A természet kalendáriuma (DCXCVI.)

*Ballag a kormos dombon a vándor, bús lelkében az őszi bánat kútja

Kedves Olvasóm! Mai levelemet egy helyesbítéssel kell kezdenem. Előbbi levelemben Jakab Sámuel születési helyét helytelenül adtam meg. Geológus, talajkutató barátom nem Görgénynádason, hanem a két Küküllőt összekötő dombháton, Szásznádason született. Köszönöm barátaimnak, akik figyelmeztettek tévedésemre.

A szóból lassan kiszárad a lélek.

Sárgul a vers, mint az őszi levél.

Arcodon a csend rőt gallyakat éget,

és elfújja a világot a szél,

és fújja, fújja, és a semmi terjed,

nyomában özönlik, öl a sötét.

Eltűnnek kötődések és szerelmek,

csak szíved őrzi csillagok neszét.

Gál Éva Emese Szellemőszével indulok november harmadik hetének. A csillagos égtől le a zöld tengermélyig barangolok át néhány évszázadot, meg-megállva egy-egy természettudomány- történeti emléknél, kalapot emelve. Hívlak Téged, kedves Olvasóm, tarts velem!

Elszáll a perc, és megáll minden óra.

Az időből már kihullt a jelen.

A szél egyre a csendet szótagolja,

minthogyha dadogna a végtelen,

és te csak állsz, seholban, itt felejtett

a magából kisodródott világ.

Fáj az üresség igaza: a versek

nem mentették meg a harmóniát,

csak sorra lehulltak velük a tájak.

Az ég a földdel már egybe se kel.

~ Ha szellemed nem része a halálnak,

sehol, a semmiben is kitelel. ~

Biztat valami titokban, sehonnan,

mintha nem száradt volna ki a szó,

s a semmi eltűnik a fehér gyolcsban,

ahogy világot mintáz rá a hó.

Mire e sorok nyomdafestéket látnak, nemcsak a fagy, de talán a hó is megérkezik.

A Nap november 21-én lép át a Skorpióból a Nyilas (Sagittarius) udvarába.

Vessünk egy pillantást az égre e hó közepén a kora esti szürkületben! Az égbolton délről nyugatra haladva a látóhatár szélén sorakoznak a Szobrász, Vízöntő, Bak, Sas, Hattyú, Lant, Herkules, Sárkány s a Nagy Medve csillagképek. A Nagy Nyári Háromszög csillagai már eltűnőben a nyugati látóhatár felett. Északi irányba a Kis Medve meg a Sárkány haloványabb csillagait kereshetjük. A Kis Medvét már az ógörögök is nagyra becsülték, hiszen a benne könnyen fellelhető Kis Göncöl szekérrúdjának vége maga a Sarkcsillag – csalhatatlan irányjelző. Ám a Sárkány hosszú testét nehezen lehet azonosítani. Nem csoda, hogy Johannes Hevelius 1690-ben megjelent Uranographia (Ég-rajzolat) című művét oly nagy becsben tartották évszázadokon keresztül, hiszen az enciklopédiajellegű, részletes atlasz 56 nagy méretű rézmetszetével összesen 1500 csillag pontos helyét tüntette fel. A csillagképeket mitológiai alakonként ábrázolta. Hevelius atlasza összekapcsolva a tudományos pontosságot a művészettel, maradandó nyomot hagyott a csillagászati ábrázolás történetében.

A csillagászati hónap névadója nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiában, Hellászban, Egyiptomban, és ógörög hatásra az arab, hindu csillagtérképeken is. A görög mitológia kentaurjai egy napisteni eredetű, Kentaurosz nevű félistennek és egy thesszáliai kancának az ivadékai. Alsótestük ló, felsőtestük ember, és részeges, kéjsóvár, ám ugyanakkor bölcsességgel megáldott lényeknek írják le őket. Dionüszosz eksztázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Egyesek a vad thesszáliai lovas pásztorokban keresik az előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban. A kentaurosz név lényegében csikóst jelent; kentaó = hajtok, ösztökélek, sarkallok. A két legnevezetesebb kentaur Nesszosz és Kheirón volt. Az előbbi okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán a hős belebújt a „nesszosz-ingbe”, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón viszont – az ő halálát is, bár véletlenül, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős (Aszklépiosz, Aktaión, Akhilleusz) nevelője. Kheirónt a monda szerint Zeusz az égre emelte halála után, belőle lett a Nyilas csillagkép.

