Székely Benczédi Endre: A jövevény

Nem tudja még. Aztán képébe

verik a térképet. Anyaga kemény.

A pecsétek felhorzsolják a szemhéját.

Nem lát. Nem is érdemes. Sorsát

meghatározza ez az egyszerű postai

küldemény.

Száját később betömik saját

kenyerével. Adományként.

Ha volt fix pont a világegyetemben,

az itt volt. Nincs itt.

Aki jövevény lett, már nem fordíthat

ki semmit a sarkaiból.

„Egy csokfalvi ház küszöbén még ott virít a kopott patkó, amelynek az ártó szellemektől kellett volna megóvnia, s az életem fonalára hurkolt bogokon kellett volna oldania egyet-egyet. Későre sikerült átjutnom a sötétségen, miután Erdély fölött is kiderült az ég. Nem akarom már megváltani a világot, de szeretném olyannak mutatni, ahogyan én látom.”