Túlélő természet

Akár kérdőjeles is lehetne a cím, annyira nyilvánvaló a természet aggasztó romlása, környezetünk folyamatos szennyezése és hosszú távon az élővilág pusztulása. Persze rajtunk, embereken múlik elsősorban, hogy valóra válnak-e a vészjósló előrejelzések. A természetfotósok is feltétlen azok közé tartoznak, akik óvni, éltetni szeretnék a földgolyót és élőlényeit. És ilyen értelemben szeretnének hatni minél több embertársukra. Népes a híveik tábora, és ahogy mind többen használják fotózásra is a mobiltelefonokat, bizonyára egyre bővül a követőik csapata is. Nyilván nem válik mindenki a természet avatott fotográfusává, ahhoz jó adag tehetség és tudatosság, szenvedély és elhivatottság kell, amihez céltudatos, kitartó munkára, tanulásra, tapasztalatszerzésre, állandó természetjárásra és sok egyébre van szükség. Ne mélyedjünk el most ebben. A lényeg, hogy Szabó József és Szabó Apor rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal és eszközökkel, amelyek kiemelték őket ebben az igényes, fárasztó, de megannyi elégtételt nyújtó fotós szakágban. Apáról és fiáról van szó, akik Székelyudvarhelyről jöttek el Marosvásárhelyre, hogy a Bernády Ház emeleti galériájában egy színvonalas, látványos, tetszetős válogatást mutassanak be természetfotóikból.

Ezúttal is a Marx József Fotóklub volt a kezdeményező, amelynek vezetősége rendszeresen lehetővé teszi, hogy saját tagságának fotói mellett más hazai és határon túli fotográfusok és művészközösségek munkásságát is megismerje a helybeli közönség. Dr. Szabó József állatorvos évtizedekkel ezelőtt már itteni klubtagként ismertté tette a nevét, majd Székelyudvarhelyen vált igazán elismert fotóssá, az ottani Orbán Balázs Fotóklub egyik alapítója és sikeres vezéregyénisége. A Küküllő menti kamerás alakulat főleg a természetfotózás terén tűnt ki, jelenleg is látható egy ilyen kiállításuk a székelyudvarhelyi városi művelődési házban. Tagjai egyénileg is több országos és nemzetközi fotós elismerést tudhatnak magukénak. Szabó József is nyilván. De már a fotós pályája elejét taposó fia, a még nem is érettségizett Apor is átvehetett fontos díjat, amellyel természetfotós érdemeit ismerték el. Valószínű, hogy születésétől fogva magával hozta a jó fotós erényeihez kellő adottságokat és a talentumot, előtte lehetett az édesapja példája, amit ha lehet, túl is kell szárnyalni. De a sport, a kerékpározás is legalább annyira vonzza. Nem rossz párosítás, a versenysport sok olyan képességét fejlesztheti, ami jól fog a fotózásban. A kitartás, a türelem, a megfelelő taktika és így tovább, a madár- és állatlesek kiépítésében, a téma illetve a „szereplők” felhajtásában, becserkészésében is nélkülözhetetlen. A tárlat tanúsága szerint a madarak, a kisvadak fényképezésében, az állatvilág életvitelének, kuriózumainak felfedezésében, megörökítésében egyelőre az idősebb Szabó nemzedék képviselője vezet, ami érthető, hiszen több évtizedes gyakorlat és szakmai tudás gazdagítja, Apor viszont még az útkeresés fázisában kóstol bele ebbe is, abba is. „Valahonnan a csillagokból jöttem, a Föld-táborban élek. Közben a csillagos eget és a Földet fotózom” – írja mottóként facebookos honlapja elején. Igen, csillaggal teleszórt, kékesen fénylő csillagos egei különlegesen vonzóak. De a makrofotózásban is figyelemre méltó képeket mondhat magáénak. És nem megy el közömbösen a környezetszennyezés, a természetkárosítás jelenségei mellett sem.

Megérdemli a két kiállító a dicséretet, remélhetőleg sokan megnézik a fotóikat. Talán azt is elismerésként könyvelhetik el, hogy ez a méltató írás épp a magyar fotográfia napján jelenik meg, azon a napon, amikor 180 éve a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal, a fényképészet egyik úttörője bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Hol állunk már attól technikailag! Az igazi tehetség tekintetében azonban mit sem változtatnak az évszázadok.