A Telekiek iskolapolitikája Sáromberkén

Teleki Samu (1845–1916) halálának 100. évfordulója (III. 10.) nemcsak arra ad alkalmat, hogy büszkék lehessünk a nagy földrajzi utazóra és felfedezőre (1887–1888-as expedíció Kelet-Afrikában: a Rudolf- (Turkána) és a Stefánia- (Schew Bahir) tavak, a Teleki-vulkán, a „gyapjas” Lobelia Telekii virág felfedezése), hanem arra is, hogy emlékezzünk a Telekiek jó patrónusi mivoltára, hisz évszáza-dokon át támogatták Sáromberkén az oktatást, melynek kezdeteit – szervezettebb formában – 1751-től számítjuk.

Teleki Samu dédnagyapjának, Teleki Sámuel (1739–1822) könyvtáralapító kancellárnak már számos intézkedését ismerjük, melyeket a sáromberki oktatásügy érdekében tett: 1773-ban telekcserét hajtott végre, hogy legyen hová iskolát építeni; Ferenc fiát bízza meg az iskola felépítésével, aki „az atyai meghagyásnak eleget téve” a templom mellé építteti fel az iskolát 1824-ben. A kancellár 1804-ben 1000 forintos alapítványt hoz létre, hogy annak 6 százalékos kamatjából fele-fele arányban egészítsék ki a pap és az iskolamester fizetését; 1805-ben elrendeli, hogy a Maroson található nyolckövű malma vámjának egy negyedrészét a pap és az iskolamester kapja.

Másik fia, Teleki Domokos (1773–1798) és az akkori jószágigazgató (praefectus) Kadácsi István dolgozzák ki 1794-ben azt az iskolai szabályzatot (Regulamentum), amely tartalmában és formájában is sokáig szabályozza a sáromberki oktatást.

A dédunoka Teleki Samu (1845–1916) idejében már az 1868-as népoktatási törvény szabályozta az 1823-tól evangélista református népiskolaként működő oktatási intézményt Sáromberkén, az iskola felügyeletét pedig az „iskolaszék” gyakorolta, ennek elnöke a lelkipásztor volt. Ekkor, az 1868–1891-es években az iskolaköteles gyerekek száma már 200 körül mozgott, ezekből 128-140 gyerek járt iskolába (akkoriban sok volt az iskolalátogatást akadályozó tényező), a Teleki-iskola mégis szűknek bizonyult. Ezt jelzi az akkori „tanügyi előadó”, Csekme Ferenc lelkész 1890-ben. Rá két évtizedre megépül az első állami népiskola (ma óvoda) 1912-ben. Azt is tudjuk, hogy a Telekiek az oktatás minőségére is odafigyeltek, hisz a tanulók évi vizsgáin is jelen voltak. Az Erdélyi Híradó 1846-ban arról tudósít, hogy a tanulók Teleki Ferenc és felesége jelenlétében vizsgáztak.

Most, amikor Teleki Samura (1845–1916) emlékezünk halálának 100. évfordulóján, meg kell említenünk, hogy a Teleki-kastély általa kiegészített manzárdos központi részének is (épült 1912-ben) hasznát vesszük, hisz itt működik a technológiai líceum, és most is élvezzük a még élő két Teleki utód (Samu – Kanada és Mária-Ágnes – Ausztria) jótékonyságát, akik, bár közel egy évtizede visszakapták a sáromberki kastélyt, ma is rendelkezésünkre bocsátják, természetesen az Ernyei Polgármesteri Hivatal bérletfizetése ellenében.

Forrásanyag: 

– Dr. Szabó Miklós: Sáromberke 1319 -1994. Kiadta a Sáromberki Református Egyházközség, 1994. (V. fejezet: Egyház és iskola 42.)

 – Liber Ecclesiae Reformate Saromberkiensis, 1757, 38 I.

 – Sáromberki ref. egyházi levéltár I/1, 155-156, I/21, 53