Találkozás önmagunkkal

A Bonus Pastor Alapítvány május 2-5. között terápiás programot szervez Magyarózdon, a Terápiás Otthonban szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak. A csoportfoglalkozások segítenek a függőséggel való szembenézésben, az önismeretben. A műhelymunkákon a résztvevők információkat szereznek a függőséggel, társfüggőséggel kapcsolatban, illetve segítséget kapnak a diagnózis felismerésében, és elkészíthetnek egy terápiás tervet. Az Alapítvány munkájáról McAlister Magdolnával beszélgettünk.

– Mit nevezünk szenvedélybetegségnek, függőségnek? Hol kezdődik a dependencia? 

– Minden ember életében vannak függőségek, ezért nem tudjuk teljesen elválasztani önmagunktól, de fontos tudni, nem mindegyikből lesz szenvedélybetegség. Vannak káros függőségek, itt jelenik meg a szenvedélybetegség, amely negatív hatással van más személyekre, a családunkra, de főként önmagunkra. A függőség egy folyamat, ezért fontos meghatározni, hogy melyik típusáról beszélünk, bár mindegyiknek ugyanaz az útja és a gyökere. Olyan egyszeri vagy alkalmankénti, majd rendszeres használókról beszélünk, akik átélnek egy visszaélési folyamatot. Vagyis a szerrel vagy folyamattal való visszaélés – legtöbbször abúzus nyomán kialakuló kontrollvesztés – szenvedélybetegséghez vezet. Ilyen értelemben szerfüggőségről és folyamatfüggőségről van szó, amelyekhez egy beteges viselkedés is társul. 

Szenvedélybetegségről tehát akkor beszélünk, amikor valaki elveszti a kontrollt. Ekkor kezdi a szenvedély meghatározni az életünket, a hozzáállásunkat, a kapcsolatainkat, egyértelműen negatív hatással van ránk, és segítségre van szükségünk. Hogy mikor, ez az a kérdés, amire senki sem tudja a helyes választ, ugyanis vannak különböző helyzetek, személyiségtípusok, valamint a kezdő szer is sokat nyom a latban. Van, akinél egyből kialakulhat, főként kábítószerek használata esetén, de van, akinél évekig is eltart a folyamat, például az alkoholfüggőségben.

– Milyen lelki okai lehetnek a függőségeknek?

– Lehet egy transzgenerációs örökség, amely a családon belül lappang, tehát a rokonságban mintaként van jelen. Beszélhetünk olyan függőségről is, amely egy trauma hatására, feldolgozatlan történés okán alakul ki, amely kizökkent bennünket a mindennapi életünkből. Fontos megjegyezni, hogy a mélyszegénység és a túlgazdagság is az indokok között szerepel. A mélyszegénységből tudattalanul belemenekülnek az emberek valamilyen függőségbe, míg a gazdagság, ahol mindent lehet, nem biztosítja a felelősségtudat kialakulását. Különösen a fiatalok életében láthatjuk ezt a jelenséget.

– Hogyan kell megtenni az első lépést azért, hogy a javulás útjára lépjünk? Melyek azok a gyakori töréspontok, amelynek következtében „felébred” egy személy?

– Elsősorban a hozzátartozók azok, akik észreveszik a szenvedélybetegség tüneteit. Rendszerint a beteg döbben rá utolsóként a problémára, mivel később érik be a betegségtudata. A függők legtöbbször túl későn jönnek rá, amikor már mindent elveszítettek, nincs kiút, és nincs tovább. Ekkor szoktuk mondani, hogy itt az ideje a változtatásnak és a segítségkérésnek. A kilátástalan helyzetekben szűnik meg a betegekben a védekezési reflex, ugyanis egy szenvedélybeteg hosszú ideig máshoz hasonlítja magát: „más rosszabbul van”, „más nagyobb butaságot csinál” stb. Hasonlítgatják magukat, és nem szembesülnek azokkal a károkkal, amelyeket a hozzátartozók jeleznek. Tagadják függőségüket. 

– Mi történik akkor, ha valaki visszaesik? Hogyan kell a kudarcot kezelni?

– Az a legjobb, ha az illető félreteszi a szégyent, és újra segítséget kér. Ha már egyszer sikerült, lehet, nehezebben és hosszabb úton, de sikerülhet még egyszer. Mi abban erősítjük meg a hozzánk fordulókat, hogy ha visszaesésről van szó, ne szégyelljenek segítséget kérni, hozzánk fordulni. Nem mindig vesszük észre a visszaesés folyamatát, ugyanis ez nem akkor történik, amikor szerhez nyúlunk, hanem sokkal hamarabb. A visszaesés már akkor elkezdődik, amikor mentegetni kezdi magát a beteg, amikor megfordul a fejében a vágy, hogy folytassa szenvedélyét. Erre utaló jelek lehetnek a befelé fordulás, a nyugtalanság, a levertség, az, hogy nem találja a helyét. Ezt nevezzük úgy, hogy száraz alkoholizmus, ilyenkor még csak gondolati síkon fogan meg az illetőben a szenvedélyéhez való visszatérés. Ha valaki tudatosítja magában ezeket a jeleket, könnyebb a segítségkérés.

– Mire számíthatnak azok, akik a május eleji terápiára jelentkeznek? A betegek hozzátartozói is részt vehetnek a programban, hogyan néz ki az ütemterv? 

– A programot 2021-ben indítottuk, ez a legrövidebb időtartamú, és elsősorban hozzátartozóknak szól, természetesen a szenvedélybeteg kíséretében, de külön csoportos tevékenységen. Hogy miért a hozzátartozóknak? Mert nekik az a legnagyobb vágyuk, hogy segítsék szerettüket, de nem mindig tudják, hogy hogyan kell. Sokszor tudat alatt úgy támogatják, hogy voltaképpen fenntartják a függőséget. Éppen ezért a hangsúly az önismereten van. Ez a négy nap nagyon intenzív, reggeltől estig tartanak a műhelymunkák mind a kísérőknek, mind a betegeknek. Az önismereti tevékenységeket szemináriumok, hitmélyítés és elcsendesedés – hiszen a Bonus Pastor Alapítvány a református egyház keretében működik –, gyógyult betegek történetei egészítik ki, hiszen ezek inspirálhatják a résztvevőket. 

A felvétel előzetes személyes interjú alapján történik. Jelentkezni, további részletek felől érdeklődni Maros megyében McAlister Magdolnánál, a Bonus Pastor Alapítvány munkatársánál lehet a 0752- 246-814-es telefonszámon, április 25-ig.