Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-10-24 11:00:00
A Szent Hajó most is elindult Délosz szigetéről – Szókratésznak, 2500 esztendő múltán is újra meg kellett halnia, az athéni demokráciára nézve etikailag oly kellemetlen alaknak…
Mert voltam Mikházán a ferencesek templomában, igen, igen, koncertszínházi előadáson, ahol Szókratész védőbeszédét in vivo nézhettem-hallgathattam végig…
Tehát: szikár, a 80 éves, Kossuth-díjas felvidéki (Komárom) színművész (Boráros Imre) mondta fel nekünk a szókratészi etika kvintesszenciáit a barokk oltár előtt, a dzsesszzongorista (Varga Gábor) saját – a szöveg tragikusan szép és elgondolkodtató egészét hangsúlyozandó – megkomponálásai (szerzeményei), nemcsak kíséretében, de egymást drámaian kiegészítve…
Mert mi is a szókratészi etika lényege? EGYETLEN mondat…!
Ezt a mondatot idézném most szabadon Szókratész védőbeszédéből: Melétosz, megölhettek engem, de ártani nem tudtok nekem!
És ebben a gondolati hangulatban vívódik a Színművész, a Zenei Idomulás – és mély a csend a Kájoni János valamikori működési helyén, mintha misén lennénk, a ferencesek nagy erkölcsi tanítója lábainál, Ferencnél, az Assisinél…
Megrázott a szókratészi etika időszerűtlensége-időszerűsége.
Nem ismerek a filozófia történetében hasonló magasságot – és hasonló mélységet –, amely fölött egy Emberi Hang úgy téved el, hogy tudja: évezredeken át fognak visszatérni Hozzá azok a kevesek, akik mindig is a legkevesebbek…
Harácsoló, megvezetett és fogyasztói társadalmakban, amelyeket lassan a robotok és az AI (artificial intelligence) segítenek-vernek át: van-e létjogosultsága a hasonló, tisztánlátó, meggyőződéses magatartásnak – beszédnek?
Egész uton – hazafelé – Azon gondolkodám…*, hogy: remélem, a terv nem megy füstbe, hiszen megvalósult a Beszéd által a szókratészi Jelenlét, és mi, akik hallhattuk-láthattuk, a Színművésznek (Boráros Imre), a Zongoraművésznek (Varga Gábor), a Rendezőnek (Pataki András) és a Megálmodónak, a Mikházi Csűrszínház működtetőjének (Szélyes Ferenc színművész) tartozunk, igen, TARTOZUNK hálával és elkövetkezendő etikai tartással…
Szókratész szellemében!
*Petőfi Sándor Füstbe ment terv c. verséből
