Bizony az. S ha egy kórus ünnepel, vele ünnepel az egyetemes kórusmuzsika is, meg a dalosok mindannyian. A marosvásárhelyi filharmónia kórusa 65 esztendős fennállásának dedikált hangversenyműsorában pedig kezet nyújtott egymásnak a reformáció, mindenszentek és 1956, a pandémia és a Gospel a hallás és az áthallás varázslatában.
Elsőként Louis Lewandowski három zsoltárfeldolgozása hangzott el, a 42-43., a 84. és a 103. zsoltár kórusra, orgonára, zongorára és szoprán szólóra. A XIX. században élt berlini kántor-zeneszerző, akárcsak Sulzer Salamon bécsi főkántor a XIX. sz. első felében a Siré Cion című gyűjteményében, új zenestílust teremtett, véget vetve annak a visszás állapotnak, melyet az addigi szerzők nem küszöbölhettek ki. Azt, hogy a gyülekezet a karénekek alatt tétlenül hallgatásra volt kárhoztatva. Újabb műve, a Tódó vezimró, négyszólamú karénekek nagy gyűjteményével gazdagítja a zeneirodalmat. Míg Sulzer merész és megrázó kompozíciói Beethoven stílusát követik, Lewandowski népszerű, kellemes dallamosság által igyekezett az áhítatot fokozni, és inkább Mendelssohn nyomdokain járt. Melodikus szépséggel, differenciált zenedrámai alakzatba öltöztetett műveket bontott ki előttünk az est karmestere, György Levente, aki (most már mint a filharmónia új vezetője) bemutatkozásával nem kevés meglepetést tartogatott számunkra a továbbiakban is. Ifjú orgonaművész ült az orgonánál. Lőrinczi Lehel Marosvásárhelyen volt a Művészeti Líceum növendéke, majd a Művészeti Egyetem zenetanári tagozatán államvizsgázott, Pécsett orgonaművészi diplomát szerzett, jelenleg Debrecenben folytatja tanulmányait. Ígéretes tehetség. Zsoltárkísérete igazi mestermunka volt.
Kodály Zoltán – Sík Sándor Te Deuma. A kórusmuzsika egyik ékszere, csiszolt gyémántja. Ahogyan megszólalt. Hála legyen. A ki- és beteljesülés monumentális nyugalma. Hála legyen.
Vasile Cazan – 23. zsoltár. „Az Úr énnékem őriző pásztorom.” Pátoszmentes, egyszerű melegséggel szól. Amilyen a kézfogása volt.
Gospelcsokor. Peter Anglea, Larry Shackley, Josephine Poelinitz, Bob Chilcott, Jeffrey L. Ames. Amerikai és angliai zeneszerzők és előadók művei – Jubilate Deo, Wade in the Water, City Called Heaven, Ev’ry Time I Feel the Spirit, Rejoice – szólalnak meg a kórus, Borsos Edit, Fülöp Csongor és György Levente előadásában. A karnagy bemutatja nagybőgő- és fantasztikus énektudását is, a zongoránál László Krisztina brillírozik, Borsos Edit csodálatos hang birtokában páratlanul intenzív, érzelemdús színpadi és zenei életet él minden műfajban, a közönség szűnni nem akaró tapsviharral tombol és a legőszintébb lelkesedéssel ünnepel, hálás a nem várt művészi élményért. A krónikás is, aki egy ilyen kedvére való beszámolóval tér vissza olvasóihoz.
