Noha az urnák elé csak decemberben hívják a választókat, a korteshadjárat már elkezdôdött.
Noha az urnák elé csak decemberben hívják a választókat, a korteshadjárat már elkezdôdött. És bevett balkániai szokás szerint a politikusok egyelôre egymással vannak elfoglalva, pofonokat osztogatnak, ahelyett, hogy azt kötnék a választók orrára, mihez is kezdenének egy újabb mandátummal. Programoknak egyelôre nyoma se nagyon van az eddigi vitákban. És hogy ez miért egyre kevésbé fontos a pártoknak, arra néhány, a napokban nyilvánosságot kapott adat is beszédesen rávilágít.
A Közpolitikai Kutatások Intézetének (IPP) pénteken közzétett tanulmánya szerint a román parlamentben a pártot váltó képviselôk aránya elérte a húsz százalékot az épp végéhez közeledô törvényhozási ciklusban. Ennél is riasztóbb, hogy az új évezredben mandátumonként megduplázódott a vándorok száma. Így a mindenkori parlamenti erôviszonyoknak egyre kevesebb köztük van a szavazók választásokon kifejezett opciójához. És különösen fontos a pártütôk szerepe manapság a közéletben, hiszen szintén az IPP adatai szerint a jelenlegi mandátumban a parlament által elfogadott törvények háromnegyedét a kormány nyújtotta be.
Egyre kisebb tehát a gyakorlatban a parlament jelentôsége. Ha van ugyanis elegendô potenciális pártütô, akkor akár a választók akaratától szinte teljesen függetlenül is lehet kormányt alakítani, annak révén pedig már a törvényhozási hatalom is gyakorolható mifelénk, mert a parlamenti szavazógépezet inkább a kormánytól érkezô tervezetekre voksol, nemigen fárasztják magukat a pártok képviselôcsoportjai törvénytervezetek kidolgozásával.
Ilyen mértékû politikai vándorlás, és ilyen rátermett parlament láttán jobban érthetôvé válik az is, hogy a balliberális tábornak miért volt annyira égetô fontosságú annak a játékos kedvû államelnöknek az eltávolítása, aki majd a választások után kormányfôt kell kinevezzen. Többséget majd valaki alakít hozzá.
És az is jól látható ebbôl a néhány adatból, hogy az "egyéni" választókerületek bevezetése nem ért többet az elhullott lóra kovácsolt vadonatúj patkónál, hiszen olyan parlamentet eredményezett, amely nemigen kezdeményez törvényeket, és a képviselôk párttáborok között vándorolnak szabadon, fütyülve választókerületük szavazóinak politikai irányultságára.
Érdekes lesz elnézni, hogy a választásokig a demokrácia egészségére sokszor oly féltékeny civil táborból elôveszi-e ismét valaki a képviselôk vándorlásának megtiltását célzó ötletet. Mert ha igen is, amíg abból szabály lesz, addig még legalább egyszer lesznek választások. Aztán a politikum fôzi tovább a maga hatalmi receptjeit házon belül, a választót pedig eteti a népakarat betartásának fontosságát ecsetelô lufikkal.
