Épített örökségünk

Felcsík őrszeme – a hit és a védelem bástyája

A Hargita megyei Karcfalva – más néven Csíkkarcfalva – Ábránfalva és Tótfalva összeolvadásából keletkezett, már az 1330-as években létezett. Egykori járási székhely, mely Csíkjenőfalvával, Csíkdánfalvával és Csíkmadarassal együtt alkotta Csíknagyboldogasszony községet. Madaras 1742-ben önállósul, Dánfalva az 1920-as években. Ma Csíkjenőfalva tartozik hozzá. Neve népies magyarázat szerint az egykori Harcfalva alakból képződött, mások szerint a kepe régi karc alakjával függ össze. Nevét egyesek szerint egy Kurs nevű törzsről nyerte. Ritkábban használatos a Csíknagyboldogasszony egyházközség név is. Ezt a nevet a Karcfalva és Jenőfalva határán épült vártemplom után kapta. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus vártemploma Hunyadi János adományából 1448 körül épült a régebbi templom újjáépítésével; 1720-ban, 1796-ban és 1922-ben átépítették. Védőfalai a 15–16. század fordulóján épültek, védőfolyosóinak kialakítása egyedülálló a Székelyföldön. Tornyát 1720-ban magasították, 1850-ben bádoggal fedték be. A templom 1796-os átépítésekor sok pogány rituális emléket találtak.

Amit Karcfalváról tudni kell

Karcfalva Csíkszeredától huszonegy kilométerre északra, a Madicsa- és a Székászó‐patak Oltba ömlésénél fekszik. A hagyomány szerint a falu eredetileg a mai Madicsa helyén volt, és Nagymadicsa volt a neve. 1566‐ban Karchijfalwa néven említik. 1840‐ben vásárjogot kapott.

1853‐ban a falu leégett. 1910‐ben túlnyomórészt magyar lakosai voltak. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

Felcsík egykori egyetlen templomának romjai

A közigazgatásilag Csíkkarcfalva községközponthoz tartozó Csíkjenőfalva és Csíkszenttamás a Hargita aljában még abban az időben települt, amikor a medence nagy része mocsaras volt.

A község határában a Csonkatoronynak nevezett rom Felcsík egyetlen templomának maradványa, ahová a hívek még csónakkal jártak misére.

A három falu közül Csíkkarcfalván laknak a legkevesebben, mégis előnyös fekvése és fejlettsége a környék központjává tette.

Egy időben járásszékhely is volt. A templom alatti tér ünnep‐ és vasárnapokon piactérré alakult, majd 1840‐ben Bécsben szerzett vásárjog alapján minden csütörtökön hetivásárt tartottak. Ez a hetivásár a mai napig fennmaradt.

A hetivásárok mellett számtalan üzlete és kisipari termékeket előállító műhelye is működött.

Amit az évszázadosnál idősebb hársfa tudna mesélni…

Már az 1800‐as években Csíkkarcfalvának volt gyógyszertára, és itt működött Felcsík egyetlen kórháza.

A várfalon belül áll a terebélyes, évszázadosnál idősebb hársfa. Ha beszélni tudna, elmesélné, hogy 1334‐ben még csak Jenőfalváról van írásos emlék, 1567‐ben is még Jenőfalva volt népesebb.

Később Karcfalva vette át a vezető szerepet, anyaegyházához tartozott Madaras és Dánfalva is. Csíkmadaras a 18. századig volt filiája, Csíkdánfalva pedig még 1830‐ban is hozzá tartozott.

A hársfa tehát sokat mesélhetne a templomról, mely a Csíki‐medence legszebb vártemploma…

Az iskola is nagy múltra tekint vissza

A székelység, a szászok mintájára, azután kezdte a templomokat fallal körülvenni, miután az 1396. évi nikápolyi csatavesztést követően a török betörések rendszeressé váltak Erdélyben.

Karcfalva két önálló tízese, Ábrahámfalva és Tótfalva is a 17. századi török dúlások nyomán néptelenedett el.

Nagy múltra tekint vissza az iskola, melynek léte 1585‐ig vezethető vissza.

A 2000. augusztusi Nagyboldogasszony-napokon, amelyeket a Nagyboldogasszony alapítvány szervezett, az iskolát a falu szülöttéről, Mártonffy György püspökről nevezték el.

Ugyancsak Karcfalván tevékenykedett Léstyán Ferenc plébános, aki Megszentelt kövek címmel összeírta Erdély összes templomát. 