Ősz van, korán sötétül és künn esik.

Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek.

Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,

S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó,

Tengerzöld felhők úsznak az égen (…)

Idegen szellem közeleg s tengerzöld

Szőlőfürtöt tart bús arca elé.

– így indítja Füst Milán az Őszi sötétség versciklusa első darabját, a Nyilas-havát. –

(…) Zúghat a szél most távol temetőknek

Nedves sírjai közt és távoli erdők

Bővizű, hűs csurgója bugyogva patakzik.

S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi

Bánat kútja bugyoghat halkan s szüntelenül (…)

(…) S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény,

Karcsú égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé:

Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora

S mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes mellegyümölcse!…

November 21-én, 1923-ban halt meg Budapesten, a trianoni diktátum után elszakítva szülőföldjétől, a parajdi születésű Hankó Vilmos vegyész. A legnagyobb hatású vállalkozása az Universum évkönyv megjelentetése, és mindamellett, hogy 1894-ben Egy elfelejtett magyar találmány című, a Természettudományi Közlönyben megjelent írásában ébresztette fel tetszhalott állapotából Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékét – amely a szódavízgyártás első gépe volt –, legnagyobb érdeme a Székelyföld című munkája, mely összefoglalta a kor természettudományos ismereteit egész Székelyföldről; 1896-ban jelent meg először.

Még 1877-ben védte meg A Dithio-aethyl-szénsav-sók (Xanthogensavsók) száraz lepárlási terményeiről írt tudori értekezését Kolozsvárt.

Számtalan cikke közül az utolsót teszem ide: Kováts Mihály, az első rendszeres magyar chemia szerzője (Math. és Természettud. Ért., 1921).

Ha Katalin kopog,

Akkor a karácsony locsog,

Viszont ha Katalin locsog,

Akkor a karácsony kopog.

Alexandriai Szent Katalin vértanú († 305 táján) a középkornak alighanem legtiszteltebb szentje. A görög eredetű szó jelentése: „tiszta, szeplőtelen”. Katalin legendáját versben az Érsekújvári-kódex, prózában az Érdy-kódex örökítette meg.

Katalin napján született 1802-ben Lövétén Andrási István teológus, csillagász. 1827. évi felszentelése után Marosvásárhelyen káplán. 1832-től Gyulafehérváron rektorhelyettes. 1848-ban Bécsben asztronómiát tanul, hazatérése után Kovács Miklós erdélyi püspök a csillagászati obszervatórium csillagászává és segédigazgatójává nevezi ki. Andrási helyreállítja a csillagvizsgálót, rendszeres időmérést és meteorológiai megfigyeléseket végez. 1850-től a Batthyaneum könyvtár igazgató-könyvtárőre lett.

November 25-én, 1816-ban született Lewis Morris Rutherford amerikai csillagász is. Európai tanulmányai után 1856-ban New Yorkban saját obszervatóriumot hozott létre. A fényképezés csillagászatban történő alkalmazásának elősegítésére speciális objektívet tervezett. A csillagok színképének felvételére alkalmas optikai rácsot készített, mellyel a csillagok színképét tudta meghatározni. 1863-ban ő osztályozta először színképek alapján a csillagokat. A Holdon egy kráter őrzi nevét.

November 25-én, 1926-ban született Nyárádszentannán Molnár Vince orvos, igazságügyi orvostani szakember, képzőművész. Megtestesítője annak az orvostudornak, aki egész életében tudomány-népszerűsítő tevékenységével a közjót szolgálta. A középiskolát a Református Kollégiumban végezte Marosvásárhelyen 1947-ben, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1953-ban. Itt kezdte pályáját az igazságügyi orvostani tanszéken. 1968-tól az orvostudományok doktora. Húsz éven át a marosvásárhelyi Népi Egyetem előadója. Szakközleményei hazai szaklapokban, valamint külföldi szaklapok hasábjain jelentek meg. Ismeretterjesztő cikksorozatai jelentek meg a Vörös Zászlóban, a Népújságban és az Új Életben. 1984-ben jelent meg Kolozsváron tudománynépszerűsítő műve, a Humángenetika a gyakorlatban. Mint képzőművész, számtalan tárlaton volt jelen festményeivel és gyökérszobraival. Jó lenne, ha e tevékenységének is nyoma maradna: egy teljes élet lenyomata így lenne valóban teljes…

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2025-ben, Nyilas havának kezdetén