Úgy tűnik, hogy a volt szocialista országokban továbbra is mélyen él a régi beidegződés, hogy a hatalmat egy kézben kell tartani, a demokratikus párbeszéd lehetősége pedig csak amolyan légálom marad.
Úgy tűnik, hogy a volt szocialista országokban továbbra is mélyen él a régi beidegződés, hogy a hatalmat egy kézben kell tartani, a demokratikus párbeszéd lehetősége pedig csak amolyan légálom marad. Romániában ennek a folyamatnak vagyunk tanúi, ami, a futball-Európa-bajnokság pontos szabályokon alapuló látványos küzdelmei után, visszás érzést kelt a szemlélődőben. Először is lehetetlen szimpátiával követni azt a visszataszító iszapbirkózást, amelynek során a volt és jelenlegi kormánypárt tagjai, eszközemberei és eszközintézményei folyamatosan betartanak a másik félnek. Olyannyira, hogy már szinte mindenki kisebb vagy nagyobb mértékben besározódott, amit nagyon nehéz vagy mondhatni lehetetlen lemosni. Az egykor mindenható, energikus hajóskapitány pedig egyre kisebbre zsugorodik, s pártjának jól szervezett tüntetőtábora sem tudja megmenteni a süllyesztőtől. Amit valamikor ő tett a teljhatalom megszerzése érdekében, a helyzetbe hozott ifjú miniszterelnök kamatostól adja vissza. Nem annyira a kulisszák mögül, ahogy a karhatalmi, titkosszolgálati és igazságügyi eszközein keresztül Băsescu cselekedett, hanem valamivel nyíltabban, az alkotmányosság, a törvényesség látszatát keltve. Távol áll tőlem, hogy az államelnököt védelmezzem, aki korántsem jó modorával, műveltségével, szakmai hozzáértésével vált ismertté, sokkal inkább öntörvényűen erőszakos, alpári megnyilatkozásai, s többek között a gyermek-ökölvívásban való próbálkozása, a politikus hölgyek iránti szimpátiája miatt „reszelte” éveken keresztül a sajtó. Már csak azért sem teszem, mert az utolsó években a megígért jólét helyett megszégyenítő nyugdíjakból, megcsorbított fizetésekből való vegetálásra kényszerítették Románia lakosságának a zömét. De sajnos abban sem bízom, hogy az új hatalom a világvezető pénzintézeteknek kiszolgáltatott országot fel tudja emelni. Erre ugyanis a miniszterelnök nagy garral bejelentett, hadvezérből üzletemberré vált amerikai tanácsadója sem fogja a kiutat megtalálni. A kormány még kevésbé, hiszen a hadrendbe állított miniszterek úgy süllyednek el egymás után, mint a Maradj talpon kvízjáték sikertelen válaszadói. Egy idő után hasonló sorsra jut a miniszterelnök is, akinek nehéz lesz tisztára mosni magát a szellemi lopás vádja alól. Az alsóbb szinteken pedig olyan, az évek során túlságosan összegyűrődött, s a korrupció által is hímporozott személyek kezébe adják a hatalmat, akik egy jól menő használtruha-kereskedésben a vállfán maradnának. Magyarellenességéről pedig mind a miniszterelnök, mind az államelnöki székbe készülő pártelnök meggyőzött bennünket. Így készül hát a szép, új teljhatalom megkopott, lejárt szavatosságú régi emberekkel.
