Gyorsan változnak a dolgok választási esztendőkben. Míg januárban még azt mondták az akkori fennforgók, hogy csak akkor emelik az idén az állami szférában a béreket, ha ezt a gazdasági feltételek megengedik, tegnap a koalíciós partnerek már eldöntötték, hogy lészen béremelés júniustól.
Gyorsan változnak a dolgok választási esztendőkben. Míg januárban még azt mondták az akkori fennforgók, hogy csak akkor emelik az idén az állami szférában a béreket, ha ezt a gazdasági feltételek megengedik, tegnap a koalíciós partnerek már eldöntötték, hogy lészen béremelés júniustól. A jelige már nem az elővigyázatosság, hanem a gazdasági növekedés elősegítése a fogyasztás serkentésével. Ha már a gazdasági szakértők időközben arról kezdtek beszélni, hogy az idén ismét recesszióba süllyedhet a román gazdaság, hát a politikum is változtatott a kottán.
Mert ez színtiszta választási hadjárat, még akkor is, ha valami gazdasági csoda folytán a nyárig rászakadna a bőség a román államkasszára. A narancsszínű rendszerváltás óta megszokott forgatókönyv szerint az állami alkalmazottakra váró áldást a mindenható elnök harangozta be, majd a kedvenc pártja által vezetett koalíció nyilván elfogadta. A politikusi lóláb már az elnöki diskurzusból is kilóg. Ugyanis a kapitány szerint a béremeléshez szükséges anyagi feltételeket már a múlt év végén elérte az ország számvetése, csak erről óvatosságból nem szóltak az adott időben, mert meg akarták várni az első évnegyed végi költségvetési mutatókat. Mégis elkapkodták a dolgot, mert az évnegyedből még van szűk három hét. Vagy inkább látnoki képesség szállta volna meg az ország urait, és előre tudják, hogy minden rendben lesz költségvetésileg?
A politikai vihar természetesen még a döntés bejelentése előtt kitört a téma kapcsán, mert a vastagabb boríték ígéretével szédíthető 1,2 millió állami alkalmazott elég széles választási réteget jelent. Nyilván, egyetlen politikus sem beszél arról, hogy a magánszféra háromszor ilyen népes, szintén adózó és választó munkavállalói rétegét is illene valamivel megkorrumpálni, annál is inkább, hogy az állami béremelés csekkjét is ők állítják ki. De nem, erről szó sincs, mert ehhez nem politikai szózatokat kéne szavalni, hanem életképes gazdasági recepteket írogatni, de ilyenek nincsenek a bukaresti kancelláriák fiókjainak mélyén. Minálunk a gazdasági politikát a külföldi hitelezők diktálják, és amúgy készült már elemzés arról is, hogy a béremelés idei költségvonzata pont kitelne a hitelezők ukázára privatizálandó állami tulajdonok utáni bevételekből. De a sokat szidott FMI nyomására 2010-ben a pénzügyi felelősségvállalás törvényét is megalkották, ennek 9. cikkelyében pedig fehér-feketén az áll, hogy választások előtt kevesebb, mint hat hónappal nem lehet állami béreket emelni. A kis román gazdasági csoda mellett tehát a paragrafusbűvészeknek is elő kell húzni valamit a cilinderből a választási pénzcsap megnyitásához.
