Újra szól a mezőkölpényi orgona

Közel húszéves hallgatás után ismét megszólalt a mezőkölpényi református templom orgonája. A 136 éves hangszert a kis gyülekezet összefogásával és a svájci testvérgyülekezet adományából sikerült restaurálni.

Fotó: Bodó Előd Barna

Közel húszéves hallgatás után ismét megszólalt a mezőkölpényi református templom orgonája. A 136 éves hangszert a kis gyülekezet összefogásával és a svájci testvérgyülekezet adományából sikerült restaurálni. Az újjáépítés az elmúlt években zajló templomfelújítás részeként valósult meg. Augusztus 4-én, vasárnap délután hálaadó istentisztelet keretében hangzott fel ismét templomi ének az orgonán.

„Ezelőtt 18 évvel történt. Éppen istentiszteletet tartottunk, amikor az orgona éneklés közben, nagy sípolással hirtelen megállt. Azt hittük, örökre elhallgatott” – emlékszik vissza Balla Éva Rozália mezőkölpényi kántor, aki még pályája elején játszhatott a hangszeren.

1877-ben Vass István marosvásárhelyi orgonaépítő mester készítette a 6 regiszteres, egy billentyűsoros hangszert, melynek díszítése késő barokk stílusú. A feljegyzések szerint legutóbb 1957-ben végeztek rajta komolyabb felújítást.

– A gyülekezet áldozatos munkájának, a svájci testvérek adományának és a magyarországi martonvásári testvérgyülekezet támogatásának köszönhetően sikerült felújítani a 600 éves templomot. Nagy öröm ez mindannyiunk számára. 56 év után tudtuk végre az orgonát is restaurálni, amelynek hangjára talán már csak az idősek emlékeznek – mondta Zöld Imre Levente, aki már nyolc éve szolgál lelkipásztorként a mezőkölpényi református gyülekezetben.

Az ünnepélyes avató alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak. Jakab István, az Erdélyi Református Egyházkerület Maros-mezőségi Egyházmegyéjének esperese prédikációjában párhuzamot vont a felújított orgona és a kölpényi gyülekezet között. „Az orgona feladata, hogy Istent dicsőítse. Segít érzéseket kifejezni, örömöt és bánatot. Ha minden síp a helyén van, és jól fel van hangolva, szépen szól. A gyülekezetben is akkor van harmónia, ha annak tagjai – elöljárók, gyerekek és felnőttek – tudják, hogy egyformán értékesek és fontosak, és tehetségükhöz mérten végzik a szolgálatukat Isten dicsőségére.”

Zöld Imre lelkipásztor megköszönte a svájci gyülekezet adományát, ők állták az orgonafelújítás teljes költségét. Köszönetet mondott a mezőkölpényieknek áldozatos munkájukért és a marton-vásári testvértelepülés támogatásáért. Különösen nagy hálával szólt Andreas Zwingli svájci orgonaépítő mesterhez, aki a felújítást végezte.

Beat Stahel, a svájci Zell község presbitériumának elnöke többedmagával érkezett Kölpénybe, az orgonaavatási ünnepségre. Énekkel és igével adták át a svájci gyülekezet köszöntőjét.

Gucsek István, a magyarországi Martonvásár alpolgármestere és felesége, valamint Varga Ferenc és felesége az anyaországi testvértelepülés üzenetét adták át. Emellett a Gucsek család egy terítőgarnitúrát is ajándékozott a templomi bútorokra.

Nagy Sándor egyházmegyei főgondnok arra buzdította a szép számban megjelent fiatalokat és gyerekeket, hogy gyakran látogassák Isten házát, és sokat énekeljenek az orgona kíséretében.

Jakab István esperes köszönetképp emléklapokat adományozott a Maros-mezőségi Egyházmegye nevében. Zöld Imrének mint építő lelkipásztornak, Bandi Andrásnak mint építő gondnoknak, a mezőkölpényieknek mint építő gyülekezetnek és a svájciaknak mint gyülekezetépítőknek.

Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte.

Mezőkölpény Mezőcsávás községhez tartozik, körülbelül 300 lelkes település. Az egykori Marosszék északnyugati részén fekszik. A református magyarok száma 200 fő alatti. Református temploma a 15. században épült, melynél egy római kori templom köveit is felhasználták. 1778-ban újjáépítették, jelenlegi formáját 1818-ban kapta. A mezőkölpényiek és a svájciak közötti kapcsolat még az előző lelkész, Rácz Gyula idején alakult ki. 　

Bodó Előd Barna