Szászcsáváson emlékünnep, száll az ének szájról szájra!

A Kis-Küküllő menti kis falu, Szászcsávás élő nótacsokor, gyökere visszanyúlik a múltba, 175 éves a református templom és 175 éve először hangzott fel a dalárdisták zsoltári hangja, dicsérve közösen az Urat. Azóta is közösen, kórusban ünnepelnek, keseregnek vagy kísérnek utolsó útjára valakit.

A „Fiaim, csak énekeljetek!” már szállóigévé vált, mert a dal, az ének, a zsoltár az emberi érzelem kifejezője.

A Kis-Küküllő menti kis falu, Szászcsávás élő nótacsokor, gyökere visszanyúlik a múltba, 175 éves a református templom és 175 éve először hangzott fel a dalárdisták zsoltári hangja, dicsérve közösen az Urat. Azóta is közösen, kórusban ünnepelnek, keseregnek vagy kísérnek utolsó útjára valakit.

A szászcsávási nép dala életet hirdet, el nem múló életet, hisz a megszületett gyerek már hallja édesanyja altató dalát, az unoka énekli nagyszülei munka- vagy katonanótáit, így száll nemzedékről nemzedékre az éneklés, a közös dalolás. Négy szólamban cseng a vegyes kar, ami különleges, isteni áldás, adottság ebben a faluban, a falu apraja-nagyja szeret és tud énekelni.

Kodály Zoltán szerint: „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk” – a szászcsávási vegyes énekkar erre élő példa, százak, ezrek énekeltek már együtt először a dalárdában, majd a kórusban. 175 év telt el a megalakulásától, azóta sokan már az égi kórusban vannak, onnan figyelik az évek múlását, a kórus öregedését és fiatalodását itthon és szereplését a nagyvilágban.

A falu szülöttje, Dézsi Ferenc zenetanár, karnagy tizenegy éve már csak emlékezetünkben él, de szelleme, emberi nagysága mindig, örökre velünk van, mintha hallanánk szavait. „Fiaim, csak énekeljetek.” Bejárta a Küküllő menti iskolákat, nevelte, tanította, híressé tette az énekelni szeretőket. Emlékére született meg hetedik alkalommal Szászcsáváson a népdaléneklő verseny, melynek értelmi szerzője a szászcsávási református egyházközség vezetősége, Bíró József tiszteletes úr és a Belle József Kulturális Egyesület tagjai, élén Gólya Melánia tanárnő, aki nem más, mint a néhai karnagy leánya.

Ünnepi hangulat fogadta Désfalva, Szászcsávás, Dicsőszentmárton, Vámosgálfalva, Magyarsáros, Harangláb, Küküllődombó, Kóródszentmárton bejelentkező általános iskoláinak tanulóit, akiket pedagógusok, szülők, nagyszülők kísértek el Szászcsávásra. Az énekesek vidékük népviseletében jöttek, magukkal hozva a színes vadvirágcsokor látszatát.

Bíró József tiszteletes úr imával adott hálát, és köszöntötte a nagy számban megjelenő énekeseket, kísérőket, jelenlevőket.

33 tanuló jelentkezett nyolc általános iskolából, közülük választotta ki a zsűri – Ugron Noémi zenetanár, a szászcsávási kórus karnagya, Nagy Ilona, a szőkefalvi református tiszteletes asszony, Molnár Miklós zenetanár és Vass Sándor, a szászcsávási kórus tagja – a díjazottakat.

Igazi élmény volt, a gyönyörű énekekkel bejártuk a múltat, a virágos mezőt, a csendes temetőt, szerelmesekkel találkoztunk, akik elváltak vagy egybekeltek. Olyan énekeket hallottunk, amelyeket a gyerekek szüleiktől, nagyszüleiktől, idős nótafáktól tanultak, és elhozták Szászcsávásra.

Ezt a rendezvényt számos támogató évről évre felkarolja, szívvel-lélekkel hozzájárulnak, hogy mindenki jól érezze magát. Köszönetet mondunk a Belle József Általános Iskola pedagógusainak, a szászcsávási református egyházközségnek, a Belle József Kulturális Egyesület lelkes tagjainak, a Szabó, Kiss, Vass, Demeter, Czinczok, Incze családoknak, kft.-knek, a polgármesteri hivatalnak és nem utolsósorban Ozsváth Jenő RMDSZ-elnöknek, akik erkölcsi, anyagi támogatást biztosítanak már évek óta.

A szünet második felében Gólya Melánia tanárnő és id. Erdős János főgondnok egy nagyon régi szászcsávási kalákadalra tanította meg a jelenlevőket.

A déli harangszó után döntött a zsűri. Nem volt senki vesztes, mert a gyerekek, akik a környék általános iskoláit képviselték, igazolták a nóták eredetiségét és tisztaságát.

Díjazottak, I-II. osztályosok: dicséret: Portik Tímea haranglábi; III. díj: Molnár Tímea dicsőszentmártoni; II. díj: Gólya Petra szászcsávási; I. díj: Florea Antonia Denisa dicsőszentmártoni diákok.

III-IV. osztályosok: dicséret: Béres Zita désfalvi; III. díj: Cărburean Amalia dicsőszentmártoni; II. díj: Nagy Anna Borbála dicsőszentmártoni; I. díj: Gólya Kriszta szászcsávási diákok.

V-VI. osztályosok: dicséret: Vas-Lőrincz Beatrix szászcsávási; III. díj: Kovács Réka Borbála dicsőszentmártoni; II. díj: Szántó Szabolcs haranglábi; I. díj: Simon Zsuzsanna dicsőszentmártoni diákok.

VII-VIII. osztályosok: dicséret: Dézsi Brigitta vámosgálfalvi; III. díj: Dézsi Renáta szászcsávási; II. díj: Szabó Ágota szászcsávási; I. díj: Baróthy Deborah dicsőszentmártoni diákok.

A díjazás áldással zárult. Azzal a reménnyel búcsúztunk egymástól, hogy évről évre itt találkozunk, hogy együtt lehessünk, a hagyományt őrizzük, bizonyítsuk voltunkat és megmaradásunkat.

Molnár Mária Magdolna, nyugdíjas magyar szakos tanárnő, Désfalva