Beléptünk a téli ünnepek havába, ám sajnos az idei december korántsem lesz csendes és szeretetteljes, legalábbis a közéleti mezsgyéken.
Beléptünk a téli ünnepek havába, ám sajnos az idei december korántsem lesz csendes és szeretetteljes, legalábbis a közéleti mezsgyéken. Kevesebb mint egy hét maradt a parlamenti választásokig, és a négyéves honatyai megbízatásra pályázók nagy többségének lábbelijébe holnap jó csípős virgácsot kellene becsempésszen a fehér szakállú lappföldi.
Hogy legalább a kampány utolsó napjaiban jutna eszükbe többet beszélni érdemben is arról, hogy mit is akarnak tenni a következő években, és ne egymást osszák látástól vakulásig. A választó nem a politikusok viseltes dolgaira kíváncsi, nem rágalmakat és nem laikus szemmel is beválthatatlan, arcátlan hazugságnál többnek nem minősíthető ígéreteket vár. Hanem tényszerű, pontos információkat arról, hogy az életét lényegesen befolyásoló dolgok terén mit akarnak tenni a leendő képviselők.
Mert hogy mit is tehetnek majd meg konkrétan, az egy későbbi kérdés. A legjobb választási program is csak akkor ér valamit, ha van aki azt megvalósítsa, vagy legalább olyan helyzetbe kerüljön, hogy megpróbálhassa. Ha van megfelelő súlyú parlamenti erő, amikor elérkezik a kormányalakítás ideje, mindegy, hogy ezt a parlamenti választási küszöb vagy a sokat vitatott alternatív küszöb teljesítésével érték el a jelöltek és pártjaik. Sok múlik az általános és a magyar szavazók részvételi arányán egyaránt. De a közösség érdeke vitán felül az, hogy legalább annyi képviselője legyen a következő törvényhozási ciklusban is, mint a most lezárulóban. Ehhez pedig az kell, hogy vasárnap tegyük meg, ami rajtunk múlik, éljünk választói jogunkkal.
Az eredmény már igencsak kérdéses, de a következő parlamentre váró tét túl nagy ahhoz, hogy a fotel kényelméből szemléljük a választásokat. A most állítandó kormányon múlik például, hogy a jövő esztendőben a 2014-20 közötti uniós költségvetési vitán mit érnek el, hogy az európai kasszába befizetett adópénzünkből mennyi kerül majd vissza pályázati alapokban. Tehát ha csak ezt az egyetlen területet nézzük, a mostani választások eredménye két parlamenti ciklusra is alapos hatással lesz. Arról már nem is beszélve, hogy kevés ugyan az esély rá, hogy az angyal egy rátermett, az ország dolgait felelősen kezelni képes kormányt tegyen az idei karácsonyfánk alá, de ezt a kis reményt, hogy a sok válságos év virgácsai után már némi kalács is jusson a mindennapokra, csak a szavazófülkében lehet életben tartani.
