Találkozások
Nem sajnálni, szeretni kell őket! – hangzott el június 4-én a Magányosok Klubjában, amikor vendégül láttuk az Ügyes Kezek felnőtté vált tagjait.
Nem sajnálni, szeretni kell őket! – hangzott el június 4-én a Magányosok Klubjában, amikor vendégül láttuk az Ügyes Kezek felnőtté vált tagjait.
Kopacz Imola, a klub vezetője, az alapítvány önkéntes pszichológusa köszöntötte a jelenlevőket. – Húszéves hagyomány ez nálunk, hogy a gyermeknap égisze alatt felvegyük a barátság fonalát, mely szeretetből fakadt, s az évek folyamán egyre erősödött. Kopacz Imola hivatásánál fogva ráérzett arra, hogy a magányos emberben él az empátia és szeretettel tud közeledni a másságot viselők felé. Így kovácsolódott össze a két közösség, a Magányosok Klubja és az Ügyes Kezek Alapítvány.
Már húsz évvel ezelőtt a gyermeknap alkalmával szívünkbe zártuk a közösséghez tartozó kisebb-nagyobb fogyatékossággal élő apróságokat. Az az őszinte szeretet, mellyel viszonozták közeledésünket, mind a mai napig él a már felnőtt ifjak lelkében.
Ez a bensőséges hangulat tette széppé az idei találkozásunkat. A klub tagjai gazdagon megterített asztallal várták vendégeiket, akik ezt a fogadtatást elragadó előadással viszonozták. „Isten kezeket adott” című szavalókórussal léptek fel, amelyet Fogarasi Izabella oktató tanított be. A jelenet mondanivalóját, hogy az emberi kéz képes minden jóra és rosszra, találó szavakkal és ezt mozdulatokkal fejezték ki.
A hatást növelte a szereplők fehér-fekete jelmeze, szimbolizálva a létező jót és a rosszat. Az előadás színvonala olyan meglepő volt, hogy az előadók mássága fel se vetődött.
A klub részéről rögtönzött műsor következett. Kedves, vidám verseket szavaltak: Császár Teréz, Pécsi Anna, Péterfi Rozália, Daróczi Irma, Máté Erzsébet és Czerán Erzsébet. Szólót énekelt Székely Árpád és Német Ibolya. Az ismert énekszámokba a közönség is bekapcsolódott, megteremtve így a vidám hangulatot, mely rányomta bélyegét erre a jól sikerült júniusi délutánra.
Minden jelenlévő átérezte a megfogalmazott gondolat igazságát, hogy ezeket az ifjakat nem sajnálni, hanem szeretni kell. Ezt gyakorolják az év minden napján az alapítvány lelkes dolgozói, élükön Magdó Orsolya igazgatónővel. Ezt tesszük mi is, húsz esztendő óta minden gyermeknapon, várjuk és szeretettel öleljük át a mi nagyra nőtt gyermekeinket.
Radványi Hajnal
