Tinédzserek éjszakája
2014-09-03 13:41:09
- Nagy Székely Ildikó
Hajnalba nyúló bulik, éjjeli sörözés, „lazulás” a közeli parkban, kóborlás a sötétben a haverokkal – köztudott, hogy a legtöbb, tizenévei derekán járó fiatal számára a villanyoltás utáni óráknak van a legnagyobb vonzerejük.
Hajnalba nyúló bulik, éjjeli sörözés, „lazulás” a közeli parkban, kóborlás a sötétben a haverokkal – köztudott, hogy a legtöbb, tizenévei derekán járó fiatal számára a villanyoltás utáni óráknak van a legnagyobb vonzerejük. Bár az utóbbi tíz-húsz évben sok serdülő inkább a számítógép képernyője előtt éjszakázik, virtuális klubokban vagy játéktereken múlatja az időt, a szórakozóhelyeket hétvégéről hétvégére birtokba veszik az alig nagykorúvá vált vagy még fiatalabb vendégek. Egyes szülők szigorúan ellenzik az éjjeli kimaradásokat, mások a „tiltott gyümölcs a legízletesebb” elv alapján inkább elengedik szórakozni a tizenévest, aztán feszült várakozásban virrasztják át az éjszakát. A nyilvánosságra hozott tragikus történések a kevésbé aggodalmaskodókat is elbizonytalanítják. Mit gondol minderről a kamasz- és felnőttlelkek útvesztőjében egyaránt jártas szakember? Mikor és hogyan, milyen kikötésekkel engedhetjük el az éjszakába hirtelen nagyra nőtt gyermekünket, és van-e lehetőségünk legalább részben elhárítani a veszélyforrásokat? Ezekre a kérdésekre Suba Mónika pszichológustól kértünk választ.
– Köztudott, hogy a viselkedésbeli változásokat illetően semmit sem köthetünk szigorúan az életkorhoz, hiszen ahány gyerek, annyiféle. Mégis, általában mikor válik témává egy családban az éjszakai kiruccanások megengedése vagy tiltása?
– Elképzelhető, hogy a serdülő igényei akkor változnak meg, amikor kilencedik osztályba megy. Korábban, úgy a kisiskolásévek közepén csak a játszótársnál való alvás, illetve az éjszakai vendéggyerekek fogadásának gondolata merül fel. Nyolcadik osztályban még kizárólag a vele egykorúakkal, illetve a kisebbekkel kerül kapcsolatba a tinédzser, de a középiskolában már a – sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkező – 17-18 évesekkel is érintkezik, az ő példájukat, életstílusukat igyekszik követni. Viszont nem minden serdülő kívánkozik bulikba, éjszakai szórakozóhelyekre, és ezzel sincs semmi baj.
– De azokat, akik szeretnének menni, már 15-16 évesen elengedhetjük?
– Az a fontos, hogy bízni tudjunk a gyermekben. Ha megvan a bizalom, akkor nem látom akadályát annak, hogy elmenjen, hiszen a tiltás következtében még inkább vágyik arra, hogy kiszabaduljon az otthoni környezetből. Egyébként ilyenkor, serdülőkorban derül ki, hogy mennyire voltunk jó szülők a korábbi 14-15 év alatt. A tizenévest nem nagyon lehet formálni, akkorra ugyanis már körvonalazódnak a személyiségstruktúrák, éppen ezért a gyermekkori érzelmi biztonságnak ebben az időszakban lesz igazán fontos szerepe. Természetes, hogy minden tizenéves lázad, sőt, akkor van baj, ha az értékvesztett világ megtapasztalásából következő lázadás időszaka elmarad. Nem igaz, hogy 20-30 évvel ezelőtt másak, jobbak, rendesebbek voltak a fiatalok. Akkoriban is ugyanúgy elkívánkoztak otthonról, és ugyanúgy aggódtak értük a szüleik, mint a mostani serdülőkért. Az elengedés hosszú folyamat, amely már kiskorban elkezdődik és fiatal korig tart.
– Van-e lehetőség, eszköz arra, hogy megóvjuk a tizenévest a különféle veszélyektől?
– Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szigorú szabályok nyújtanak védelmet, pedig ez egyáltalán nem így van. Úgy gondolom, hogy a fiatal akkor lesz védve, ha kisebb korában lehetősége volt minél több mindent megtapasztalni, ha érzelmi téren megkapta mindazt, amire szüksége volt, ha a szülők a saját igényeik helyett az ő személyiségére figyeltek a nevelés éveiben, és ha jó velük a kommunikációja. Nagyon fontos a család megtartó ereje, az, hogy a gyermek tudja: bármit tett, hazamehet, és elmondhatja, otthon nem harapják le a fejét, hiszen minden problémára van megoldás. Az alkoholt például előbb-utóbb úgyis megkóstolja, de ismernie kell a határokat.
– Ezek szerint a túlzott engedékenységnek is káros következményei vannak.
– A tinédzsernek éreznie kell, hogy léteznek korlátok, amelyeknek ő mindegyre nekicsapódik, és megpróbálja ledönteni őket. Egy egészséges egyensúlyt kell kialakítani, rugalmas szabályokkal.
– A drogfogyasztás veszélyéről is folyamatosan szó esik. Ezt hogyan kezeljük?
– Ha kellőképpen figyelünk a gyermekünkre, ha tudjuk, milyen társaságba jár, kikkel barátkozik, akkor időben észreveszzük a figyelmeztető jeleket. Nem szabad rendőrként állni a tizenéves mellett, de azért tisztában kell lenni a vele kapcsolatos történésekkel. Vészhelyzetben egyébként nem csak a gyermekre kell mutatni, tudatosítanunk kell magunkban, hogy szülőként hol tévedtünk. A tizenévesekkel való együttélés során ugyanis folyamatosan tükörbe nézünk, önmagunkról tanulunk nagyon sokat.
– Mit kezdjen magával a könnyen pánikba eső szülő, ha a gyermeke házon kívül éjszakázik?
– Érdemes azon elgondolkozni, hogy tulajdonképpen mi a szorongás forrása, illetve nem a saját problémáinkból ered-e a feszültség. Egy szorongó szülő hajlamosabb jobban kontrollálni a gyermekét, és azzal legtöbbször negatív hatást ér el. Bizonyos szabályokat azért leszögezhetünk, például megkérhetjük a gyereket, hogy helyváltoztatás esetén küldjön telefonüzenetet, illetve hívjon fel, ha késik. Az is jó, ha feltérképezzük a városban levő szórakozási lehetőségeket, így meg tudjuk állapítani, hogy milyen környezetben tölti az éjszakát a fiatal. De fontos, hogy érezze, megbízunk benne, és nem járunk a nyomában. A tinédzsereknél egyébként a szeretet a kulcsszó. Bármennyire is begubóznak, és még ha mindennap az orrunkra is csapják az ajtót, éreztetnünk kell velük, hogy fontosak a számunkra. Ezt egy konkrét példával is igazolhatom. Egy elvált férfi mindennap felhívta serdülőkorú lányát, aki folyamatosan lerázta, durván beszélt vele. Az apa egy idő után úgy érezte, hogy próbálkozásai fölöslegesek, és felhagyott a telefonálgatással. Ezt követően a lány arról panaszkodott, hogy már fel sem hívja őt az édesapja.
