Százéveseket köszöntöttek Backamadarason

Ma is egészségesek, mindenre emlékeznek

 Szerdán századik születésnapját érte meg egy backamadarasi nő és egy férfi, a közösség elöljárói is köszöntötték őket.

Szövérfi Berta és Csíki György ugyanazon a napon, 1921. december 15-én születtek, és nemcsak rokonok, de mindketten megérték ezt az előrehaladott kort. A két időst múlt héten otthonában kereste fel Szőcs Antal polgármester, Nagy-Vajda Levente református lelkész, valamint Báthori Zsuzsánna, a Backamadarasért Egyesület elnöke. Az idősek a jeles alkalomból egy-egy csokor virágot, tortát, emléklapot, bibliaolvasó kalauzt, az önkormányzat részéről ezer lejt kaptak, a lelkész pedig bibliai igével köszöntötte őket.

 Szövérfi Berta 56 évig élt példás házaséletet férjével, akivel két gyermeket neveltek fel. Élete középpontjában mindig a család volt, hét testvérével minden vasárnap találkoztak, közösen látogatták meg szerre egymást, a templomból sem hiányzott soha. Nagy szeretettel és odaadással vette ki részét az unokák és dédunokák neveléséből is, akiknek minden szombaton egy kemence semmivel sem összehasonlítható ízű kőttes kiflit sütött. Két gyerekétől öt unoka, nyolc dédunoka született, ma két ükunoka is gazdagítja a napjait. Ma is mindenkit számontart a családban, ismeri a rokonokat, szomszédokat, még azt is tudja, ki volt unokája osztálytársa. Tudja, érdekli, hogy ki hol tanul, hol dolgozik, milyen örömök vagy akár megpróbáltatások vannak életükben. Életét a munka szeretete jellemezte, férjével gazdálkodtak, és Margit nevű testvérével nagyon sok lakodalmas háznál vállalták a főzést.

 Közösségének aktív, értékes tagja volt, rokonszerető, segítőkész, a szomszédokkal jó kapcsolatokat ápolt, amíg ereje engedte, de 2010-ben baleset érte, aminek következtében tolószékbe került. Ma sem beteg, kissé nagyothall, de lehet vele beszélgetni, szemüveg nélkül olvassa a Bibliát, mindennap végigolvassa az egész újságot is. Férjét és egyik unokáját elveszítette, de jókedvét nem, és még azt is számontartotta, hogy két évvel ezelőtt a fiatalok adventi koszorút vittek neki, és megígérték, hogy ha megéri a 100. születésnapját, tortát fog kapni. Jelenleg a fiánál él.

 Csíki György 1942 és 1945 között a 27. tüzérezred honvédje volt, 1944–45 között frontszolgálatot teljesített a magyar hadseregben. Házasságából három gyerek született, de mára két gyermekét és feleségét elveszítette, most lányánál él. Ezek a tragédiák megrázták, zárkózott lett, magába fordult, és ritkán beszél a múltban megéltekről. Három gyerekétől kilenc unoka, kilenc dédunoka és egy ükunoka született, és a napokban hazajönnek a külföldön élő utódok családjukkal, hogy körbeüljék az asztalt, és köszöntsék az idős nagyszülőt. Negyven évig volt a református gyülekezet presbitere, példásan látogatta a templomot. Rokonszerető, segítőkész, dolgos, ma is jó egészségnek örvend, messzemenően meghazudtolja a korát, nem helyhez kötött, ellátja magát, de nehezen lehet vele kommunikálni, mert szinte teljesen elveszítette a hallását. Sok mindenre emlékezik, de keveset beszél, csendes volt mindig. Földműveléssel, állattartással foglalkozott, de példás kis szőlőse is volt a Backa oldalában. Ő az a tipikus falusi bácsi, akinél a mindennapi fizikai munka megkövetelte a napi ötszöri étkezést. Születésnapján a veterán katonák bukaresti képviselete is meglátogatta otthonában.