A tüntetések éve volt 2017
A rendszerváltás utáni legnagyobb tüntetések és a Bukarestben egyébként megszokott kisebb-nagyobb kormányválságok jegyében telt el a 2017-es esztendő, miközben az ország az európai uniós szinten kiugró gazdasági növekedésének hozadékát nem beruházásokra, hanem a bérek emelésére fordította.
Mindennek hátterében a 2016-os parlamenti választásokat fölényesen megnyerő PSD és annak elnöke, Liviu Dragnea képviselőházi elnök állt. A belpolitika színpadán a PSD egyetlen komolyabb erőt képviselő ellenfele – a PNL éléről 2014-ben az ország legfőbb közméltóságává választott – Klaus Johannis államfő maradt, a választási kudarcot feldolgozni képtelen parlamenti ellenzék szerepét pedig az utca vette át.
A csaknem ötven százalékos parlamenti súllyal rendelkező PSD a PNL-ből korábban kivált, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi házelnök vezette hatszázalékos szabadelvű párttal, az ALDE-val közösen alakított kormányt januárban, a szociálliberális koalíció pártjaival pedig az RMDSZ parlamenti együttműködési megállapodást kötött.
A koalíció intézkedéseinek legitimitását a fölényes választási győzelem után csak az kérdőjelezhette meg, hogy 2016-ban mindkét párt elnökét bíróság elé állította a korrupcióellenes ügyészség (DNA), Dragneát pedig egy korábbi ügyben jogerősen el is ítélték: két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Bár mindketten – sok más megvádolt politikushoz hasonlóan – tagadják bűnösségüket, politikai leszámolás áldozatainak tüntetve fel magukat, személyes érintettségük sokak szemében hiteltelenítette a PSD–ALDE koalíció minden olyan próbálkozását, amely az ügyészi túlkapások visszaszorítására, a DNA és a titkosszolgálatok feltételezett összefonódásának korlátozására irányult.
Dragnea és Tăriceanu 2017-ben egyre nyíltabb küzdelmet folytatott a DNA megzabolázása érdekében, mivel szerintük a vádhatóság ma politikai rendőrségként működik, és hamis feljelentésekre alapozva sorra távolítja el a közéletből azokat a választói felhatalmazással rendelkező politikusokat, akik szembeszegülnek az országot a háttérből irányító, obskúrus „párhuzamos állam” akaratával.
A választási kampányban beígért béremelések és adócsökkentések bejelentése után a PSD–ALDE koalíció év elején elérkezettnek látta az időt, hogy a büntetőjogot és perrendtartást is módosítsa, de politikai ellenfelei pillanatok alatt meggyőzték híveiket arról, hogy Dragnea és Tăriceanu csak saját bőrét próbálja menteni, és még a reményét is el akarják venni annak, hogy egyszer majd sikerül a közpénzek eltulajdonítását megfékezni, a törvényeket semmibe vevő kiváltságosakat felelősségre vonni.
Miután heteken át tüntetők tíz- és százezrei vonultak utcára korrupcióellenes jelszavakkal, a kormánykoalíció taktikát váltott, és az ügyészek túlzott hatalmának korlátozását célzó intézkedéseit gyors lerohanás (sürgősségi kormányrendelet) helyett az ellenállást lépésenként felőrlő, elhúzódó hadviseléssel (parlamenti törvénymódosítással) próbálta életbe léptetni. Ez utóbbi módszer is heteken át tartó tüntetéshullámot váltott ki ősszel, ezek a demonstrációk azonban egy nagyságrenddel kisebbek voltak. A Facebookon szerveződő ellenzékiek legfeljebb néhány tízezer embert tudtak mozgósítani az év eleji százezrekhez képest.
Közben eltelt az év anélkül, hogy az igazságszolgáltatást átszervező, a büntetőjog alkotmányellenes cikkelyeit módosító jogszabályok hatályba léptek volna, a PSD–ALDE koalíciónak pedig teljesíthetetlen választási ígéreteiből fakadó társadalmi elégedetlenséggel is szembe kellett néznie. Bár a korábbi intézkedések nyomán a reálbérek mintegy tíz százalékkal nőttek, ősszel már a szakszervezetek is tüntetni kezdtek, mert a kormány csak úgy tudta az újabb 25 százalékos közalkalmazotti béremelésről szóló ígéretet tartani, hogy a járulékbefizetési kötelezettséget a munkavállalókra hárította, így a 2018-tól életbe lépő bruttó béremelés nem eredményez már többletjövedelmet, jó, ha az alkalmazottak nettó bére nem csökken.
Két tüntetési időszak között az elmaradhatatlan kormányválságokra is jutott idő 2017-ben, de a társadalmat nem rendítette meg túlságosan, hogy a korábban ismeretlen Sorin Grindeanu után az addig szintén ismeretlen Mihai Tudose vette át a miniszterelnöki szerepet. Az országnak azért kell most időnként új kormányfő nevét megtanulnia, mert a PSD választási sikerének kovácsa, Liviu Dragnea pártelnök priusza miatt nem kérhette magának a posztot, és kénytelen a kormány vezetését eleinte hűségesnek tűnő, de előbb-utóbb önállósulni próbáló helyettesekre bízni.
Az idei év az 1918-as – Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó – gyulafehérvári román nemzetgyűlés centenáriumának esztendeje lesz. Kérdés azonban, hogy a 2017-ben felhalmozott belpolitikai feszültség közepette mennyire lesz ünnepi hangulatban az ország, a történelmi régiókat összekötő autópályák, a társadalmat összefogásra és építkezésre sarkalló közös célok híján nem fullad-e magyarellenes hangulatkeltésbe, nacionalista petárdák pufogtatásába az évforduló.