A polgárosodás éveiben Karcfalva városias külsőt öltött. Előnyös fekvése a szűkebb vidék központjává tette. Az Olt vizén több malom működött, sok iparos dolgozott a faluban, a templom alatti tér pedig piactér volt.

Az erődített templom

Amint azt már röviden jeleztük, a szóban forgó község a Madicsa- és Székászó-patakok mellett fekszik.

A település és a szomszédos Csíkjenőfalva közös erődített temploma a két falu találkozásánál, a Madicsa‐hegy keleti kiszögellésénél, meredek, sziklás hegyfokon áll.

Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy bizonyos források szerint az 1334. évi pápai tizedjegyzék még csak Jenőfalváról tud, ahol: 

„…Item Stephanus sacerdos de Sancto Johanne (!) slovit I. grosum…”

János Zsigmond adománylevele 1566‐ban Karchijfalwa néven nevezte.

Az 1567‐es összeíráskor Jenőfalva volt a népesebb, mivel az ott behajtott harminchat dénár adóhoz képest Karcfalva csak huszonegy dénárt fizetett.

Az adómennyiség szerint mindkét falu a közepes lélekszámú csíki települések közé tartozott.

Elnéptelenedett és egybeolvadt falvak

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy mind a karcfalvi, mind a jenőfalvi plébániatemplomnak számos filiája volt. Ide tartozott Karcfalva két némileg önálló tízese: Ábrahámfalva és Tótfalva is, amelyek feltehetően a 17. század török–tatár dúlásainak nyomán néptelenedtek el.

Tudjuk, hogy Csíkmadaras a 18. század végéig volt filiája a karcfalvi és csíkjenőfalvi egyháznak; Csíkdánfalva pedig 1930‐ban is hozzá tartozott.

Ennek az együvé tartozásnak az emléke a Tarkő-havas, amelyet a legutóbbi időkig három plébánia – Karcfalva, Dánfalva és Madaras – közösen használt. Napjainkra Karcfalva és Jenőfalva teljesen egybeolvadt. 

Híres Madicsa nevű ásványvizéről. A lakosság döntő többsége római katolikus vallású.

Egy évszámos kő több vitára ad alkalmat

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt gótikus temploma a 15. században épült. Építésében a filiák minden bizonnyal jelentős szerepet vállaltak.

Datálása a templomban található évszámos kő alapján sok vitára adott alkalmat. A számos levélben és publikációban olvasható 888-as évszám helyes olvasata talán 1444, 1448, 1484 vagy 1488.

Ezek közül elvileg bármelyik időpont elfogadható, de az is bizonyos, hogy az építkezést egyetlen év leforgása alatt nem fejezhették be.

A Historia Domus szerint a fehér mészkőből faragott szentségház 1478‐ban készült el. Ám erre vonatkozólag a dokumentum semmiféle forrást nem nevez meg.

Egyházi adatok szerint a tornyot 1720-ban magasítják

A templom építésével párhuzamosan vagy azt követően a kaputorony is felépült. Befejezése a 15. század végére vagy a 16. század legelejére tehető.

Ez a torony eredetileg zömök, kétemeletes építmény volt, és egy testet képezett a szintén ez idő tájt készített várfallal, amelynek bejáratát védte.

Igen valószínű, hogy a csíki templomtornyok nagy többségétől eltérően a csíkkarcfalvinak ekkor még nem voltak csúcsíves hangablakai.

Nem kizárt, hogy az akkor már minden bizonnyal létező harangját egy erkélyes toronysisak nyitott fedélszékében állították föl. A külvilág felé eső, eredetileg boltíves kapunyílást később védelmi meggondolásból ajtónyi nagyságúra szűkítették az újonnan húzott falban, a bejárattól balra pedig egy lőrést nyitottak. A bejárat elé húzott pajzsfal későbbi, mint maga a várfal. Alacsony és meglehetősen vékony falával 17. századi bővítésnek látszik. A fent említett szerző, Gyöngyössy még arra is rávilágít, hogy egyházi adatok szerint a tornyot 1720‐ban magasították.

Feltehetően ekkor készült el a középfaltól erős övpárkánnyal elválasztott harmadik és negyedik emelet.

Ez utóbbit a csíkvidéki hagyományokhoz híven csúcsíves hangablakkal látták el.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila történésznek. A mai képeket és az illusztrációkat Mayer Jácint fotóművész és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakemberek véleményezésével a jövő heti lapszámunkban még kiegészítjük.