Időnként az a különös érzésünk támadhat, mintha a felsőbb, jól elfüggönyözött emeletekről figyelnének. Mégpedig nem árgus szemekkel, helytelen, számonkérhető és büntethető mozdulatokra várva, hanem jóindulatú érdeklődéssel, gesztusaink, választásaink elfogadására készen.
Időnként az a különös érzésünk támadhat, mintha a felsőbb, jól elfüggönyözött emeletekről figyelnének. Mégpedig nem árgus szemekkel, helytelen, számonkérhető és büntethető mozdulatokra várva, hanem jóindulatú érdeklődéssel, gesztusaink, választásaink elfogadására készen. Valahogy úgy, mint egy közvélemény-kutató társaság udvarias megbízottja, aki ismeretlen telefonálóként azt tudakolja, építettünk, újítottunk-e fel házat az utóbbi időben, és ha nem, vannak-e ilyen jellegű terveink a közeljövőben. A hasonlat nem is sántít annyira, mint ahogy első látásra tűnik, a tanügyi szaktárca vezetője legalábbis éppen építkezési, pontosabban jövőépítési preferenciáikról szándékszik kifaggatni az új esztendőben iskolaköteles gyerekek szüleit. Arra keresné az országot átívelő kérdőívek segítségével a választ a miniszter asszony, hogy hol – az óvoda vagy az iskola falain belül – rakatnák le szívesebben a jövendő előkészítős kisdiák tudásának alapkövét az érintett édesanyák, apák. A döntés jogának átadása önmagában akár dicséretesnek is tekinthető, az előzmények és lehetséges következmények tudatában azonban nem annyira idilli a kép. A tárcavezető szerint jelenleg hatezer előkészítős tanul nem megfelelő körülmények között, átalakított tornatermekben, informatikai központokban, tanári szobában, és ha az újonnan bevezetett osztály az óvodákba költözne, a jövendő kisdiákok sokkal kényelmesebb, természetesebb környezetben készülhetnének a nagy becsengetésre, mint egy évvel nagyobb társaik. Ez azonban nem a korábbi rendszer visszaállítását jelentené, az előkészítő ugyanis továbbra is a kötelező iskolai oktatás része, az első osztály előtti osztály maradna, csak éppen nem az iskolában, hanem az óvodában „székelne”. Hogy pontosan hol kaphatnának helyet a legkisebbek – amúgy is telt házas – tanintézeteiben ezek az – óvodai csoportoktól elkülönítendő – osztályok, arról természetesen egyelőre nincs elképzelés, talán majd a szülők ezen is elgondolkoznak menet közben. Ahogy azon is, hogy minek kellett sok százezer lejt kidobni a nyáron a tanügy – annyiszor betört és újrarakott – ablakán az előkészítő osztályok kialakítására, illetve mennyit költenek majd az adófizetők pénzéből az illetékesek a legújabb kérdezz–felelek játékra. Mostanában már számos tanintézetben megkezdődött a jövendő iskolások bevonzásának művelete. De elképzelhető, hogy még jövő tavasszal sem lesz egyértelmű, hogy óvodába járó iskolás vagy iskolás iskolás lesz-e a legkisebb hátitáskásokból.
