Bár alig győzik hangsúlyozni a kormánypalota új urai, hogy számukra mi sem fontosabb, mint a törvényes rend tisztelete, viselkedésük mégis azt mutatja, hogy a jogszabályokat csak kényelmetlen akadályoknak tartják. De nyilván nem ők az elsők, és sajnos utolsók sem a fennforgók közt, akik így járnak el.
Bár alig győzik hangsúlyozni a kormánypalota új urai, hogy számukra mi sem fontosabb, mint a törvényes rend tisztelete, viselkedésük mégis azt mutatja, hogy a jogszabályokat csak kényelmetlen akadályoknak tartják. De nyilván nem ők az elsők, és sajnos utolsók sem a fennforgók közt, akik így járnak el.
Élénk vita zajlik például az állami bérek 2010-es szintre való visszaállításáról. Nyilvánosságot nem vállaló kormányzati források szerint a kétlépcsős béremelés második fokozatát azért jelentenék be csak a választások után, hogy ezzel ne szegjék meg a pénzügyi felelősségvállalás törvényét, amely szerint választások előtt fél évvel tilos a közszférában béreket, de nyugdíjakat is emelni. A kutya ott van elásva, hogy az a bizonyos törvénycikkely mindenféle választás előtt tiltja az ilyen szavazatvadászó osztogatást, és a helyhatósági választásokat június elején tartják. Vagyis az idevágó törvényt mindenképpen megszegik, mert ha december előtt lesz bármilyen béremelés, az belül esik a féléves tilalmi határidőn. Amelyet annak az IMF-nek a nyomására fogadott el a régi kormány, amellyel most kialkudták a béremelést. Hogy a hitelezőket mivel főzték meg, ahhoz, hogy ezt keresztül lehessen vinni, arról senki nem beszélt. Vélhetően valamelyik baráti bankjuktól kérik majd hitelbe a szükséges pénzt, mert amit a hivatali bükkfanyelven úgy mondanak, hogy „deficit emelkedésében való megállapodás”, az a valóságban ezután felveendő kölcsönt jelent. A most beharangozott nyolcszázalékos emelés egyes szakértők szerint félmilliárd eurót jelent az idénre.
Ez már szinte bagó ahhoz a húszmilliárdhoz képest, amit a legutóbbi választások óta vett fel az ország. A szociáldemokraták ezt nyilván minden lehető alkalommal odadörgölik a narancszubbonyosok orra alá, de az ép emlékezetű választók még tudják, hogy a piros kabátos atyafiak akkor faroltak ki a törvényhozási ciklus első nagykoalíciós kormányából, amikor kiderült, hogy osztogatás helyett nyirbálás lesz az állami bérek és nyugdíjak terén. A jelek szerint a rózsa csak pénzesős időkben terem a román országházban, ahol az új hatalomnak is csak szólam a pénzügyi felelősség. Annak a versenyszférában dolgozó milliós szavazótábornak, melynek a béréért nem könnyeznek politikusok, most sem lesz lehetősége valós alternatíva híján számon kérni az utóbbi négy és az azelőtti sok esztendő kétbalkezes kormányzását. Csak a milliárdos számlák maradnak rá.
