogy a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, illetőleg karácsonyról hivatalosan és végérvényesen január első napjához rögződött, s vált Szilveszter a polgári év utolsó napjává, az új esztendőnek pedig vigíliájává.
»(...) az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya – írta Pilinszky János Szilveszteri „tizenkettő” című esszéjében. – A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami... Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. ...rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
(...) Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.«
430 évvel ezelőtt, 1592. január 5-én született Sáh Dzsahán Jehan indiai nagymogul. Felesége, a 15. gyermekének szülésébe belehalt Mumtaz-i-Mahal emlékére építtette Agra mellett a Tádzs Mahalt, a világ legnagyszerűbb szerelmi síremlékét.
Nekünk „csak” Petőfink van… és Szendrey Júliánk...
Év végi sétánk végéhez érve kívánok minden kedves Olvasómnak boldog új évet
Komáromi János versével, akit a szintén felvidéki Szombathy Viktor így jellemzett: Író volt. Magyar író, olyan ember, hogy a szeme könnyes lett, amikor ezt a szót mondta ki: magyar nép.
B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!
É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malaca,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!
K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, Júlia és Sándor születésnapja közt félidőben
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
