Olvasom, hogy múlt szombaton Csíkszeredában, a Hagyományos és helyi termékek vásárán, hirtelen, váratlanul megjelentek a fogyasztóvédők, és abba kötöttek bele, hogy egyes árusok bizonyos termékeket használt pillepalackban árultak.
Olvasom, hogy múlt szombaton Csíkszeredában, a Hagyományos és helyi termékek vásárán, hirtelen, váratlanul megjelentek a fogyasztóvédők, és abba kötöttek bele, hogy egyes árusok bizonyos termékeket használt pillepalackban árultak. Egy másik „főbűn” az volt, hogy a hagyományos termékeket csak magyarul címkézték fel. Emellett, tüzetes vizsgálat után, találtak néhány termelőt, akiknél nem volt külön engedélyezett mérleg.
Ahogy mifelénk szokás – emlékezzünk csak vissza példának okáért a kamerák és vakuk fényében történő letartóztatásokra –, ez alkalommal is újságírók és tévéstábok népes társasága kísérte el az ellenőröket, hogy a nagy „leleplezéseknek” meglegyen a megfelelő sajtóvisszhangja. A fogyasztóvédők ugyanis nem szúrópróbát végeztek, hanem előre tudták, kit/kiket „kell” ellenőrizni, megfelelő sajtónyilvánosság mellett. És, mintha a sors is besegített volna a kontrollálóknak, mit ad isten, sikerült lencsevégre kapni az éppen hétvégi bevásárlást végző megyei tanácselnököt, aki biztosította az ellenőröket és a sajtót egyaránt, hogy a tanács „nem huny szemet a hibák fölött, fellép a kijavításuk érdekében”, viszont úgy vélte, hogy „a helyi termelői piac árusait nem lehet azoknak a törvényben levő jogszabályoknak megfeleltetni, amelyek a multinacionális élelmiszergyártó cégek eurómilliókat érő laborberendezéseivel ellenőrzött és alátámasztott termelési folyamatához vannak igazítva”. Mint mondta, a gazdáknak, kistermelőknek esélyük sem lenne termékeik értékesítésére, ha nem jött volna létre a megyei tanács támogatásával a hagyományos termékek havi vására.
Hogy a villámkontroll nem véletlenül „esett meg”, az elnök szavaiból derült ki, aki elmondta, hogy a fogyasztóvédő felügyelőség és a megyei tanács között hónapok óta folyik a vita, mivel az ingyen szeretne irodahelyiséget kapni a tanács székházában, amit a tanács nem tud biztosítani. Az elnök ebben látja egyébként a szombati „megleckéztetés” egyik okát.
Nem ez volt az egyetlen hétvégi „megleckéztetési” kísérlet. Hasonló történt a székely zászló esetében is. Ezúttal Maros megyében. A prefektus, miután levélben szólította fel a megyebeli magyar önkormányzatok vezetőit a polgármesteri hivatalokra kitűzött székely zászlók azonnali eltávolítására, nem sajnálta a fáradságot, és személyesen is végigjárta azok nagy részét, így adva nagyobb súlyt az ukáznak. Ám a politikusok sem pihentek a hét végén: az egyik demokrata képviselő állásfoglalást szorgalmazott a parlamenttől székelyzászló-ügyben, egy Jilaván „pihenő” volt miniszterelnök pedig egyenesen a magyar parlamenttel való kapcsolatok azonnali befagyasztását követelte.
Március közeledtével járványszerűen kezd terjedni a székelyfóbia. Remélhetőleg szép lassan kipukkan, mint egy lufi. Ezzel együtt valamire mégis jó: azzal, hogy ennyit beszélnek róla, lassan hozzászoknak a gondolathoz az acsarkodók is, és hamarosan akad egyéb, amin elrágódhatnak, miközben a székely zászlók szabadon lobog(hat)nak az önkormányzatok homlokzatán.
