Az ügynek tanulságai is vannak. Például, hogy a legmagasabb rangú politikusok, közméltóságok sem állnak a törvények fölött. A lavina elindult, könnyen meglehet, a dominóeffektus érvényesül, s nem állnak itt le a dolgok.
Ma tölti 62. életévét Adrian Năstase. Születésnapi ajándékként a legfelsőbb bíróság jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte szerdán befolyással való visszaélés vádjával. A volt miniszterelnök ugyanaznap este öngyilkosságot kísérelt meg. Az ítéletet több mint hat évig tartó vizsgálat előzte meg, amely alatt a vádlottat szinte naponta citálták a korrupcióellenes ügyészségre, a tragikus végkifejletig.
Most nem arról szeretnék vitatkozni, hogy jogos-e avagy jogtalan az ítélet, bár nagyon is politikai íze van a dolognak. Ami megdöbbentett és felháborított a módszer volt, ahogyan éveken át kezelték az ügyet, és az, ami az ítélethirdetés és az öngyilkossági kísérlet között történt.
Vegyük sorra az eseményeket. 2004-ben, a jelenlegi államfő kihívójaként Adrian Năstase és Traian Băsescu közös tévévitában vett részt. Mindenki emlékszik az elnök szavaira: „Adrian, nem is képzeled, milyen kicsi kezdesz lenni”. Ami azt jelenti, hogy már akkor előre kitervelt, jól kiszámított támadásra készült. Aztán éveken át a tévékamerák előtti „beidézések” sorozata következett, a minapi ítéletig.
Az ítélet a déli órákban született, azonnali hatállyal életbe lépett, ám a törvény értelmében 24 órán belül kellett jelentkeznie az elítéltnek. Ehhez képest este tízkor, amikor mindenki a tévék előtt ül, újságírók hada, villogó vakuk és kamerák kíséretében csengetett be a rendőrség Năstase otthonába. A vakuk akkor is villogtak, amikor később, a tragédia bekövetkezése után megérkezett a mentőautó. Ízléstelen és kínos volt az egész. Látszott, hogy valaki/valakik jól „időzítettek”. Letaglózták, megalázták. Példát statuáltak a rendszerváltást követő időszak elismerten legjobb miniszterelnökéből.
Ez volt számára a születésnapi ajándék. Pár órával korábban úgy nyilatkozott, hogy minden egyes születésnap nemcsak újabb évet hoz, hanem remélhetőleg több bölcsességet, gerincességet, empátiát és megértést a környezete iránt. Azt remélte, erősebbé, bölcsebbé válik, és családjával szerette volna megélni ezt a napot. Nem magányosan, kórházban.
Az ügynek tanulságai is vannak. Például, hogy a legmagasabb rangú politikusok, közméltóságok sem állnak a törvények fölött. A lavina elindult, könnyen meglehet, a dominóeffektus érvényesül, s nem állnak itt le a dolgok. Hiszen hosszú a korrupt vagy korrupcióval gyanúsított politikusok sora.
