Újra fellobbant a lármafa tüze

Szombaton újra zarándokhely lett a Bekecs. A nyárádmentiek szent hegyén újra felállították azt a lármafát, amely szimbolikusan jelzi jelenlétünket e vidéken.

Szombaton újra zarándokhely lett a Bekecs. A nyárádmentiek szent hegyén újra felállították azt a lármafát, amely szimbolikusan jelzi jelenlétünket e vidéken. Az esemény időpontja sem véletlen: október 6-a, az 1848-as szabadságharc eszméit felvállaló tábornokok kivégzésének napja. A Bekecs tetején nyugszanak azok a katonák, akik a magyar haza védelméért áldozták életüket. A sírjuk előtt is tisztelgett az utókor.

Tegnap délelőtt hosszú sorban kanyarogtak a bekecsi kápolna felé az autók, szekerek, motorkerékpárok, traktorok. Mind azzal a céllal vették az irányt a tető felé, hogy eljussanak az öt évvel ezelőtt kezdeményezett és immár hagyományossá vált rendezvény helyszínére. A Nyárádmagyarósi Polgármesteri Hivatal vállalta fel, hogy minden évben ezen a napon meggyújtják a lármafát, amely hajdanában az országot ért veszedelemről értesítette a végeken őrt állókat, ugyanakkor fejet hajt azok előtt a hősök előtt, akik elestek az első világháborúban, mert megpróbálták megállítani az országba törő román hadsereget.

Akik szombaton ott voltak a Bekecsen, egy kicsit valóban úgy érezhették, hogy ez a hegy a világ közepe, hiszen ritka alkalom nyílt arra, hogy a csúcsról a Kárpátok hegygerincét is lehetett látni. Összekötve a hely szellemét és a történelmi emlékezést, a lármafagyújtás előtt felszólalók hangsúlyozták, hogy milyen fontos az összetartozás, a közös akarat abban, hogy a történelmi gyökeret, ittlétünket megerősítsük, elvett, megcsonkított jogainkat visszanyerjük. A lármafagyújtás csak szimbólumjelzés ugyan, ennek az ad tartalmat, ha mindannyian teszünk valamit azért, hogy megerősítsük létjogosultságunkat. Mert akkor tudjuk csak bátran kijelenteni, hogy az elődök áldozata nem volt hiábavaló. Többek között ezeknek a gondolatoknak adott hangot a vendéglátók nevében Kacsó Antal polgármester, majd Borbély László parlamenti képviselő, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke és Balogh József megyei tanácsos.

Az idén is – a bhagyományőrzés jegyében – lovas napokat rendeztek, több erdélyi hagyományőrző huszárcsapat és magyarországi vendégeik állították fel sátraikat a tisztáson. Ők álltak jelképes őrséget a lármafa körül, amikor füstje a magasba szállt.

Az ünnepi műsort a nyárádmagyarósi iskola V-VIII. osztályos tanulóinak alkalomhoz illő műsora tette meghatóvá, az intermezzókban a székelyvajai fúvószenekar játszott.

Mielőtt az ünneplők, emlékezők átvonultak volna a katonasírokhoz, Lokodi Edit Emőke megkoszorúzta a Kocsis Hobo László emlékére felállított kopjafát, aki topográfiai valamint turistaútjelző munkájával nagyon sokat tett azért, hogy a Bekecs újra a figyelem központjába kerüljön.

A rendezvény következő mozzanataként a katonák sírjánál Nagy Béla selyei református lelkipásztor és Nagy László katolikus plébános emlékezett az áldozatokra, akik lelki üdvösségéért egy-egy ima is elhangzott, majd az önkormányzatnak, Selye magyarországi testvértelepülésének, a hagyományőrző alakulatoknak, az oktatási intézményeknek a nevében koszorúkat helyeztek el a sírnál. A megemlékezés késő délutánig tartó népünnepéllyel zárult.