Tánja-nap az állatkertben

A marosvásárhelyi ormányos-hölgy rokonságáról, az ázsiai elefántról hallgathattak izgalmas bemutatót azok a gyerekek, akik vasárnap délelőtt elefántnapozni jöttek az állatkertbe

Fotó: Nagy Tibor

A marosvásárhelyi ormányos-hölgy rokonságáról, az ázsiai elefántról hallgathattak izgalmas bemutatót azok a gyerekek, akik vasárnap délelőtt elefántnapozni jöttek az állatkertbe. Sajnos mind a román, mind a magyar csoportban tíznél kevesebb lurkó verődött össze, a jó hangulaton azonban a kis létszám mit sem rontott.

– Mi jut eszetekbe az elefántról, hol él, mivel táplálkozik ez a nagytestű – 3-6 ezer kiló között mozgó, azaz 100-200 általános iskolás testsúlyának megfelelő, vállmagasságban a 2,5 – 3 métert is elérő – állat? – többek között ezekre a kérdésekre kellett a gyerekeknek megfelelniük, közben Bíró Ildikó, az állatkert munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg sokkal kevesebb elefánt él a földön, mint kétszáz évvel ezelőtt, az emberi populáció növekedésével ezeknek a magasfokú intelligenciával rendelkező állatoknak a száma is megfogyatkozott. A továbbiakban az ázsiai elefánt agyaráról – fogáshoz, lélegzéshez, illetve különféle hangok kiadásához is használatos – ormányáról és dagonyázással ápolt bőréről tudtak meg érdekességeket az egybegyűltek, aztán az is elhangzott, hogy egy ormányos napi 150 kiló táplálékot, 80-120 liter vizet fogyaszt. Végül a marosvásárhelyi állatkert lakójáról, Tanjáról, a 38 éves nőstény elefántról esett szó, megérkezésétől a napi programjáig mindent megtudhattak róla a gyerekek.

– Tanjának négy gondozója van, ők csak vele foglalkoznak. Ami a táplálkozását illeti, ágak közé kis darab gyümölcsöket szórnak a gondozók, egy felfüggesztett etetőben pedig szénát helyeznek el. Fontos, hogy az etető minél magasabban legyen, így nyújtózkodás közben Tánja mellizmai, illetve az ormánya is dolgozik, erősödik. Az itatóból elfogyó víz mindig újratöltődik, Tánja soha nincs víz nélkül – mondta Bíró Ildikó, majd az elefánthölgy lábápolásáról mesélt, amire naponta kétszer-háromszor is sor kerül. Ilyenkor az elefántnak fel kell tartania a lábát, erre sok türelemmel és jutalomcsemegékkel szoktatták rá a gondozók. Végül arra voltak kíváncsiak a gyerekek, hogy színesben vagy fehér-feketén lát-e az elefánt, és miért olyan nagy a füle. A szakember elmagyarázta, hogy ormányoséknál a hallás sokkal fontosabb a látásnál, ezért van szükség jókora hallószervekre. A bemutató után az egy hektárnyi kifutóhoz vonult a csapat, ahol az elefánthölgy cseppet sem zavartatta magát a látogatók miatt, békésen eszegetett. Kopacz András, az állatkert igazgatója elmondta, hogy Tanjának egy mocsaras területet is kialakítottak, de nagy meglepetésükre nemigen szeret pancsolni. Az állatkert igazgatója azt is megjegyezte, hogy bár sokan bírálták a korábban szinte folyamatosan himbálózó elefánt életkörülményeit, egy afrikai szafariról hazatérő ismerőse arról számolt be neki a minap, hogy egy szabadban élő elefántnál ugyanezt a mozgást figyelte meg.