Ismét jókora hírverést kap a székely főváros annak kapcsán, hogy a nemzetiségek közti harmonikus együttélés szónoklatbajnokai hogyan értelmezik a gyakorlatban a kisebbségek és jogaik tiszteletét.
Ismét jókora hírverést kap a székely főváros annak kapcsán, hogy a nemzetiségek közti harmonikus együttélés szónoklatbajnokai hogyan értelmezik a gyakorlatban a kisebbségek és jogaik tiszteletét. Most épp egy több százezres közösség választott szimbólumát minősítik reklámcikknek, és a többségi hatalom retorziós kelléktárában kiemelt helyet elfoglaló borsos bírsággal fenyegetőznek. Ez a lépés is teljességgel illeszkedik abba a kurzusba, mely alapján nemrég megbüntették az anyanyelvhasználatra bátorítani igyekvő civil aktivistát, és jó hangosan megvádolták azzal a feszültségkeltéssel, amit a vádló és hatósága tankönyvbe illő módon gyakorol. A negatív reklám is hírverés, és ha valaki jó alaposan le akarja járatni magát, jobb receptet a vásárhelyi városházáénál aligha találhat.
Ezzel szemben a székely ügynek a hatósági kekeckedés nem is biztos, hogy annyit árt, mint azt elsőre gondolnánk. Az emlékezetes bírságot követő gyűjtési akció olyan civil és közéleti összefogást eredményezett, amilyet rég nem láthattunk, és minden bizonnyal az ebből eredő pozitív energiának is megvolt a maga mozgósító ereje az október utolsó vasárnapján megtartott székely menetelésre. Amihez hasonló horderejű megmozdulás talán ama márciusi könyves tüntetés volt. A politikai és civil szféra rég nem látott egyöntetű támogatásával a világ színe elé sikerült ismét tárni a székely autonómiatörekvés ügyét. Sikeres hírverés is volt ez, hiszen az olcsó szenzációkkal könnyen megijeszthető többségi médiafogyasztók ügyeletes rémisztgetőinek vészkórusában helyenként a józan hangok is felfedezhetők, ezek nyomán lassan, de biztosan egyre többen ébredhetnek rá a túloldalon is, hogy az önrendelkezés nem sátáni találmány, sőt, még nekik is jobb életük lehetne, ha sorsukról önmaguk – és nem a regáti főváros valóságtól és választóiktól egyre jobban elszakadó botcsinálta politikusai – döntenének.
A világ valóban megváltozhat az emlékezetes menet után, de ez akkor kaphat életerős tartalmat, ha közben az önrendelkezés megszerzését zászlójukra tűző civilek és közéletiek tevékenyek maradnak. A tömegmegmozdulá-sokon kívül például ama potenciális intézményrendszer vázának megalkotásával, amire adott esetben gazdasági, kulturális és minden egyéb szükséges struktúrát fel lehet úgy építeni, hogy az működőképes legyen egy majdani autonóm régióban, akár a többségi állam támogatásával, akár a közösség erejéből. Nem lehet ez sem rövid, sem egyszerű folyamat, hiszen a többségiek még azt is szűkmarkúan mérik, amit amúgy törvény szavatolna, de a világban számos élő példa szemlélteti, hogy megvalósítható. Mindebben pedig a kekeckedőknek, paráznáknak és egyéb kételkedőknek is megvan a maguk helye és szerepe. Valakiknek a parazsat is fújniuk kell, hogy a láng ki ne aludjék.
