Amikor az egyéni hangnak tekintélye van
2025-10-24 11:00:00
- Csíky Csaba
Jean Sibelius (1865–1957) hegedűversenye a zeneirodalom egyik legnépszerűbb versenyműve: gyakran hallható élő előadásban, és a XX. század végéig több mint 50 lemezfelvétel készült belőle. A hegedűsök bizonyára azért is kedvelik különösképpen, mert bár igen nagy technikai követelményeket támaszt az előadóval szemben, mégis minden futama, minden virtuóz eleme hálás játszanivalót kínál, mintegy „kézre áll”.
Dmitrij Sosztakovics 5. szimfóniája (d-moll, op. 47) egy négytételes zenekari mű, amelyet 1937-ben írt. A mű bemutatója 1937. november 21-én volt Leningrádban, Jevgenyij Mravinszkij vezényletével, és hatalmas sikert aratott. A szimfónia a zeneszerző által leírt módon egy ember „megalkotásának” történetét meséli el lírai formában, tragikus feszültségekkel a korai tételekben, amelyek a fináléban oldódnak fel. A 35. Silvestri zenei fesztivál műsorán a két szerző és a két mű egyazon hangversenyen került műsorra október 23-án este, orosz művészek, Nikita Boriso-Glebsky hegedűművész, Anton Shaburov karmester és a filharmónia zenekarának előadásában. Még van néhány hangverseny hátra, de már kijelenthetem: a fesztivál legrangosabb hangversenyét élvezhettük. Sibelius számos műve – és igencsak termékeny komponista volt – tiszavirág-életű, hegedűdarabjai, eltekintve a d-moll hegedűversenytől, szalonzenék. De tekintélye van az egyéni hangnak. Úgy látszik, jó gondolat volt a két kompozíció párosítása, Sibelius hegedűversenyének előadása illusztrálja a legjobban az előadó stílusát: az erőteljes, motorikusan lüktető, előre vivő elemeket, s a formai konstrukcióval mindig egybeeső, a határokat pontosan ismerő előadói önkontrollt. Sibelius hegedűversenyének csodálatos szépségű előadása a temperamentumos és a lírai vonásokat kiemelő játék stílusából a hegedűművész a lehető legtökéletesebb produkciót eredményezte. Európai viszonylatban is kiemelkedő, igazi profi produkciót nyújtott az Anton Shaburov vezette zenekar, a Berlinben vendéghangversenyre készülő filharmonikusok.
Zenekarunk adottságainak, lehetőségeinek maximális kihasználásával, nagy odaadással és koncentrációval játszott, mindvégig egyenletesen magas színvonalon. Ritkán tapasztalható manapság karmester és zenekar között olyan tökéletes harmónia, mint ami ezen a koncerten megvalósult. Shaburov személyes varázsa áradó muzikalitásával szemmel láthatóan valósággal doppingolta az együttest. Shaburov vezénylési koncepciója és annak megjelenési formája rendkívül szimpatikus; fantasztikus érzékkel adagolja a mozdulatokat, mozdulatainak, gesztusainak nagyságából pontosan kiolvasható egy-egy mozzanat fontossága, helye a zenei történések hierarchiájában. Siker? Az nem elég kifejező szó.