A politikai alkuk kockázatai
Az RMDSZ és a román kormánykoalíció pártjai politikai alkudozásának a kockázatait, a román–magyar viszony sérülékenységét mutatta meg az erdélyi magyarság 2017-es éve.
Az RMDSZ a 2016 decemberében hatalomra jutott baloldali-liberális kormánykoalíció parlamenti támogatásáról írt alá megállapodást, mert a hatalomtól remélte a kisebbségi jogok bővítését. Miközben a jogok bővítésében csak parányi lépést sikerült tennie, a szövetség presztízsveszteséget szenvedett el amiatt, hogy támogatta a koalíció erősen vitatott döntéseit.
Az együttműködés nem kezdődött rosszul. Májusban olyan törvénymódosítást sikerült elfogadtatni, mely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi azokat a kórházakat és szociális intézményeket, amelyek a kisebbségek által lakott területeken működnek.
A kisebbségi jogokkal való érdemi politikai cserekereskedelemre azonban a júniusi kormányválság során nyílott lehetőség, amikor a PSD bizalmatlansági indítvánnyal próbált szabadulni a saját soraiból származó Sorin Grindeanu miniszterelnöktől és kormányától. A baloldali-liberális koalíció nem tudta pontosan felmérni, hogy soraiból hányan állnak Grindeanu mellé, és az RMDSZ szavazataival szerette volna biztosítani a kormánybuktatás sikerét. A szövetség kisebbségi jogok parlamenti elfogadásában kérte meg a támogatás árát. Kérésére a parlamentben letörölték a port a kulturális autonómia alapjait is rögzítő, 12 éve benyújtott kisebbségi törvény tervezetéről, a parlamenti bizottságok tárgyalni kezdték a közigazgatási törvény módosítását, a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését, és azt a törvénytervezetet, amely a magyar közösség tagjai számára munkaszüneti nappá nyilvánítja március 15-ét, a magyar nemzeti ünnepet.
Az ajánlat azonban magyarellenes indulatokat váltott ki a román társadalomban. Nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a kormánypártok soraiban ülő képviselők egy része is úgy találta: a koalíció a román nemzeti érdeket áldozza fel a vezető kormánypárt belső ügyeinek a rendezése érdekében. Az alku bukott, a koalíció saját erőből is le tudta váltani miniszterelnökét, a kisebbségi jogok nem bővültek, az RMDSZ nem vett részt a szavazáson.
Az év végén az RMDSZ az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag elfogadtatásához nyújtott kockázatos segítséget a kormánykoalíciónak, cserében pedig az őszi tanévkezdéskor megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum újraalapításához várt támogatást a parlamenti többségtől. Ezúttal is csak részeredményeket könyvelhetett el. A parlament ugyan elfogadta az iskolaalapításhoz szükséges törvénymódosítást, de Klaus Johannis államfő a törvénymódosítás alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérte, így kérdéses, hogy a 2018–2019-es tanévtől újraalakulhat-e a tanintézet.
Azért volt kockázatos a koalíciónak nyújtott politikai támogatás, mert a kérdés a romániai és az erdélyi magyar társadalmat is megosztja. Míg az RMDSZ a romániai ügyészállam lebontásának a szükségességét emlegette, a törvénycsomagra a társadalom meghatározó része a korrupt politikusoknak a bűnüldözést ellehetetlenítő kísérleteként tekint. Ráadásul az Európai Unió meghatározó tagállamai, valamint az Egyesült Államok és az Európai Néppárt is az igazságszolgáltatás függetlenségét gyengítő kísérletnek tekintette a törvénymódosításokat. Így az RMDSZ éppen azokkal az erőkkel találta szemben magát, amelyektől segítséget remél a kisebbségi jogok bővítéséhez.
A marosvásárhelyi katolikus líceumért folytatott küzdelem végigkísérte az évet. A Maros megyei tanfelügyelőség négy nappal a tanévkezdés előtt jelentette be, hogy a katolikus iskola a 2017–2018-as tanévtől megszűnik önálló intézményként működni. Válaszként a magyar kormány közölte: a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt vétót emel Románia OECD-csatlakozása ellen. Később, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök biztosította Orbán Viktor miniszterelnököt az iskola újraalapításáról, Magyarország visszavonta a vétóját.
A román–magyar viszony sérülékenységét a politikától független epizódok is megmutatták. Szeptember elején egy videoblogger gerjesztett erős magyarellenes indulatokat, amikor olyan, telefonnal készített kisfilmet mutatott be, amely látszólag azt bizonyította, hogy egy nagy áruházlánc székelyudvarhelyi üzletének a kültéri grillrészlegén az elárusító nem szolgálja ki a hozzá román nyelven folyamodó vásárlót. Később térfigyelő kamerák felvételeivel sikerült tisztázni, hogy a bloggert azért nem szolgálták ki, mert a nyitás előtt akart vásárolni, és a kisfilm a harmadik vásárlási próbálkozását mutatja be.
Erős indulatokat váltott ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek az a kijelentése is, hogy az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük december elsején, az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulóján. A kijelentés ritka egységbe kovácsolta az erdélyi magyarságot, de alig akadt román támogatója. Egy bukaresti civil szervezet előbb Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását, majd a politikusnak 2000-ben adományozott Románia Csillaga érdemrend visszavonását kezdeményezte. Az RMDSZ és a kormánykoalíció viszonyáról árulkodik, hogy a kezdeményezést az érdemrend becsületbírósága is támogatta, a testületet pedig többnyire a kormánypártok korábbi vagy jelenlegi politikusai alkotják.
