A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyénél sokkal jelentősebb dolog dől el a keddi kormányülésen.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyénél sokkal jelentősebb dolog dől el a keddi kormányülésen. Az, hogy van-e hitele a törvénynek és az adott szónak Romániában. Hogy ér-e valamit a JOGSZABÁLY, amely a rendet, a biztonságot kellene szavatolja. Hogy fel tudott-e nőni a demokratikus jogállam státusáig az ország, vagy továbbra is csupán a korrupció baktériumtenyészete marad. Az alsóbb szinteken egyértelmű, hogy a magyarellenes perekben mennyire megélénkül a fordított esetben alvó igazságszolgáltatás. Ha viszont a legfelső szinten is megteszik, hogy a kormánypárt által írt és jóváhagyott törvénynek nem szereznek érvényt, akkor nemhogy tisztességesen, de még tisztességesnek látszó módon sem lehet politizálni. A magukat „az akadémiai világ” tagjainak valló egyetemi tanárok, fajankó politikacsinálók és csicskásaik szájából az igazság eltorzítására irányuló primitív közbeszéd, a nacionalista hangzavar arra való, hogy elfedje a marosvásárhelyi egyetemen történő törvényszegéseket. Azt, hogy nem érvényes az elfogadott charta, s az annak alapján megtartott választási procedúra sem. A „dadogó léttel” szemben a József Attila által még „tiszta beszédnek” tartott törvény ugyanis világosan kimondja: az egyetemi autonómiát az alkotmány szavatolja, de az csak a törvény szigorú betartása mellett (123.). Ahogy azt is, hogy a nemzetiségek számára a felsőoktatás multikulturális és többnyelvű egyetemeken valósul meg, ahol a kisebbségek nyelvén működő tagozatok… alakulnak (135.). S ha mindezt az egyetem vezetősége nem tartja be, az oktatási miniszter felfüggeszti állásából a rektort, leállítja az intézmény közpénzekből való finanszírozását, s kezdeményezheti az intézmény átszervezését vagy megszüntetését (125.). Ennyi a lényeg. A többi egy kis jóindulaton múlna, ha nem a jobbára ismerősökből, rokonokból, párttársakból 400 személyre duzzasztott
román oktatói gárda nézne szembe a megtizedelt 90-es magyar csapattal. 1990 februárjában, amikor az orvostanhallgatók hetekig tüntettek a magyar tagozat létrehozása mellett, a válasz Marosvásárhely fekete márciusa volt. Azt pedig az egyetem mai fennforgói és az általuk felbiztatott román hallgatók is elfelejtik, hogy 1945-ben Kolozsvártól 100 kilométerre azért hoztak létre egyetemet, hogy a sok évtizedes hagyományt folytatva magyarul tanítsák a gyógyítás tudományát. S akik ma a román betegeket féltik, hadd emlékeztessük, hogy az egykori végzősök kényszerűségből hány éven át gyógyították a színromán vidékek lakosait.
Az RMDSZ látszólag kutyaszorítóban van, annál is inkább, mivel 1998-ban, amikor hamvába hullt a Petőfi-Schiller egyetem ügye, ígéretei ellenére mégiscsak az akkori koalícióban maradt. Ezúttal „csupán” a törvény betartásához kellene ragaszkodnia. S elkerülni az öngól lehetőségét ott a pályán, ahol élesbe megy a meccs, s a lelátó mindentudó szurkolóinak egy része a saját játékosai ellen fordult. S közben az ellenzék elsőszámú képviselője, a román Liliomfi, aki határozott visszautasítás helyett hajlandó volt a volt kormányfő meztelen fenekét bemutató filmet is kommentálni, marosvásárhelyi látogatásakor a törvény be nem tartása mellett agitált. Sőt, érvényen kívül helyezésének ígéretével fényesítette népszerűségét. Kire számíthatunk?
